Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-120
290 120. orsságos llés jnnins 9. 1882. önök feltétlen, vak követői egy ember eszének, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon) mi határozottan tudni akarjuk, mert nem bízunk e kormányban, hogy miféle rendszabályokat szándékozik a kormány praeventive életbeléptetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mig tehát egyfelől ugy tüntetik fel a dolgot, hogy a társadalmi keretek theoriájával foglalkoznak, másrészt ennek az ellenzéknek, mely egy formulázott határozati javaslatot nyújt be, csak azzal állnak elő, hogy a legközelebbi intézkedésekre nézve még csak a látható kereteket sem akarják megmondani, akkor ez e gy oi y ellenmondás, melylyel keresztül lehet ugyan siklani bármely dologgal egy parlamenti ülésen és át lehet menni kurtán-furcsán egy nagy párt támogatásával, de hogy ez törvényhozási eljárás volna, azt én kereken tagadom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ázzál lettem vádolva, hogy én az orthodoxok magyarosodását tagadom, hogy én az orthodoxokat, mint külön vallásfelekezetet a többi zsidóságtól elválasztom, hogy én ezeket, mint a nemzet ellenségeit mutatom be. Hát t. ház, én szeretném megbolygatni azt a sírt, mely ott Balaton-Füreden van felhantolva s szeretném ide idézni Molnár Aladárt, a ki abban a vitában, mely itt az iskola-alapról folyt, okmányilag, azzal a lelkiismeretességgel, mely annak a férfiúnak tulajdona volt, kimutatta, hogy csakugyan vannak a zsidóságban nemzetellenes áramlatok, hogy némelyek csakugyan nem akarják magukat a nemzettel azonosítani. És mikor én beszédemben kifejeztem azt, hogy én nem kívánom, hogy ez az elem új, idegen, vele egy vallás-alapon, egy ethieai-alapon álló elemekkel szaportitassék, akkor én csupán azt akartam kifejezni, hogy a már haladó elem munkáját megnehezíteni nem okos és nem helyes politika. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mert én tisztán látok ebben a dologban, hogy a zsidóságnak voltaképeni társadalmi emancipátiója, nem főkép a keresztények beavatkozásától függ, hanem eminenter a zsidóság feladata. Igen, ki merem mondani itt a parlamentben és vádolom az előrehaladott zsidóságot, kiváltkép annak leghatalmasabb részét, annak legvagyonosabb részét, hogy feladatának magaslatán nem áll. (Ugy van! a szélső baloldalon^) Mert a helyett, hogy az ő hatalmát, az 8 befolyását, az ő nagy szellemi tőkéjét arra fordítaná, hogy hitsorsosait, kiket ma Wahrmann t. képviselő ur is recipiált, hogy egy valláson vannak mindnyájan, hogy azokat a hitsorsosaikat, kik a körülmények és viszonyoknál fogva alantosabb helyet foglalnak el, ezekkel az eszközökkel az alantosságból kiemelnék és igy a nemzetbe való beolvadásukat mindinkább előkészítenék : e helyett ezek az előrehaladott, úgynevezett assimilálódó elemek ugy fogják fel a feladatot, hogy báróságot, lovagságot, ordót és mindenfélét keresnek. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig t. ház, a dolog igy van. Nekünk ethicailag egy alapra kell segítenünk mindazokat a most még heterogéneknek látszó elemeket. Hogy mit értek én az alatt az ethicailag egy alap alatt? Hiszen ezt látjuk minden nemzet történetében, minden nemzet társadalmi mozgalmában kifejezve. A magyar paraszt kunyhójából kimehet a gyermek az életbe, ha törekvő, ha van tehetsége, felviheti egész a ministeri bársonyszékig és ezen az egész pályán mindig fogjuk látni a typicus magyar embert. A zsidó gyermek, a mai zsidó gyermek, ba alantas helyzetből bármily magasra törekszik, azon az egész életpályán keresztül magyar embert mostanság még mutatni nem fog, hanem minden fokon ki lesznek benne fejezve minden tulajdonságok, melyeket még az idő rövidsége folytán, a nemelegyedés folytán nem vetkőzhetett le; látni fogjuk mindig, hogy itt még mindig zsidóval van dolgunk, itt tehát a végkifejlődésben az idők folyamán oda akarok menni, hogy valósággal a zsidóság oda jusson, hogy csupán csak mint felekezet létezzék. Es ekkor t. ház, felidéztetik ellenünk vád, hogy mi a vallásban egyszerre türelmetlenek kezdünk lenni, hogy még felekezetiséget idézünk fel és azt bolygatjuk. Senki sincs oly erősen meggyőződve bizonyos mesék iránt, bizonyos — nem találom a kellő kifejezést azoknak megbélyegzésére, a mik itt előhozattak — de egy dolgot nem lehet tagadni, hogy az alantabb zsidóság ma is a legnagyobb szigorúsággal hirdeti a tiszta és tisztátalan ember közötti különbséget. Ezt nem fogja megtagadhatni senki. A dolog jelenleg ugy van, hogy esetleg oly tömegeket fogadjon be a magyar társadalom, a vendégszerető és humánus nemzet, az, a mefy különbséget nem tesz sem felekezetek, sem nemzetiség közt, melyek midőn ide belépnek, szerintük egy tisztátalan nemzet keretébe lépnek be. (Tetszés a szélső baloldalon.) Áttérek t. ház azon pontokra, melyekben nekem leginkább Wahrman t. képviselő ur adott igazat és melyen a t. előadó ur szó nélkül átsurrant és melyről a t. ministerelnök ur csak ugy beszélt — t. i. a nemzetközi szempontról szólok — mint rendesen szokott, a mióta azon a helyen ül, hogy a helyett, hogy megmondaná, a mit megmondania kellene: tehetetlen vagyok, a külpolitikára befolyást nem gyakorolhatok, mert csak felsőbb commandó után hajtom végre azt, a mi parancsoltatik, — e helyett azzal áll
