Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-120
288 130. orssias-o- ülés janins 9. 1882. miért szakították félbe magát Irányi képviselő urat szónoklatában? miért fogadta el Szalay Imre képviselő ur oly beszéd után, mely igen közel áll az Istóezy képviselő ur beszédéhez, Herman Ottó határozati javslatát? Azt hiszem, mindezen ellenmondások eléggé érthetően jellemzik ezen határozati javaslat valódi lényegét, eléggé alkalmasak gondolkozóba ejteni mindazokat, kik a kérdésnek objectiv és sikeres megoldását ezen határozati javaslattól várják. Az ellenindítvány pártolói szónoklataikban és a sajtó azon része, mely ugyancsak ezen indííváuy mellett foglalt állást, megtámadja a kormány, a bizottság és a többség álláspontját, azt mondván, hogy ez alakoskodó, álszabadelvü és hogy ebben csak korteskedést lehet látni. Azt hiszem, hogy azon kormány, a mely azt mondja: ne kössétek meg kezemet, mert én az egész felelősséget akarom viselni, ne határozzatok lehetetlen dolgokat, mert én határozatoknak lelkiismeretesen akarok megfelelni, az a kormány nyíltan és loyalisan jár el; azt hiszem, hogy azon párt, a mely tiltakozik az ellen, hogy egyes gazdasági bajok egy egész felekezetre hárittassanak, azon párt szabadelvű gondolkozást tanúsít. {Helyeslés a jobboldalon) A mi pedig a korteskedés vádját illetik, azt hiszem, az e vitát megelőzött törvényhatósági közgyűlések lefolyása, melyeken ugyané kérdés tárgyaltatott, eléggé kimutatta, hogy melyik álláspont alkalmasabb a korteskedésre, a mi álláspontunk-e, vagy az, melyet a Herman képviselő ur határozati javaslata kifejez, (ügy van! a jobboldalon.) Miután már a megyei közgyűléseket említettem, lehetetlen, hogy ne refleetáljak Istóezy képviselő urnak egyik kimondására, arra t. L, hogy azon nézetek, melyek a kérvényi bizottság határozati javaslatában foglaltatnak és a melyek esetleg határozattá fognak válni, nem tolmácsolják a nemzet valódi közvéleményét, mert e közvélemény ott nyilvánult a megyei közgyűlések határozataiban. Én, t. ház, szabad országban a legnagyobb tisztelettel viseltetem a közvélemény minden nyilvánulása iránt, különösen a közvélemény azon nyilvánulásai iránt, a melyeknek tere a törvényhatóságok közgyűléseinek termei; de hogy akár a törvényhatóságok zöld asztalának, akár bármely politizáló testületnek joga volna magát, a maga nézetét, a nemzet parlamentje felé helyezni, azt tagadom. (Helyeslés a jobboldalon.) így gondolkozhatik az, a kinek politikai nézetei a feudalismus eszmekörében gyökereznek, de nem az, a ki a parlamentárismus alapján áll. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Többekre azokból, a miket Istóezy t. képviselő ur mondott, refleetálni nem akarok, mint egyáltalában azokkal a képviselő urakkal, a kik jónak látták a vitába a talmudot, a tisza-eszlári esetet, a politikai dogmává emelt zsidógyűlöletet belevonszolni, polemizálni nem fogok; előadásaikat más tekintélyes szózatok utasították vissza, szükségtelen tehát azok ellenében az enyimet is fölemelnem. De miután azon felszólalásomban, melylyel a kérvényi bizottság határozati javaslatát beterjeszteni szerencsém volt, kifejeztem abbeli meggyőződésemet, hogy ezen vitának complicálása ilyen elvek és állításokkal a parlamentre bizonyos kötelességet hárít, mely elöl határozata hozatalakor ki nem térhet, miután ezen sejtelmem nem csalt és a vita csakugyan erre a térre vitetett, talán fel vagyok jogosítva ezen körülményből, előbbi kijelentésemmel kapcsolatban a consequentiát levonni. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy azon képviselő urak, a kik a vitából vallás- és fajelíeni harezot csináltak és igy, bizonyos Herostratesi értelemben, a nap hőseivé lettek, azoknak dicsősége nem fog soká tartani és nem fog maradandó nyomokat hagyni maga után; azt is hiszem, hogy ama veszély, a mely ellen különösen Herman képviselő ur határozati javaslata küzd, el fog maradni és igy elmaradand a hozandó határozat azon actuális jelentősége is, a melylyel tuiajdonképen csak veszélylyel szemben birna. De a mi semmi esetre sem fog elmaradni, a mi maradandó emléke lesz ennek a vitának és mindannak, a mi azt megelőzte, az saját meggyőződésünk és a világ meggyőződése lesz a felől, hogy a magyar nemzet nagy tömege, ideszámítva a köznépet is, oly higgadt, józan és elfogulatlan, hogy vele szemben az izgatásnak mindazon fegyverei, melyek e vitába belevonattak, hatástalanok maradnak (Helyeslés jobbfelöl) és hogy a magyar nemzet nagy tömege és műveletlen köznépe is elutasítja magától azon tanokat, melyeket a XIX. század szelleme a sötétség tanainak nevez, de melynek — fájdalom — a magyar parlamentben akadtak hirdetői. [Élénk tetszés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. ház ezen meggyőződés megszilárdításához leginkább járulhat hozzá az által, ha a kérvényi bizottságnak előttünk fekvő javaslatát fogadja el, miért is kérem a t. házat, hogy azt mentül nagyobb többséggel határozattá emelni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Herman Ottó: T. ház 1 Az előttem szólott előadó urnak az a szójátéka, a melyet nem akarok invectivának magyarázni, a midőn í. i. azt fejezi ki, hogy az én theoriám a társadalom kereteiről akkor bomlott meg, a mikor okoskodásomat kifejtettem belőle, még az sem tartóztat vissza, hogy álláspontom indokolását meg ne kisértsem. A mi a t. ministerelnök ur iménti beszédjét illeti, megvallom, én megvártam volna, hogy
