Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

120. országos flés .junins 9. 1SS2. ggj rencsétlen üldözöttekre követ dobni és az eszlári esetből fegyvert kovácsolni ellenük; sőt ellenben felhasználom ez alkalmat arra, hogy kormányunk s egyátalában a kormányok ez ügyben való magatartását rosszaljara, emberiségi kötelmeik elmulasztásáért megrójjam. Én ugy találom, hogy a diplomatia a gyengék és erősek irányában külön-külön mérleggel mér. A midőn Bulgáriában és Boszniában a törökök az őket és családjaikat fenyegető és az államrendet felforgatni akaró néhány lázongót leöltek , egész Európa felzúdult; voltak atrocity meetingek s lett eredménye a muszka támadás és Bosznia megszállása. A midőn a kis Romániában a zsidókat üldözni kezdették, az európai diplomatia a berlini szerződésben gondoskodott biztonságukról,, de a mikor a hatalmas Muszkaország kezd irtóharczot folytatni, kiirt a Balkán-félszigeten sok százezerre menő fegyvertelen muzulmánt, nőket, védtelen gyermekeket s a midőn otthonjában századok óta megtelepült népnek egy felekezete ellen megújítja a népvándorlás előtti iszonyatosságokat, Európára kergeti zsidóit s az újabb hirek szerint német teíepítvényeseit: akkor nincsen, a ki közbe vesse magát s a kormányelnökök s azok nyomában a mi taeticusunk is a hozzájuk intézett interpellátiókra azt felelik, hogy ez Oroszország belügye, a melybe nincsen jogunk beleszólam s ez által neki bátorították a muszka kormányt oly jelenetek inscenirozására, melyek Dsingis kíián és Tamerlán korára emlékeztetnek s a melyeket a diplomatia erélyes közbeszólása kezdetben megakadályozhatott volna. De ha jogunk volt Törökország és Románia belügyeibe beleszokni: igenis jogunk van követelni Muszkaországtól, hogy a még ott levőkei ne bántsa és a kiüzöttek elszállítása és Amerikába — miután Európában hely nincsen — telepítésének költségeiről gondoskodjék s szenvedett veszteségeiket kárpótolja. A ministerelnök ur ezen már Herman barátom által félretett kérdésre azt felelte, hogy ily közbeszólást nem reskiroz, mert az vagy szégyenletes visszautasítás, vagy háborúhoz vezetne s azután azon éiczczel akarja elütni a kérdést, hogy mi — pártunkra czélozva — hatalmasabbak akarunk lenni aa európai diplomatiánál. T. ház! Mindez nem egyéb körmönfont sophismánáí; hiszen ha csak e két alternatíva állhatna, akkor minden diplomaticai működés lehetetlenné lenne téve, akkor a nemzetközi jog az erősebb szabad zsákmányánál egyéb nem lenne. Mi nem hisszük magunkat erősebbnek az európai diplomatiánál, hisz az oly hatalmas, hogy még Boszniát is önökre octroyálhatta; hanem &ÉPVH. NAPLÓ, 1881—84, VI. KÖTET. érezzük, hagy geográfiai fekvésünknél s európai hivatásunknál fogva, de ugy is mint legközelebbről érdekeltek és fenyegetettek, mi vagyunk arra utalva, hogy az európai diplomatia együttes és erélyes föllépését kezdeményezzük és létrehozzuk, a mely esetben háború nélkül is eredmény éretnék el, mert bármily rettegett mumusa legyen is önöknek a muszka s bármennyire felbátorítsa is azt önök szokásos meghunyászkodása, még sem oly mindenható, hogy Európa együttes intimatiójával daczolni merjen. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nincsen oly közel a veszély, miszerint már most felmerülne a rendkívüli óvintézkedések szükségessége, hogy törvényhozási intézkedések majd csak akkor merül fel a szüksége, ha a baj bekövetkezik 5 addig elégséges, ha a kérvényi bizottság utasítása szerint a kormányra bizatik a szükséges intézkedések megtétele. En a bajt közelinek látom s nem óhajtom bevárni, a midőn a muszka által előidézett népvándorlás hullámai határainkat csapkodják, só't azon át is csapnak, a midőn aztán épen a ministerelnök ur által hangsúlyozott emberiségi tekintetek miatt bajos lesz annak elvezetése. A későbbi törvényhozási intézkedésre utalás talán helyén lenne, ha törvényhozásunk nem állana a szétoszlás küszöbén s ez által azon kényszerhelyzetbe sodortatva, hogy 4 hónapra a kormány szabad kezet nyer, már pedig mi irtózunk a kormány szabad kezétől, mert előrelátható, hogy majd összegyültünkkor a kormány bevégzett tényekkel s oly contóval álland elő, mint a minővel már a bosnyák menekültek idejében. Egyáltalában a ministerelnök urat egészen kicseréltuek találom, egyszerre beállott martyrpártolónak, egészen elérzékenyedett az idegenek szenvedése felett s elegicus hangulatba jön a földönfutókká lettek sorsa feletti fájdalmában: akkor, midőn saját népünk szenvedése és folytonos kínzása iránt kövesült szivében nincsen részvét, a midőn közönyösen nézi, hogy adóvégrehajtói miként teszik földönfutókká a mi népünk ezreit s kényszerítik a kivándorlásra. Én felismerni vélem a minister ur e szokatlan elérzékenyülése titkos rugóit, nekem ugy tetszik, mintha abban némi vonatkozással lenne a felveendő kölcsönökre, a melyre gyászos gazdálkodása mellett szüksége van és lesz s a mire nézve a bankárok jóindulatát jó előr biztosítani szükségesnek itéli. A ministerelnök ur nemes tűzre gyúlt, a mikor innen valaki közbe kiáltotta a cordon szót s nagy páthossal jelezte, hogy minő szivtelenség lenne, ha mi a szerencsétleneket puskatusával kergettetnek vissza. A puskatusa argumentumára ismételten visszatért, felemlítvén azt 36