Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

282 ISO. országos ülés jniiins S. 1882. )8, hogy a cordon felállítása igen sok pénzbe kerülne. T. ház! Én sohasem tudtam magamnak megmagyarázni azon visszásságot, mely szerint mi, a hadseregre fordított roppant kiadásaink mellett kénytelenek legyünk mindig külön megfizetni ennek hazánk érdekében tett szolgálatait. Ott látunk költségvetéseinkben külön kiadási tételeket a katonai karhatalom költségeire, a midőn azt választásoknál vagy a ministerelnök ur ablakainak őrzésére, a törökkel rokonszenvezők szétverésére stb. felhasználni jónak látja a kormány. Én ezt a közösügyes méltányosságot nem értem; de ha határainknak saját katonáink által való őrzése oly sokba kerülne, lehet azt minden nagy túlkiadás nélkül honvédeink által őriztetni. És az ily elővigyázati intézkedés nem jelenti a szerencsétleneknek puskatusával való fogadását; mert mihelyt tudnák, bogy határainkon figyelmes őrködés van foganatosítva, nem is kisértenék meg az idejövetelt; mig most, a midőn határszéleinket csak néhány álmos finánca őrzi, csak az nem jön ide be, a ki nem akar. Ez fő oka, hogy mi a ministerelnök és a kérvényi bizottság előadójával nem érthetünk egyett arra nézve, hogy a honosítási és községi törvény elégséges arra, hogy az orosz zsidók idevaló bejövetelét meggátolja, mert épen határszéleink ezen önzetlensége és nyitvatartása idézi elő, hogy a honosítási törvény daczára a galicziai zsidók beköltözése folytonosságban van s az orosz zsidók belopódzását is lehetővé teszi, sőt arra mintegy ösztönzi. Megengedem a t. előadó urnak, hogy a bebocsátás nem egy a letelepüléssel ; de ha egyszer itt vannak, akkor vagy a telepesítés vagy az eltartás kényszerhelyzete áll elő, a mit hazánk szomorú helyzete egyaránt ellenez. Én, t. ház, nem viseltetem ellenszenvvel, sőt inkább rokonszenvvel azon régibb idő óta itt lakó izraeliták iránt, kik ez országot vallják hazájuknak, kik velünk együtt éreznek. Ezeknek assimilálását óhajtom, az erre szükséges polgári házasság s más szükséges törvényhozási intézkedéshez hozzájárulok, mert nemzetünknek ily módoui szaporítását nagy előnynek tartom. Óhajtom ezekre kiterjeszteni a szabadság és jogegyenlőség minden áldását, hogy ők is elégültek legyenek s minden utógondolat nélkül e haza fiainak érezhessék magukat. Egyetértek "Wahrmann képviselőtársammal és nem teszek éles megkülönböztetést sem neológ, sem orthodox közt, csak azt nézem, hogy ki közőlük e hazának fia, ki nézi ez országot hazájának és nem nyerészkedési talajul. De nem terjeszthetem ki a rokonszenvemet, e testvériségi érzetemet azon északról beözönlő idegen zsidókra, a kik öltönyükben, szokásaikban, nyelvükben élesen elkülönítik magunkat nemzetünktől, kik laza erkölcseikkel valódi csapásai, ostorai azon felső megyéknek s az erdélyi népek egy részének, hol a népet kizsarolják, iszákosságra szoktatják és uzsoráskodásuk által tönkre teszik. Az ilyenek számát szaporítani nem óhajtom, sőt magyar izraelitáink sem óhajthatják, mert azáltal csak jó reputatiójuknak ártanának. A t. előadó ur megbízik abban, hogy a kormány megteendi — minden törvényhozási intézkedés nélkül is — a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket Mi azonban nem lehetünk ily feltétlen bizalommal a kormány iránt, miután minden intézkedése magán hordja a félszegség és tervtelen ide-oda kapkodás jellegét, mi az utólagos feleletrevonás elve mellett nem akarhatunk a kormánynak négy hónapra szabad kezet adni, mert a mi szomorú pártviszonyaink közt, az egyértelmű a teljhatalommal és a személyi dictaturával s azért én a kérvényi bizottság ibisredibis-féle véleményével szemben a Herman Ottó barátom által benyújtott határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos : T. ház! Csak rövid időre veszek szabadságot magamnak feltartóztatni a t. házat, azonban késztetve érzem magam észrevételeket tenni némely dolgokra, a melyeket az igen t. ministerelnök ur előhozni méltóztatott. {Halljuk!) Azt monda a t. ministerelnök ur, hogy nem látja szükségét különös intézkedéseknek, mivel a Muszkaországból kiűzött tömegeknek idejövetele egyátalán nem imminens. Én nem oszthatom a t. ministerelnök urnak ezen optimismusát, sőt nagyon tartok tőle, hogy uemcsak kis tömegek, hanem talán százezrekre menő tömegek lesznek kénytelenek jövőre is menekülni Oroszországból. És ez annálinkább meg fog történni, ha Oroszországban miuisteri beszédeket fognak olvasni, olyanokat, miut a minőt a múltkor a t. ministerelnök úrtól hallottunk, {ügy van! a szélső baloldalon) a ki egyenesen kinyilatkoztatta, hogy diplomatiai utón Oroszországgal szemben egyátalán semmit nem lehet tenni, {ügy van! a szélső baloldalon. A ministérelnök közbeszól: Nem mondtam !) És épen azért, mivel esetleg tömeges bevándorlás veszélyétől tartok, igenis szükségesnek tartom a praeventiv rendszabályokat és ezektől nem riaszt vissza az, hogy a t. ministerelnök ur ezt a „praeventiv" szót oly különösen hangsúlyozni méltóztatott, mintegy összeköttetésbe hozni akarva ezen szót a praeventiv eensu-