Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

ilés május 23. 1882 22 109 országos fi részéről elmondottak, én, most a vita ily előre haladott stádiumában nem lehetek többé azon helyzetben, hogy azokhoz még újabb érveket toldjak. Az e párt részéről elmondottakból kitűnik, bogy a delegátió helyesen járt el akkor, mikor azon kérdéses összeget megszavazta, hogy a delegátió hatáskörének csorbításáról, törvényszegésről, valami alkotmánygarantia feladásáról szó egyátalában nem lehet és hogy ennél fogva ezen egész eljárást legfeljebb annyiban lehet helyteleníteni, a mennyiben valaki magával az alapul szolgáló törvénynyel, magával a közös ügyek intézményével nem ért egyet, (Helyeslés) azt az országra nézve károsnak tartja, a mely felfogásnak különben következése szintén nem lehet az, hogy addig, a meddig ezen törvény és intézmény fennáll, az ily összegek fedezete megtagadtassék. Ezek alapján utasítom én el a két ellenzéki pártnak megegyező határozati javaslatát, vagyis a delegátió illetéktelenségéuek kimondását. Szilágyi Dezső t. képviselő ur második határozati javaslatában egy más kérdésre is kiterjeszkedett s azt el kell ismernem, hogy ezen határozati javaslat már egészen törvényes alapon áll. Ezen második javaslat azt kívánja, hogy utasittassék a kormány oly politika követésére, a mely által az országnak az occupatióból való mielőbbi kibonyolódása eszközöltessék. Ezen javaslat indokolására nézve mindenekelőtt azon sajátságos körülményt kell kiemelnem, hogymig ezen indokolás a monarchia dualisticus államszerkezetének védelme érdekében is kívánja az occupatióból való mielőbbi kibonyolódást, (Halljuk!) mig azon t. pártnak, melynek kebeléből ezen javaslat kiindult, eddigi magatartása nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ezen dualisticus államszerkezet alatt azon közjogi alap értendő, meh^eí az 1867 : XII. t.-cz. foglalt magában, sőt ezt az ellenzék másik páríja is elismeri, mégis a t. fügetlenségi párt, a mely ezen közjogi alappal nyílt ellentétben áll, ezen határozati javaslatot magáévá teszi. (Helyeslés.) Hogy ezen kérdésre nézve a két ellenzéki párt egymás közt roikép egyezik meg, azt nem kutatom ; csak reá akartam mutatni a tagadhatatlanul fenforgó nagy ellentmondásra, amely ellcnmondást, nézetem szerint el nem oszlatta sem Helfy képviselő ur minapi beszéde, a dualismusnak kissé önkényes magyarázatával és fogalmazási helytelenségekre való utalással, sem Polonyi képviselő ur tegnapi beszédje, a ki egyenesen kimondja, hogy a dualismus az, a mely bennünket az occupátióba bele vitt és hogy ha az occopatiónak más veszélye nem volna, mint az, hogy veszélyezteti a dualismust, akkor nem volna ok könnyeket hullatni felette; el nem oszlatta végre Veszter képviselő urnak tegnapi beszédje sem, a ki ugy látszik belátva, hogy itt fél úton találkozni kellene, annak bizonyítására vállalkozott, miszerint a nemzet ugy is már azon ponton van, hogy az 1867. közjogi alapot elhagyja. Ezen ellentmondásra reá akartam utalni azért, mert ez tanujeléül szolgál annak, hogy habár az occupátióval való felhagyásra nézve a két ellenzéki párt egyet ért, ezen felhagyás indokaira és jelentőségeire nézve nézetei igen különbözők ; és mert azt hiszem, hogy ily szakadás a kisebbség nézete körében okvetlenül csak megerősíti a többség nézetét. (Helyeslés jobb jelöl.) A mi magát ezen második határozati javaslatot illeti, felszólalásom végén lesz még alkalmam megjelölni azon nézpontot, melyből felfogásom szerint az egész kérdés megítélendő. Midőn most ezen határozati javaslat el nem fogadását indokolom, csupán arra kívánok szorítkozna hogy e javaslat nézetem szerint teljesen téves alapból indul ki, a midőn az occupátiót ugy tünteti fel, mint egy politikai czélt, a mely felé törekedni lehet egy ideig és a melyet, ha az károsnak, vagy kivihetetlennek bizonyult, lehet ismét elhagyni, elejteni. Felfogásom szerint és e tekintetben teljesen egyetértek azokkal, miket Csiky Kálmán, t. barátom mondott, az occupatió sohasem volt ez él, hanem az adott viszonyok közt a legmegfelelőbb, sőt talán egyedüli eszköz azon veszélyek elleni védekezésünkre, melyek a monarchia biztonságát és érdekeit a déli határokon folyton fenyegetik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És ez oka annak, hogy miért nem lehet ezen occupátiót Anglia vagy Francziaország coloniáival összehasonlítani. Ez különben az ellenzék részéről is elismertetett, ha mégis ezen párt részéről is néha utalások történtek Anglia és Francziaország colouisatióinak költségeire és az áldozatokra, melyeket azok igényeltek, ez épen csak annak bizonyítására szolgáit, hogy ha más államok csupán hódítási és katonai czélokra ily nagy áldozatokat hoznak, miként menekülhetnénk mi az áldozatoktól ott, hol lét-érdekeink megóvásáról van szó? (Élénk helyeslés jobbfel b'l.) Es ezen felfogást nézetem szerint meg nem erőtlenítheti az, a mit gr. Apponyi t. képviselő ur a katonai kormányzatnak azon állítólagos törekvéséről mondott, miszerint maga akar a délszláv mozgalom élére állani. Ez azt hiszem, hogy ez a valóság szerint csak ugy értelmezhető, miszerint kormányzatunk ott iparkodik a szláv fajnál is rokonszenvét, bizalmát, békés indulatát biztosítani, ez pedig annál természetesebb, miután épen ezen fajnak államunkat fenyegető törekvései képezték azon veszélyt, mely ellen ott állást foglaltunk. (Helyeslés jobbjelöl.) Hogy azonban kormányzatunk ott ama sokat emlegetett délszláv mozgalmakra mennyire volt kedvező és mennyire kedvező most is, ezt eléggé