Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-109
109. országos ülés májnä 23. 18S2. 21 sének nem abbau áll végzetszerüsége, hogy elhagyta a zászlót. A meggyőződés-változtatásnak is meglehet a maga jogosultsága s hála a gondviselésnek, a zászló nem maradt a porban! Hanem lépésének végzetszerüsége abban (áll, hogy neki mint discreditált embernek kétszeresen kellett meggörbülni, hogy a korona bizalmát megnyerhesse. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon, Ugy van!) Ónok többségben vannak s igy megszavazhatják az előterjesztést. De kérem, fontolják meg, hogy az a politika, melyet nem argumentumokkal támogatnak, hanem csak szavazattal, nem jó politika, (ügy van! a szélső baloldalon). A t. előadó ur a traditió nevében kérte az előterjesztés megszavazását. E traditió alatt ő azt érti, hogy nálunk a kormánynak mindig többsége van. Igaz, 1867 óta ez igy van. De a traditiók leszármazása, t. előadó ur, nem ilyen rövid életű, (ügy van! a szélső baloldalon.) Olyan korszak, melyet jogfeladások, kormányzási visszaélések, közerkölcsök szörnyű meglazulása tett emlékezetessé, nem szokott a nemzeti hagyományok anyagául szolgálni, (ügy van! szélső a baloldalon.) Még a családi életben is az ősök dicső tetteihez [fűzik traditiók, nem pedig az unokák beteges kinövéseihez. (Helyeslés a szélső balon.) Igenis, a magyar törvényhozásnak vannak traditiói. Szigorúan ragaszkodni a törvényeséghez, önzetlen becsületeséggel küzdeni a fórumon, sértetlenül fentartani mindazt, mi a nemzetnek becses, (Ügy van! ügy van! a szélső balon.) útját állani minden hatalmi ténynek, mely a nemzet megrontására tör : ime, ezek azon törvényhozási traditiók, melyek lelkemet áthatották, midőn e teremben helyet foglaltam s melyeknek nevében én nem szavazom meg az előterjesztést, hanem pártolom a Helfy Ignácz és Eötvös Károly barátaim által benyújt kisebbségi véleményt. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Berzeviczy Albert: T. ház! A túloldali padokról oly gyakran hangzott fel a vita elején azon vád és panasz, hogy a javaslatot támogató párt nem beszél, csak szavazni készül, hogy — habár azóta ezen vád már megczáfoltatott — én, ki szintén el vagyok határozva e javaslat mellett foglalni állást, daczára igénytelenségemnek, daczára az ügy fontosságának, azt hiszem, legalább az ellenzékkel szemben nem tartozom igazolni azt,hogy e tárgyhoz hozzá szólok. (Halljuk!) A Dalmatia egy részében és amegszállott tartományokban kitört mozgalom oly mérveket öltött, hogy annak most már nagyjában befejezettnek tekinthető leküzdése nagyobb haderő kifejtését és annak a rend teljes helyreállítása érdekében hosszabb ideig való működését tette szükségessé. A hadügyi kormányzatra és a megszállott tartományok igazgatására hivatott közös kormány, a közös ügyek tárgyalására és a költségek megajánlására hivatott testületeknek már másod ízben terjesztette elő äz ezenactió keresztülvitelére vonatkozó költségvetést. A delegatió jelentékeny törléssel elfogadta és határozatát a korona szentesítette. Alkotmányunk értelmében most a magyar korona országaira eső hányad fedezete tárgyában törvényjavaslat terjesztetik elő. Miután az 1867: XII. t.-cz. világos rendelkezése az, hogy ily összegek minden változtatás nélkül az állam költségvetésébe beállítandók; miután a fedezetnek a törvényjavaslatban foglalt módja a jelen viszonyok közt a legmegfelelőbb: én a törvényjavaslatot elfogadom. Ezen elhatározásommal szemben áll több indítvány, a mely a ház asztalára tétetett le. Ezek közül csakis azokra kiváuok refleetálni, a melyek a napirenden forgó tárgygyal tulajdonképeni összeköttetésben vannak, tehát a függetlenségi párt részéről Eötvös és Helfy képviselő urak által benyújtott különvéleményre és a mérsékelt ellenzék részéről Szilágyi Dezső képviselő ur által benyújtott két határozati javaslatra. A függetlenségi párt különvéleménye egy részt csupán kifejezését képezi azon eljárásnak, a melyet azon párt hasonló kérdésekben már évek óta követ, a mely évek óta több izben megczáfoltatott és helytelennek bizonyittatott a közjogi alapon álló pártok részéről. Ezen eljárást, mely abban culminál, hogy a közös ügyek elintézésére hivatott, a képviselőház és a főrendiház küldötteiből alakult, a monarchia másik államának bizottságával együttesen működő, a maga hatáskörében a törvényhozással szemben önálló delegáíiót, a melynek határozataihoz a korona szentesítésejjárul, ugy tünteti fel, mint ha egyrangú és egyenjogú volna a háznak csupán jelentéstételre alakított többi bizottságaival, mintha annak határozatai épugy bírálat és módosítás alá volnának vehetők, mint ezen bizottságok jelentései és javaslatai és a mely az 1867 : XII. törvényczikket a közösügyi költségek fedezetének meg vagy meg nem adása szempontjából ugy értelmezi, a mint azt ezen törvény szelleme és világos értelme meg nem engedi: én magamévá nem tehetem és ennélfogva az ezt kifejező határozati javaslatot sem fogadhatom el. A közjogi ellenzéknek határozati javaslata másrészt e részben megegyezőleg a Szilágyi képviselő ur által benyújtott első határozati javaslattal, megtagadta a törvényjavaslatot még azon okból is, mert a delegatió határozatában egy oly összeget szavazott meg, mely az ellenzéki felfogás szerint az 1880 : VI. t.-cz. 3. §. alapján levén megítélendő, ezt nem a delegatiónak, hanem a két állam törvényhozásának kellett volna megszavaznia. Azok után, a mik e felfogás czáfolatára az országos bizottságban,a pénzügyi bizottságban és végre itt e házban ajavaslatot támogató szónokok részéről és legújabban s különösen az igazságügyminister ur
