Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

119- országos ülés jtmius 9. 1882. 259 frivol neveígélés tárgyává tenni: mert egy nagy korkérdés áll egész komolyságában előttünk. Komoly jelleget öltött pedig magára e kérdés most már nemcsak az európai népekre, hanem magára a zsidóságra nézve is. Kell tehát, hogy e kérdést behatóan, higgadtan, sine ira et studio megvizsgálva, azt a történelmi s politikai igazságot, a mely ellenében semmiféle csűrés-csavarás, rabnlistika és frázis nem használ, egyszer mindenkorra kiderítsük. Én, kinek az a kétes szerencse jutott osztályrészül, hogy a modern zsidókérdésben — mert a zsidókérdés általában véve egyidejű a zsidó népnek a történelem színpadán való első fellépésével ; hisz Polybius szerint is : a világtörténelem körben mozog — mondom, én, kinek a modern zsidókérdésben némi szerepet kellett vinnem s annak filuma több izben úgyszólván kezemben volt, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a zsidókérdés végleges megoldásának feladata a mi napjainknak lett fentartva. Ma nem középkori zsidóhecezekről van szó, a midőn a zsidó-zsarolások által a kétségbeesésbe hajtott népek megelégedtek itt-ott egy-egy csomó zsidónak az agyonverésével és aztán a maradványnak újra elölről engedték kezdeni a dolgot. A középkorban az európai népeknek csak a zsidókkal mint egyes emberekkel volt, napjainkban ellenben a zsidósággal mint politikai s társadalmi intézménynyel van dolguk. A németeket, legelső sorban pedig az antisemitismus bölcsészét Dühringet illeti meg az érdem, hogy a zsidókérdés theoriáját végérvényesen megalapították. És Dühring a következő végkövetkeztetésre jut: „Die Juden sind ein inneres Garthago, dessen Macht die modernen Völker brechen miíssen, um nicht selbst von ihm eine Zerstörung ihrer sittlichen und materiellen Grundlagen zu erleiden." —Magyarul: „A zsidók egy belügyi Garthago, a melynek hatalmát a modern népeknek megtörniök kell, nehogy önmaguknak erkölcsi és anyagi alapjaik általa való elpusztítását kelljen elszenvedniök." Igenis, a zsidóság az európai államokban egy belügyi Garthago, egy állam az államban, egy politikai és társadalmi hatalmat képező külön népfaj, nem pedig egy puszta vallásfelekezet, mind a zsidók azt feltüntetni szeretnék. Avagy mi köze van a pénzpiacz és a sajtó monopolizálásának, a Rotbschildok milliárdjainak, az uzsoráskodásnak, a pálinkával való népmérgezésnek, a birtokos osztály depossedálásának, az iparos osztály tönkretételének, a kereskedelmi dictaturának stb. stb. valamely valláshoz s legyen az akár a zsidó vallás? A politikai, társadalmi és közgazdászati tér az, a melyen a zsidóság mindinkább hátiérbe szorít bennünket: s nekünk ne lenne jogunk ezen politikai, társaj dalmi és gazdászati bajok orvoslását sürgetnünk, csupán csak azért, mert azok, a kik mind e bajokat okozzák, esetleg egyszersmind egy külön vallásfelekezetet is képeznek? A zsidó népfaj, a korunkban általános érvényre emelkedett vallási türelmesség örve alatt, magát kizárólag és egyedül csak mint vallásfelekezetet akarja tekintetni s ezen az utón föltétlen sérthetetlenséget és korlátlan szabad cselekvést— a hova természetesen még a tisza-eszlári rituális műtéthez hasonló dolgok is tartoznak — vindicál magának. A számtalan zsidó svindli között tán ez a legeslegcolossálisabb svindli, a melylyel a zsidó nép a többi népeknek port hintett a szemébe. Mert hát a dolog lényege voltaképen az, hogy a zsidóság egy külön népfaj, race, a melynek specificus nemzeti vallása van. Ott vannak például a zsidó ünnepek: ezek majd valamennyije a zsidó nép politikai történelme egy-egy nevezetesebb episodja emlékének vannak szentelve, mint: az Egyptomból való kivonulás, a pusztában való vándorlás, a Hámántörténet, Jeruzsálem elpusztítása stb. Avagy nem föltétlenül politikai czélzatot fejez-e ki az „Alliance israélite universelle" megalapítójának Crémieuxnek azon hires mondása, hogy „Egy új messiási birodalomnak, egy új Jeruzsálemnek kell támadnia a császárok és pápák helyébe?" Avagy nem a politikai és társadalmi iríóháború tanát hirdette-e a zsidóság egy másik lumenje: Disraeli akkor, a mikor azt irta, hogy: „ A tisztavéru felsőbb — zsidó —faj hivatva van a zagyva vérű alsóbb — európai— emberfajokat kiirtani" — a mely irtóháború theoriát az oroszok — a bot végét megszorítva — most Disraeli népfajára, a zsidókra alkalmazzák. De menjünk tovább. Az antisemitismus tollharcz folyamán zsidó részről megjelent nyilatkozványok közül lássunk például egyet. Zürichben a múlt évben egy röpirat jelent meg Judaeus álnév alatt e czímmel: „Was müssen wir Juden tkun?" Ebben a röpiratban egyebek közt ez is áll: „Nein, dasseseuch —Antisemiten — um religiöse Dinge gehe, — „credat Judaeus Apella non ego." Um höchst materielle Dinge handelt sich's. Ein Stück Darwinismus spielt sich Mer ab. Wie hienach die geschicktere Race die minder gescbickte verdrängt, z. B. vor nicht langer Zeit die orientalische Wanderratte die deutsche Hausratte verdrängte, so verdrängt die rührigere jüdiscbe Race die eingebornen besitzenden Klassen,, oder macht sich wenigsteus immer breiter neben ibnen Píatz. Früher geschahen solche Verdrängungen durch Feuer und Schwert, heute geräuschloser, 33*