Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-119

260 119. országos ülés június 9. 1882. höflicher, dareh — Primawechsel und Actie. (Derültség.) Der „Sieg des Judenthums" aber ist wahr. Hier sei nicht das bis zum Ekei Gehörte hreit wiederholt: Wie die einstigen Ghetto-Insassen heute Palásté bewohnen, Carossen, Theater-Logen besitzen, die Kurorte füllen, ihr Reiehthum stetig waehse. Oder, was sie von einzelnen Geldftirsten sagen, wie Rothschild, wahrem König der Könige, berecbtigt, die dreifache Krone dem römischen Priester vom Kopf geschlagen, sieh selbst aufzusetzen, aís Pontifex maximus der modernen Gnttheit — des Geldes — die wir Allé anbeten. Aber wahr, wahr ist doeh das Alles." Magyarul; „Nem, hogy nálatok— antisemitáknál — vallási dolgokról lenne szó — „ credat Judaeus Apella non ego". Nagyon is anyagi dolgokról van a szó. Egy darab Darwinismus játszódik itt le. A mint ennek értelmében az ügyesebb fai a kevésbé ügyeset helyéből kiszorítja, mint például rövid idővel ezelőtt a keleti vándorpatkány a német házipatkányt kiszorította, ugy kiszorítja a mozgékonyabb zsidó faj a bens/.ülött birtokos osztályokat, vagy legalább mind nagyobb tért foglal el mellettük. Azelőtt az ily birtokból-kiszorítások kard és tűz által történtek, ma zajtalanabbal, udvariasabban — primaváltóval és részvénynyel. (Derültség,) A „zsidóság győzelme" pedig igaz. Itt ne legyenek bőven ismételve a már az undorodásig hallott dolgok: miként laknak ugyanis az egykori gbetto-lakók ma palotákban, hogy vannak hintóik és színházi páholyaik, miként töltik el a fürdőhelyeket, miként nő folytonosan gazdagságuk. Vagy, a mit az egyes pénzfejedelmekről mondanak, mint Rothschildról, a királyok valódi királyáról, a ki jogosítva van a hármas koronát a római papnak — t. i. a pápának — a fejéről leütve, saját fejére föltenni, mint a mindnyájunk által imádott istenségnek — t. i. a pénznek — pontifex maximusa. Hát igaz bizony, igaz mindez." Ennek a „Judaeus"-nak bizonyára csak elismeréssel tartozhatunk azért, hogy a tényleges viszonyokat és népének gondolkozásmódját ily leplezetlenül feltárta előttünk. Már most mindezek után ki meri még állítani azt, hogy a zsidóság nem egyéb, mint puszta vallásfelekezet, ugy mint például a katholikusok, protestánsok, görög-keletiek stb. ? Tehát a zsidóság voltaképen egy speeificus nemzeti vallással biró népfaj, race és pedig hódító népfaj, a melynek czélja az európai nemzetek leigázása és ha lehetséges, kiirtása, nem ugyan kard és tüz által, erre legalább még ma gyengék volnának a zsidók, a hajdankorban | azonban ezt is megtették, a hol tehették, hanem mint az idézett „Judeaus" mondja: primaváltóval és részvénynyel; a mely hódító népfajjal az európai nemzetek a népjog alapján jogosítva vannak ugy elbánni, a mint hódító ellenséggel elbánni szokás. (Mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen figyelemmel arra, hogy Magyarországnak 500,000 lakosa van, a ki azon népfajhoz tartozik. Istóczy Győző: Hatszázhuszonötezer van! (Derültség a széhd baloldalon. Mozgás.) Elnök: Annálinkább áll, a mit mondok. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Es ha a képviselő ur szavai egy vagy más helyen netalán tetteket idéznének elő, akkor méltóztassék meghinni, hogy nagyon szomorúak lennének ezen szónoklat következményei. (Igaz! Ugy van!) Tessék folytatni. Istóczy Győző: Annak sem én, sem azok, a kik az én elveimet vallják, nem leszünk okai, hanem okai lesznek egyedül maguk a zsidók, ha ez tényleg bekövetkezik. (Mozgás.) Hiába ütnek ők lármát újságaikban a „középkori barbárság, emberietlenség, türelmetlenség" stb. fölött; a válasz e jeremiádjaikra egyszerűen csak az, hogy „C'est la guerre!" (Mozgása) Ha az annak idején hazánkban dúlt tatároknak és törököknek szintúgy lettek volna hírlapjaik, mint vannak ma a zsidóknak s azon hírlapjaikban folyton azt kürtölték volna, hogy az ellenük irányuló ellenségeskedés a tatár vagy a mobamedán vallás elleni türelmetlenségből származik s a vallás dolgában türelmes őseink ezt a svindlit elhitték volna nekik, a tatárok és törökök tán még ma is a nyakunkon ülnének. (Derültség.) Korán és Talmud igen sokban hasonlítanak egymáshoz azzal a csekély különbséggel, hogy a törökök őseinket gyauroknak —kutyáknak — hívták, a zsidók pedig gojimnak —• a mi még a kutyánál is rosszabb — hívnak bennünket, a kiknek vagyona, élete, becsülete a Talmud szerint a zsidók kezében van. Hitem és meggyőződésem, hogy a magyar nemzet valamint lerázta annak idején nyakáról a tatár és török igát, ugy le fogja rázni a kard és tüz helyett váltóval, akcziával és sok más hasonló „zajtalan és udvarias" eszközzel operáló zsidónép igáját is. Tehát a speeificus nemzeti vallással biró zsidó népfaj az európai államok kebelében egy politikai hatalmat és pedig egy internationális politikai hatalmat képez, a melynek legfőbb kormánya a Parisban székelő és Magyarországon is több fiókkal biró „Alliance israelite universelle," a mely ma már, mint ez a berlini eongressuson is történt, a nagyhatalmak conceríjében, vagy legalább körülötte, követei által képviselteti is magát s a melynek akarata és bele-