Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

* 109 orssígou ülés m*jns 23. 18S2. resignáló többség. {Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány ezen ügyben nem saját akaratából működött, Üanem fölhasználtatta magát; (Ugy van! a szélső baloldalon) mert minket a közjogi helyzet annyira megfoszt a valódi alkotmányosság biztosítékaitól, hogy nálunk a kormány nem egy cselekvő hatalom, hanem egy rajtunk kivül eső hatalom végrehajtó közege. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért van kormányférfiainkban azon —- különbeu megfoghatatlan — megalkuvás! készség és nagy érdekekről való lemondási hajlam. Bendszerint a kormány nem tesz egyebet, mint ismétli a fegyvertelen ember megszakadását a fegyveres ellenség elől. Nálunk a parlamenti élet nem a souverainitási tényezők kölcsönös érdekeinek méltányos transaetiójában nyilvánul, hanem az egyik tényezőnek az akaratában és a másik tényezőnek az engedelmeskedésében. Mi összejövünk és tanácskozunk a parlamentben; de ha azt hisszük, hogy saját akaratunkat fogjuk érvényesíteni, akkor önmagunkat játszuk ki, mert általunk nem a nemzeti akarat érvényesül, hanem kegyelem gyakoroltatik velünk, midőn megengedik nekünk, hogy itt szónoki figurák elmondásában gyakoroljuk magunkat. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Állításomat bizonyítani tudom. A hadsereg szelleméről lévén szó, a miuisterelnök ur azt jelentette ki, hogy maga azon tény, hogy itt hibáztatólag szólhatnak a hadseregről, bizonyítja, hogy az nem rósz szellemíí. Világosan ki van ezzel mondva, hogy törvényhozásunkban, az álladalmi hatalom egyik szerve fölött kritikát gyakorolni veszélyes. De ki van az is mondva, hogy oly állapotokat értünk meg, midőn a nemzeti akarat érvényesülése immár csak másodrangú kérdés. És ez igen természetes olyan országban, mely nem akar az államéletben magasabb ethikai feladatokat ismerni s közönyös az iránt, hogy mint individuumnak szava legyen az államok tanácsában. Összes cselekvő képességünk kimerítettnek látszik, ha — portánkon btdül — egyik napról a másikra eltengődnünk sikerül, (ügy van! a szélső baloldalon.) Kormányzásunk fő-fő titka abban áll, hogy furfangos indokokat találjon a nemzeti érdekről való lemondáshoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az új helyzet új jelszavakat teremtett: a lemondásnak, a kivihetetlenségnek, a kényszerhelyzetnek jelszavait. E jelszók hatása alatt elvesztette a közélet minden varázsát s az emberek fásult közönynyel szemlélik, hogy nálunk minden megtörténhetik, a mi a nemzet érdekei ellen van. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ne ámítsuk magunkat t. ház azzal, hogy nálunk az alkotmányos élet kellékei megvannak. Hiszen a nagy többség nem akarta Bosznia megszállását és mégis megtörtént; a nagy többség szeretné abban hagyni az occupatiót éä mégis fentartatik az. Mi teszi lehetővé e kényszerhelyzetet? Az, hogy azon eszköz, melylyel valódi súlyt lehetne kölcsönözni szavunknak, nem a mi kezünkben van. (ügy van! helyeslés a szélső haloldalon.) Az a kiegyezés, melyet igen sokan az alaptörvények érintethetlenségével akarnak felruházni, de melyet én egy elhibázott expidensnél egyébnek nem tartok, épen az által bizonyult veszélyesnek, hogy ugy minket, mint Ausztriát megfosztott a hatalmi eszközöktől s a hadsereget olyan intézményny é tette, melynek felelőssége kivül esik a mi hatáskörünkön s ennélfogva sem nem a'mienk, sem nem az osztrákoké, hanem kizárólag a korona szolgálatában áll. Innen vau az, hogy a két állam nem erősbödött a szövetkezés által, hanem gyengült; mert mi nem támaszai vagyunk egymásnak, hanem kegyelemért versenyző felek ott, hová a hatalmi eszközt elhelyeztük. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E megalázó versenyben mindig az a győztes, a ki a meghunyászkodásnak minél több bizonyítékát tudja felmutatni. Az ilyen állapot nem maradhat következmények nélkül, mert az intézmény olyan, mint a levegő: mindent átkarol; éltet, ha egészséges; halált rejt magában, ha megromlott; s ha súlyát nem is érezzük közvetlenül, de hatását megérezzük mindenekben. Ezen állapotból következik az, hogy nálunk csak az fogadtatik el gyakorlati politikának, ha lemondunk érdekeinkről s igy a gyakorlat nevében tönkre tétetjük magunkat. Ezen enerváló rendszer következése az, hogy keleti politikánk olyan irányt vehetett, mely mindkét állam érdekétől és aspiratióitól eltér. Innen van az, hogy a hadsereggel szemben nincsen más jogosultságunk, mint a teherviselés jogosultsága; és innen van az, hogy azon nagy fajharcznak, mely körülöttünk mindinkább bontakozik ki a vajúdás homályából, kötött kézzel nézünk elébe. Mindezzel t. ház, bebizonyítottalak vélem, hogy a kormány nem saját akaratából működött; hanem végzetszerüleg hajtatott egy rendszer természetes nyomása által. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez azonban nézetem szerint nem gyengíti a felelősség azon nagy súlyát, mely a kormány vállait terheli, mert első sorban a kormány érezhette meg az alkotmányos garantiák hiányát s igy első sorban neki volt kötelessége e hiány pótlására a szükséges lépéseket meg tenni. ( Ugy van! a szélső baloldalon). Kétszeresen terheli e felelősség a miuisterelnök ur személyét, (Ugy van! a szélső baloldalon) kinek ellenzéki vezér korában tett nyilatkozatai bebizonyítják, hogy a maga idejében fölismerte e rendszer veszélyeit. (Igaz! a szélső baloldalon.)' Kormányra lépé-