Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-118
118. országos Wé Junims 7. 1882, 249 tárgyalása csakis merészséggel, bizonyos tekintetben valóságos elszántsággal jár. (Ugy van! a izélsö baloldalon.) Ugy látszik, hogy olyan terrorismus alatt állunk az ily kérdések tárgyalásánál, a mely terrorismust épen az ország, épen a nemzet védelme érdekében, épen a képviselői szabadság érdekében vissza kell utasítanom. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Én egyszerűen annak kijelentésére szorítkozom, hogy én tiltakozom, rágalomnak jeleütem ki az olyan terroristicus irányokból származó támadásokat, hogy midőn itt a nemzet, az ország érdekeire nyiltan, a törvényhozás előtt, törvényre, jogra, erkölcsre, humanismusra támaszkodva tárgyalunk, az ily kötelességteljesítés fajgyűlöletet, vagy felekezeti rajongást foglalna magában, {Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső balon: Ez Tiszának szól!) Nem Tiszának szól, hanem azoknak, a kik terrorizálnak. {Nagy derültség a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Midőn én felszólaltam t. ház és megnyugtató nyilatkozatok, biztosítások nyújtására kértem a t. kormányt ez ügyben: ugy voltam és ugy vagyok meggyőződve, hogy képviselői szent kötelességemet teljesítettem a nemzet, a haza iránt. {Ugy van! a szélső baloldalon.) És ezért már is az a vád, az a gyanúsítás és támadás irányuljon a képviselő ellen, hogy ez zsidóüldözés, hogy zsidóüldöző pártnak szervezése és alakítására törekszik, nem akarok észemlyekről szólni, de hogy ez így van, személyekre és tényekre hivatkozhatnám — az ily terrorizmust én kötelességem szeut érzetében a legnagyobb erélylyel visszautasítom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én fontosnak, nagy jelentőségűnek, társadalmi, közgazdasági, népesedési, közerkölesi, közvagyonosodási szempontokból végtelenül nagy fontosságúnak tartom e társadalmi kérdést, (Ugy van! balfelöl) de ha hozzá nem szólok, ha még a statistíkához sem merek nyúlni — pedig ez az én kapám, kaszám, ez az én szakmám — hogy még az a foglalkozás is a phrasisok és gyanúsítások terrorismusa alatt álljon, hogy statistíkát űzünk, igazságot keresünk és tények alapján eonstatáljuk az állapotokat, ezt most tapasztalom és én azt látom, hogy itt valóságban nem zsidóüldözés, hanem képviselőüldözés van készülőben. (Helyeslés a balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) En, t. ház, ép azon magas szempontokból, melyeket a t. ministereluök ur hangsúlyozott, hogy itt még a puszta merő tények szigorúan statistikai eonstatálásäban is esetleg izgatást vélhetnek rejleni és egyenesen az izgatás ezélzatát tehetik fel; hogy — mondom — a gyanúnak még csak legtávolabb látszata se legyen helyen, elállók a statistikától és a tények constatálásától; (Halljuk! a stélső balon) mert én nemzetKÉPVH. KÁPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. védelmi szempontból tekintem e kérdést nagy jelentőségűnek s mikor azt mondom, hogy nemzetvédelmi szempontból tekintem, akkor a magyar nemzet alatt értem a magyar nemzet zsidó tagjait is és visszautasítok mindenféle gyanúsítást. Hanem, mondom, ép ezen gyanúsítások kikerülése végett nem tárgyalom a kérdést. Engem a t. ministerelnök urnak itt e ház s az ország színe előtt kifejezett nyilatkozata s gondolkozásának azon iránya, hogy ha csakugyan minden feltevés és hiedelem ellenére is bekövetkeznék a veszély, a melynek elhárítására most már az előkészületeket kérjük, az esetben elfoglaljuk majd azt az álláspontot, a melyet nekünk a hazafiság és a haza szempontjából is helyesen alkalmazott humanismus parancsol, teljesen megnyugtat. Látjuk t. i. az üldözötteket menekülni. Ne legyünk hiénák, ne taszítsuk őket vissza, hagyjuk Őket menekülni, nyissuk meg nekik az országot, mi:;t országutat és különösen gondoskodjunk arról, hogy minél hamarább tovább mehessenek oda, a hol reájok jobb haza vár. (Élénk derüli ség balfelöl.) Ez a nyilatkozat engem t. ház megnyugtat, megnyugtat főkép azért is, mert én épen hangsúlyozva látom a humanismust hazánk szempontjából is, annak helyes felfogása és alkalmazása tekintetéből. így értem én a ministerelnök urnak nyilatkozatát és csakis igy érthetem és fogadom el, hogy — tudniillik — a humanismusnak hazánk szempontjából is helyes felfogása és alkalmazása less helyén a veszély idején. Ennélfogva t. ház, midőn humanismust követelünk és követünk más szerencsétlen emberek, üldözött népfajok számára, akkor én megint más részről kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy a humanismusnak ezen szent parancsát tartsuk meg első sorban saját nemzetünk irányában. (Helyeslés.) Nem fejtegetem tovább e kérdést és csak még pár szóval legyen szabadj igénybe vennem a t. ház türelmét. (Halljuk!) Én, t. ház, mondhatom: őszintén bevallom, hogy nálam gyermekebb ember a világon nincs. En egy bogarat sem tudnék eltaposni, én szeretek minden élő teremtményt, (Zaj és mozgás) mely arra érdemes. Azt mondják, hogy ilyet a parlamentben mondani nem szabad. Én pedig kénytelen vagyok kimondani, hogy a szeretet és türelem tanait itt hirdetni, a legfenségesebb kötelességek sorába tartozik és midőn itt kijelentem, hogy szeretek minden embert és minden nemzetet, egyszersmind hozzá kell tennem, hogy legjobban szeretem nemzetemet. (Helyeslés balfelöl.) Én azonban a humanismusnál még egy nagyobb törvényt is ismerek: a lét és önfentartás törvényét. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Én akkor, ha majdan a kérdés igy állana előttünk, én nem habozok választani a humanismus közt és hazánk lét32