Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-118
250 ^' 8 erwságos Més jnnini 7. 188*. idézeteiből óhajtom magyarázni. Dr. Rohling Ágoston irta e müvet. Czíme: „Der Talmudjude. Zur Beherzigung für Juden und Christen". Megjelent a mü Münchenben, 1876-ban. Ezen műnek szerzője idézeteket közöl a Talmudból és ezer tallért tűzött ki jutalmul annak, ki idézeteit megczáfolni képes s ki képes idézeteinek valótlanságát bebizonyítani. Nem akadt egy sem a zsidóság közt, ki a kitűzött jutalomért pályázni mert volna. így ir Rohling, az ő jövőbeli uralmukról: „A messiás a királyi uralmat visszaadandja a zsidóknak, kiket minden nép szolgálni fog, kik előtt minden birodalom meg fog hajolni; azután minden zsidónak 2800 szolgája és 310 világa lesz." (Nagy derültség) Azt hiszem, vigságnak elég szomorú! „Ezt azonban egy nagy háború előzendi meg, melyben a népek kétharmada ki fog irtatni, ugy hogy két ér lesz szükséges arra, hogy a hatalmukba került fegyvereket a zsidók elégethessék; a zsidók akkor mérhetlenül gazdagok lesznek, mert a népek összes kincsei az ő kezeikbe kerülnek; oly nagy kincstáruk lesz, hogy annak lakatjai és kulcsai elszállítására 300 öszvér nem lesz elégséges. (Hosszan tartó derültség.) Azután az összes népek fölveendik a zsidó vallást, kivévén a keresztényeket, a kik e kegyben nem részesülendenek, hanem egy szálig kiirtatnak, (Derültség) mert ők az ördögtől vették származásukat." (Nyugtalanság, zaj jobbfeltíl.) T. ház! A világuralomnak érvényre jutása van ezen tanban kimondva; ki van mondva,|hogy a sémita faj fog az egész világ fölött uralkodni, tehát oly törekvés, mely magának a kumanismusnak minden tanát lerombolja; hódításban akarja nagyságát, hatalmát feltalálni, a népek kiirtásában akarja szenvedélyét kielégíteni. És t. ház, oly nyomást gyakorol e tanban a zsidóság a népek légző szerveire, itt oly mysticismus van e tanban kifejezve, hogy ez ellen a művelt társadalom minden elemeinek együttesen és határozottan tiltakozni kell. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tekinti e tan a keresztényt embernek sem, hiszen világosan ki van benne mondva, egy barom magva, idegennek magva minden, a ki nem zsidó. Ily tanokat terjeszt a Talmud. Ezen tan szerint t. ház, egyedül ők vannak arra jogosítva, hogy az életnek örvendhessenek, egyedül az ő életük az, melynek fentartásához jogot formálnak, mig minden más nép élete semmi egyéb, mint oktalan állatnak az élete, mely kiirtandó. Hiszen igy szól egyik idézetében Rohling: „Azt mondja a talmud: „Az istenteleneknek legbecsületesebbikét öld meg. Ha verembe esik az eretnek — igy tanítja a talmud —• nem kell kihúzni; ha létra van a verem fölött — igy mondja a talmud — el kell Tenni, mondván: fentartása szempontjából szükséges intézkedések közt. (Helyeslés balfelöl.) Hát a háború talán humaniamus? (Zaj. Egy hang jobbfelöl: Eláll! Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk!) Én tisztelettel hajlok meg még a türelmetlenségét nyilatkoztató t. képviselő ur előtt is, (Hegedűs közbekiált: Én nem szóltam!) én személyt nem nevezek és ép azért, mert valamint a t. képviselő ur iránt, ugy a t. ház türelme iránt is mély tisztelettel vagyok, daczára annak, hogy sok mondanivalóm volna a humanismusról, daczára annak, hogy én is meg tudnám magyarázni: mi a valódi humanismus, mi az az igazi nemzeti becsület: mindezek daczára, további fejtegetésekbe nem bocsátkozom, de határozottan és ismételve kimondom, hogy ha bekövetkeznék a választás a humanismus alkalmasására nézve más népek és nemzetem irányában, akkor én mindenek felé nemzetemet helyezem. (Helyeslés a szélsH baloldalon.) ónody Géza: T. ház! A ministerelnök ur azzal az áramlattal, mely világhódító intentiókat táplál, mely hazánkat fenyegeti, hivatkozott a humanismusra. Én a humanismust ezen áramlattal szemben nem ott ismerem, hol a ministerelnök ur véli felfedezni. (Halljuk!) Nem mindennapi világmozzauat az, mely ma hazánk határain felütötte fej ét. És t. ház, a történelemben hazánkra nézve úgyszólván soha elő nem forduló oly tömeges, oly irtóztató hordája akarja ellepni e haza földét a Talmud tanát valló hitfelekezeínek, melynek veszélyessége épen azon elvek követésében rejlik, mely elvek íe vannak téve a Talmud tanaiban. Én, t. ház, a Talmuddal életemben nem foglalkoztam soha, nem is kívánok vele foglalkozni, annyit azonban tudok ezen dogmaticus műről, hogy terjedelménél fogva egy emberéletet, sőt többet venne igénybe, hogy áttanulmányozható legyen. Nemcsak maga a Talmud terjedelmessége az, hanem a Talmudnak commentárai, mely a rabbinusok által kibővittetett s ezer meg ezer mysticus, labyrinthicus értelmezéssel megtoldatott. Midőn t. ház, egy oly áramlat veszélyezteti a nemzet érdekeit, mely áramlatból már eddig kijutott nekünk bőven az eddig elért évek alatt, ellepte már Magyarország felső vidékét, ellepte Magyarországnak azonkívül több vidékeit is, kiélte, kiszivattyúzta a népnek életerejét, oly áramlattal szemben, én a humanismus elvét egészen máskép fogom fel; oly áramlattal szemben, mely hízeleg magának azzal, hogy ő világuralomra törekszik. Ezen 7—8 milliónyi maroknyi semita-faj arczába vágta 300 millió áriainak a keztytít, nem nyíltan, hanem titokban a Talmud szövevényes tanával. Mily veszedelmes morált tartalmaz e könyv, én azt egy nagynevű írónak
