Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-118

24 S 118. országos ülén jnnia. ?. 1882. tömeges bevándorlásról Magyarországra szó nem lehet. Én nem tudok egyeseket sem, de nem merem állítani, hogy Dincsenek egyesek. Magában Galicziában a kijelölt helyen kivül ezelőtt 3—4 nappal, legautentikusabb helyről vett értesülés szerint, még nem voltak letelepülve. Ezen óriási apparátus tehát, még ha helyes volna is és még ha praeventiv intézkedést kívánnának is a képviselő urak, ma mindenesetre még elhamarkodott volna. Különben miután a praeventiv szót már kiejtettem, kijelentem egyszersmind, nehogy azt higyjék, mintha én a praeventiv intézkedésnek minden körülmények közt ellene volnék ; de azt hiszem, hogy nem jó a t. képviselő urak és senki részéről a kormányt erre bátorítani és tüzelid. A praeventiv intézkedés szüksége sokszor előállhat, de az legyen mindig a kormány felelősségére eszközlendő ^s nem törvényhozási felhatalmazás alapján. {Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső' baloldalon: Ugy akarjuk mi is!) Visszatérve beszédem fonalához, ismétlem, hogy oly bevándorlás ma még nem létezik; ismétlem, hogy a letelepülés veszélye, ha megkezdődnék is, nem állhatna be ; ismétlem, hogy ha bekövetkeznék is, vagy az egyik állhatna be, a mit, ugy látszik, a képviselő urak óhajtanak, a tüzzel-vassal üldözötteket erőszakkal visszaűzni a veszélybe, vagy, mint más esetekben történt, bekövetkezhetnék az internálás útján való gondoskodás. De t. képviselőház, én nem hiszem ezen veszély bekövetkezését, nem hiszem pedig azért, mert én legalább nem ismerek senkit — és itt nem veszem ki hazánk izraelita lakosait sem — a ki óhajtaná ezen bevándorlást, a ki épen azt ne kívánná, hogy az államnak közegészségi, rendőri, közgazdászati érdekei óvassanak meg, de megóvassanak a bumanismus követelményeinek épségben tartása mellett. (Elénk helyeslés.) Legyenek arról meggyőződve, hogy míg határozottan el kell utasítanom magamtól azt, a mi erős meggyőződésem szerint, Magyarország és a magyar törvényhozás és — merem mondani — a magyar kormányzatnak is összes traditióival ellenkeznék, hogy a szerencsétleneket hideg szívvel,^ kegyetlenül a veszélybe visszakergessük, (Élénk helyeslés) addig másfelől minden lehető módon fogok a magam hatáskörében működni arra, hogy ha nem szűnnék meg a kivándorlás, még ha kell, állami közbelépés útján is, {Felkiáltások a szélső baloldalon: Hisz ez háborúra vezetne! Halljuk! Halljuk!) de nem Ugy, a mint a képviselő urak értették, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) állami közbelépés útján is eszközöltessék az, a mi azt hiszem, ugy nekünk, mint ama kiüldözöttekuek a legjobb : tétessék ugyanis lehetővé, hogy elmehessenek egy oly hazába,] a melyben ők is több jót találhatnak maguk számára, találnak elfoglalatlan helyet, íalálaak munkálkodásra tért. (Helyeslés.) Ez az, a mit esetleg, ba kell, még állami közbelépéssel is eszközlend&nek tartok, eszközlendőnek tartom, nem ugy, a mint — igaza van a képviselő urnak — tették egyes speculánsok, de nem azok a eomiték, melyek humanisticus szempontból alakultak, hogy nemesak a munkaképesek, hanem az elüldözött családok együttesen mehessenek ki, a mi minden irányban egyedül czclszerü. (Helyeslés.) De ezen közbelépésnek is szükségét ma még nem látom, most még azt tartom, hogy az első sorban a társadalom humanisticus kötelessége, (Helyeslés) a mely kötelességnek eddig is igyekeznek nagyrészt az izraeliták, de igyekeznek mások is eleget tenni. Csakis ha a társadalmi tevékenység nem volna képes a bajjal megküzdeni, tartanám lehetőnek és szükségesnek, ezen irányban az állami közbelépést is kezdeményezni, de nem azon az utón, mely, ismétlem, minden hagyományunkkal, minden nemesebb kebel érzésével ellenkeznék, hogy a tűzzel vassal elül előzőiteket a veszély torkába puskatusával visszakergessük. (Elénk helyeslés. Felkiáltások a szélső balon: Hát ki akarja ezt ? Halljuk ! Halljuk!) Ezek után ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni; méltóztassanak fontolóra venni, hogy midőn a kérvényi bizottság utasítást a kormánynak adni nem akar, nemcsak bizalmat fejezett ki ez által, de azt hiszem, egy igen helyes parlamenti elvhez maradt hű, mely abban áíl: ily kérdésekben egyfelől nem kötni meg a kormány kezét, hogy ne tehessen más intézkedést is, ha az, ami kimondatik, a czéíuak nem felel meg és másfelől nem venni le a kormány vállairól a felelősséget, mely pedig a kormányt terheli. Ajánlom a kérvényi bizottság véleményét. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Szavazzunk !) Dobránszky Péter: (Eláll! Szavazzunk! Perczekig tartó zaj. Halljuk!) T. ház! (Halljuk!) Én, a ház iránti tiszteletemnél fogva csak pár szó elmoudhatására kérem a t. házat, (Eláll! Szavazzunk!) Nem kívántam volüa (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) e kérdésben felszólalni, ha nem tettem volna oly tapasztalatokat, melyeket egyenesen a képviselői kötelesség teljesítésének szabadsága ellen irányzott merényletnek kell tekinienem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mert t. képviselőház, ugy látszik, hogy e nagyjelentőségű társadalmi kérdéseknek e helyen nyíltan, elfogulatlanul, hazafias jóindulatból való