Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés májas 23. 1SS2. 19 Ám mondják azt és bizonyítsák be, hogy hazánk létérdeke, külbiztonsága, területi épsége, Bosznia nélkül meg van támadva; vagy bizonyítsák be, hogy gazdagságtól duzzadó, gyors lüktetésű közéletünk nem fér meg eddigi medrében s a nemzeti tevékenység új tért igényel: s én szívesen megszavazom, hogy koronánk dicsősége új tartománynyal növeltessék. De semmit sem bizonyítani, a valódi czélokat eltitkolni s kalandos vállalatba elegyedni mystikus ürügyek alatt, {Helyeslés a szélső baloldalon) ez a kormány aulicus irányának olyan bizonyítványa, mely ellen a ház ezen oldala hazafias kötelességének ismeri a leghatározottabban küzdeni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A politika sem nem dogma, sem nem bölcsészet. A concrét viszonyok eoncrét tudománya az, mely igen gyakran kénytelen, a helyzet követelményeit, absolut igazságok rovására is számba venni. Én tehát eltekintek az ideális czéloktól s arra kérem Önöket, hogy magyarázzák ki magukat. Mondják meg, hogy miért nem hagyhatják oda Boszniát, miután már bebizonyult, hogy semmiféle politikai czélt el nem értek vele? Előttem tarthatatlannak mutatkozik azon felfogás, hogy nagyhatalmú állásunk reputátiójáért kell benn maradnunk. A nagyhatalmi állás nagy terhekkel és nagy előnyökkel jár. A nagy terheket érezzük, a nagy előnyöket nem látom sehol, {ügy van! a szélső' baloldalon.) Nagyhatalmi állásunkat furcsán magyarázza meg azon körülmény, hogy az illetékes körök osztozkodási vágyának boszniai silány prédánál egyéb nem jutott! De hát ez megjutott. Meghódítottuk sok áldozattal; administráltuk a íajtántúli társadalom zugolyainak azon csőeselékével, mely mindig elő szokott búvni a homályból, valahányszor népek leigázásáról van szó; [ügy van! a szélső baloldalon) végre az előadó ur szerint elfojtottuk a lázadást is, még pedig a hivatalos jelentésekből ítélve annyi győzelmes csatában, mennyire nem igen emlékszik ily rövid idő alatt a krónika. Nagyhatalmi állásunknak tehát elég van téve. Megmutattak a világnak, hogy ha akarunk, hódítani is tudunk. Hát hagyjuk már ott Boszniát! A hódítási politikának nincs meg nálunk semmi előfeltétele. Létezésünknek, fejlődésünknek, egész állami organizmusunknak történelmi alapja van. A mely perezben megengedjük, hogy szervezetünknek más alapja is legyen, mint a történelmi jogfejlődés, abban a perezben az illetéktelen aspiratióknak s a válságra törekvő átalakulásoknak egész sorozata előtt megnyitottuk a zsilipeket. A jelenlegi rendszer kezében hiányoznak az eszközök államháztartásunk rendezésére. Nemzetiségeink egyáltalában nem mutatnak hajlamot arra, hogy eonsolidált viszonyok megteremtéséhez járuljanak. Mindezen körülmény minket arra utal, hogy a conservativ államok sorában foglaljunk helyet. {lénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem va gyünk olyan elesettek, hogy existentiánk kedvéért „va banque"-ot játszhatnánk, de annyira gazdagok sem vagyunk, hogy erőinket tékozolhassuk. Nálunk a terület-szaporodás nem erőgyarapodást jelent, hanem erőmegoszlást, {ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen senki sem tudja, mi történjék az új tartományokkal. Magyarországnak nem kell; elég neki egy Horvátország. Ausztriának nem kell ; elég neki egy Dalmátba. Hogy pedig annectálás esetén a közös kormánynak adassék, az ellen, ugy hiszem, mindkét állam tiltakoznék. Önök emlékeznek, hogy Archimedes a földön kivül egy pontot kért, honnan a földet kidobhatni vélte sarkaiból. Bosznia ide csatolása nem lenne egyéb, mint egy archimedesi pont egyfelől a katona urak kezében alkotmányosságunk ellen, másfelől a szláv hatalom kezében, állami constructiónk ellenében. Nem kell tehát Bosznia senkinek, mert mindenki érzi, hogy a köztevékenységnek nem lehet addig sikere, mig pénzünk és vérünk az odavaló sziklák törmelékei által szivatik föl. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Miért nem hagyják hát oda Boszniát? Azt hiszem, a bennmaradás ugyanazon indokból történik, melyből a megszállás történt. Ezen indoknál nem a józan ész törvényei bírnak döntő súlylyal, hanem azon fatalistikusnak tetsző esélyek, melyeket az események logikájának szokás nevezni. Részemről soha egy perczig sem hittem, hogy kormányunk saját akaratát érvényesíti, midőn segédkezet nyújtott Bosznia megszállásához, {ügy van! a haloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy ezen ügyben kormányunknak sem nézete, sem akarata nem volt. Az elbocsájtotí kő a földre hull: hajtja a vonzerő; az iránytű sarka északnak áll, mert nem menekülhet a delejesség törvényei elöl, Nos, az intézményeknek szintén gravitáló törvényei vannak, melyek elöl sem kormány, sem nemzet nem menekülhetnek. Olyan intézménynek t. ház, melyről másfél évtized eseményei bebizonyították, hogy nem képes több százados traditiókat eloszlatni s mely csak arra volt jó, hogy azon természetes érdekellentéteket, melyeknek kiegyenlítésére vállalkozott, még jobban előtérbe állítja; olyan intézménynek, mely létokát azon tévedésre alapítja, hogy gyengébbek vagyunk, minthogy mint önczélú ország, saját nemzeti individualitásunkra támaszkodva, fennállhassunk ; egy ilyen intézménynek, mely létrejövetelét és fentartását kishitű lemondásnak köszönheti: egy ilyen intézménynek szükségképi következménye egy önállótlan kormány és egy