Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés májas 23. 1882. \1 (Helyeslés jobb/elöl, ellenmondás a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy kormányunk döntő helyen fölemelendi szavát és megmondandja, hogy a magyar nemzet belátja ugyan, saját védelme szempontjából a foglalás szükségességét, de a foglalást akként óhajtja átalakíttatni, hogy abból a nemzetre ily iszonyú terhek ne súlyosodjanak, mint a minők reá a jelen évben súlyosodnak, hanem azok okvetlenül megkönnyebbüljenek ; mert országunk pénzügye, ha ily mértékben növekednek a foglalás költségei, mint ezen évben történt, azt nem fogja megbírni. Én hiszem, hogy kormányunk meg fogja azt mondani az illetékes helyen, hogy mi ugyan belátjuk ezen foglalásnak szükségét és készek is vagyunk arra áldozatot hozni, de a mi lehetetlen, a jövőben már nem fogjuk tenni és ha jövőre ily roppant terhek kéretnek tőlünk, félek, hogy azzal fogunk felelni: „Vitám et saugninem pro Bosnia, sed poecuniam non", mert nem lehet. Óhajtja a nemzet, hogy ezen elfoglalt tartományok sorsa mielőbb végleg akkép döntessék el, hogy megmaradjon befolyásunk, de költségünk is kevesebb legyen. Tegnap felemlítette Polonyi t. képviselő ur, hogy a történet igazolja, hogy Boszniát már az Árpádházbeli királyaink is megszerezték ; sőt hogy minden szerencsétlenség, még a mohácsi vész is, ebből a Boszniából, mini fészekből zúdult ránk. Én mást tanultam azon történelemből, melyet én olvastam, nevezetesen Bosznia történetéből azt a tanulságot vontam ki, hogy már az Árpádházbeli királyok belátták annak szükségét, hogy a magyar királyságnak Boszniára szüksége van, de soha be nem kebelezték, hanem csak a magyar korona főúri hatósága alá helyezték. Kijelentem, hogy én a bekebelezést most sem óhajtom, sem u monarchiába, sem a monarchia valamelyik állama területébe. Polonyi t. képviselő ur azt mondta, hogj* Bécsből az a szél fúj, hogy valami secundo genitura-félére törekesznek ottan. Én megvallom, hogy ezt részemről nem ellenzeném. Megmondom miért. A gondviselés a mi uraikorlóházunkat elég főherczeggel megáldotta. Tegyünk ugy, mint az az okos, ravasz orosz hatalom tett, hogy betette Bulgáriába Battenberg herezegeí. Alakítsunk ott egy fejedelemséget; tegyünk oda egy főherczeget fejedelmül, azután gyámolítsuk katonailag mindaddig, míg azon félvad embereket valamiképen tisztességesen felneveli, akkor pedig, hogy ha már valamennyire a civilizált népek sorába felvehetők lesznek, azt mondjuk nekik: isten veletek, éljetek ugy, a hogy tudtok. így befolyásunk is megmarad, kiszorítjuk onnan az orosz befolyást is és oly tetemes pénzünkbe sem kerülnek, mint most. Azon erős meggyőződésben vagyok, hogy kormányunk mindent el fog követni arra, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. országunk pénzerejét felülmúló terhekkel tovább ne terheltessék és az elfoglalt tartományok ügye akkép döntessék el véglegesen, hogy befolyásunk megtartása mellett tetemes költségünkbe ne kerüljenek. A rendkívüli hadiszükséglet fedezésére vonatkozó törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a 'jobboldalon.) Bartha Miklós: T. ház! (Halljuk!) Érzem a feladat nehézségét, midőn ily mulatságos szónoklat után kell beszélni. (Derültség a széls'ó baloldalon) En nem ígérhetem meg a t. háznak, hogy szintén ilyen mulatságos leszek; még csak azt a csábító alkalmat sem kívánom kihasználni, hogy rámutassak arra, hogy minő dubiosus helyzetbe jutottunk mi akkor, midőn Boszniát elfoglaltuk, miután Boszniát Kőrössy Sándor t. képviselőtársam a muszka szelelőlyukának nevezte el. (Derültség a szélső' baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nem azt, Konstantinápolyt !) A bosnyák oceupátió jkérdése most már hetedszer van tárgyalás alatt s ha én mégis türelmet és meghallgatást kérek', ezt teszem azért, mert nekünk kötelességünk 7-szer és 100szor is megkísérlem a rósz megakadályozását. És teszem másodszor azért, mivel a megszállás Ügye, azon percztől kezdve, midőn állandó építkezésekre pénz szavaztatott meg, az annexió stádiumába lépett. A ki figyelemmel kisérte azon kétértelműséget, mely a kormány tényei és nyilatkozatai közt van, az egy félreismerhetetlen rendszer lánczolatát födözheíte fel, mely, bármenyire mérsékeljük magunkat, nem nevezhető egyébnek mint az ámítás láuczolatának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert egyfelől kimondani, hogy szomszédságunkban nem tűrhető meg a folytonos zavargás s másfelől megkötni a török kezét, mely meg akarta s meg is tudta volna azt fékezni \ egyfelől kimondani azon törekvést, hogy a Balkán-félszigeten a hatalmi és birtoklási viszonyok ne változzanak, másfelől tétlenül nézni az orosz térfoglalást; egyszóval, hirdetni egyfelől, hogy politikánk iránya, sakkhúzás az orosz ellen, másfelől belemenni a három császárszövetségbe s akkor megjelenni Berlinben, hogy a terített asztal hulladékát egy mandátum fejében nekünk dobják: ez uraim oly visszaélés a szavakkal, oly játék azzal a bizalommal, melyet kormányunk a többségtől nyer, oly átlátszó mestersége a hangulatcsinálásnak, minőre példát nem igen tudok s melyet sem menteni, sem igazolni, sem indokolni nem lehet. (Helyeslés a szélső balon.) Megmértem azon érveket, melyek a keleti terjeszkedés érdekében mondattak el ugy a képviselőházban, mint a delegátióban s nem az én 3