Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

§14 1I7- országos ülés Juníns 6. 1882 mely nem a közös hadseregnek képezné a tiszteket, hanem a külön magyar hadseregnek, a mai viszonyok és törvények értelmében fel nem állítható, Űe azt a javaslat nem gátolja és nem alterálja, hogy a létező alapon Magyarországon felsőbb katonai intézet állíttassék fel ; épen azért, a mint már a bizottsági jelentés is kiemelte, hogy t. i. mihelyt szükség lesz egy új magasabb katonai intézet felállítására, az legelsőbben is Magyarorszagon fog felállíttatni. Mennél több lesz az intézetek növendékeinek száma, annál hamarabb következik be egy új nevelő-intézet felállításának szükségessége. De egyáltalában, ha szükségesek is a reformok, nem tudom, miért szükséges e törvényjavaslatot azon reformoktól függővé tenni. Vagy szükséges maga a törvényjavaslat s annak czélja, hogy magyar ifjak magasabb fokú katonai kiképeztetést nyerjenek, vagy nem. Ha nem szükséges és nem czélszerű, akkor t. ház, nem vagyok azt hajlandó függővé tenni semmiféle reformoktól, a melyek a nélkül is elérhetők. Ha pedig szükséges, akkor nem kell azt oly feltételekhez kötni, a melyeket e mellett is elérni lehet és kell. Azt hiszem, hogy e téren igenis sok még a teendő, de én örülni tudok a kezdetnek is és épen azért azon szemrehányást elfogadom, melyet hangoztatni méltóztattak, hogy t. i. nem pártolhatják a bizottság jelentését, mert örömmel fogadja e törvényjavaslatot; én igenis örömmel fogadom el, mert örülni tudok minden ily lépésnek, mert azt tartom, hogy nem elég az elvi hangoztatás, hanem szükség van a gyakorlati életre, a tettre, a haladásra. Ha nem lehet valamit egyszerre elérni, nem szabad azt elejteni a mi szükséges a haladásra, a fokozatos előlépcsre. (ügy van! a jobboldalon) Ezzel i ház, bár sok egyes észrevételre kellene még megjegyzést tennem, de nem akarok a t. ház becses türelmével visszaélni 6 a t. képviselő urak türelme is kifáradt, befejezem tehát felszólalásomat azzal, hogy refleetálok azon támadásra és vádra, a melyet hangoztatni méltóztattak, hogy ez a kormány, ez a parlament, ez a többség nem tesz semmit a nemzet jogainak védelmére. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Először is t. ház, nem ismerem el önöknek azt a jogát, hogy a nemzet jogait kizárólag önök határozzák meg. (Helyeslés a, jobboldalon.) Én t. ház , elismerem , hogy a legőszintébb, leghazafiasabb az önök buzgalma, de a mit önök a nemzet jogai czímén gyakran követelnek, nem mindig a nemzet jól felfogott érdeke és nem jogainak kivívása, hanem gyakran a meglevő jogoknak is veszélyeztetése volna. (Helyeslés a jobboldalon.) De egyébként sem illetheti e kormányt és e többséget e vád, mert ha csak ép ezen tért is veszszük, a mely most szóban van : a mióta e kormánynak és e többségnek befolyása vau, határozottan fejlesztette ez alapon a nemzet érdekeinek előmozdítását. Méltóztattak hangsúlyozni, hogy a honvédségért sem tesz semmit a honvédelmi minister. A honvédség mióta létezik, igen lényegesen fejlődött és kimutatta békében és hareztéren egyaránt, hogy meg tud felelni hivatásának és feladatának. S a honvédség e fejlődése, erősbödése tény, a mely kétségtelen és a melyet e vádak meg nem történtté nem tehetnek, meg nem semmisíthetnek, [ügy van! a jobboldalon.) Ép így történt más téren is haladás. Azóta, hogy e befolyás érvényesült, adatott ki azon rendelet, hogy a míigyar ezredek tisztjei kötelesek a magyar nyelvet megtanulni; és tényleg tanulják is. Magukban a katonai tanintézetekben is épen a nemzet érdekeinek megfelelő haladás történt. Méltóztassanak megnézni az új tanrendszert és a pályázati hirdetményt és meg fognak róla győződni, hogy ott, a hol eddig és ezelőtt a német nyelvre kizárólagos súly fektettetett, a mennyiben az al reáltan ódákba nem vétetett fel az, a ki a német nyelvben nem volt jártas, ma a német nyelvnek nem tudása nem képez akadályt és a felvételre jelentkező anyanyelvén is teheti le a vizsgát. Sőt az is ki van mondva, hogy esetleg a magyar nyelv tudása előnynek tekintetik. Ezt én haladásnak veszem és így azt látom, hogy e téren vádaskodásra nemcsak nincs ok, de a kormány és a többség a létező alapon nemcsak védelmezi a nemzet jogait és érdekeit, hanem fokozatosan fejleszti is. Ily fejlesztésnek tekintem a jelenlegi törvényjavaslatot is. Minthogy e törvényjavaslat alapján a hadseregben a magyarság tért foglalhat, másrészt pedig fiainknak pályát nyitunk, ezért azt, mint a nemzet érdekében lévőt és a nemzet érdekeit előmozdítót, mmu a két bizottság nevében ajánlom a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mukits Ernő képviselő úr a házszabályok 145. §-ának c) pontja alapján kér szót. Mukits Ernő: T. ház! A t. előadó úr oly állítást tulajdonít nekem, a melyet nem mondtam. 0 ugyanis azt monda, hogy én azt kívántam, hogy az előadói székből ne csak a pénzügyi bizottság előadója, hanem a véderő bizottság előadója is szóljon. Ezzel szemben hivatkozom a képviselőházra és a naplóra, hogy én ezt nem mondtam. Az előadó úrral szemben csak annyit jegyeztem meg beszédemben, hogy én e törvényjavaslatot, melyet ő oly melegen támogatott, feleslegesnek és károsnak tartom, mert a nemzet megterheitetésével jár.