Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

jI7. országos ülés jmaus 6. 1882. 213 nak át Ausztriának, valamint a közös hadsereg sem kizárólag Ausztriáé. Igaz. hogy Orbán Balázs képviselő ur azt mondta, hogy mi nem rendelkezhetünk, hanem kizárólag az osztrák rendelkezik. De méltóztassék megbocsátani, azért, mert őmondja, még nincs az ngy. A közös hadsereggel kizárólag sem az osztrák parlament, sem a magyar parlament nem rendelkezik, hanem mint közös hadsereg, törvényeink értelmében mindkettőnké és egyik parlament sem rendelkezik kizárólag, hanem mind a kettőnek megvan, ngy mint sok más dologban, számos alkotmányos és hatásos eszköze, rnelylyel az ellenőrzési és felügyeleti jogot, alkotmányos kötelességét gyakorolhatja. Ezzel kapcsolatos azon szemrehányás, melylyel a bizottság illettetett, hogy a javaslat czímében nem elégedett meg azzal, hogy a magyar ifjak részére történik az adományozás, hanem az mondatik, hogy a magyar koronaországokbeli ifjak részére, hogy tehát a horvátok számára is. Először t. ház, bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a ezím csak összhangzásba hozatott az első szakaszszal, melyben az eredeti javaslat szerint is ngy volt kifejezve és a pénzügyi bizottság csak azt akarta rectificálni. De ha nem is lett volna a törvényjavaslat szövegében magában, az én igénytelen nézetem szerint bele kellett volna hozni; bele kellett volna hozni azért, rmert mint mindenütt, ugy itt is törvényes alapon állunk és ezen akarunk maradni. A törvényes alapon pedig Horvátország a magyar korona kiegészítő részét képezi és ép ugy, mint bárki mással szemben, ugy Horvátországgal szemben is kötelességünk őszintén megtartani a kiegyezést. De nemcsak kötelességünket teljesíteni akarjuk, hanem azért is teszszük, mert fenn akarjuk tartani azon testvéri rokonszenvet és barátságot, melyet — meg vagyok győződve — hogy a két nemzet fenn akar és fenn fog tudni tartani, daczára annak, hogy innen is, onnan is megkísérlik az egyenetlenség magvát elhinteni közöttünk. Ezekkel t. ház, azon érvek csoportját, melyek bizonyos szempontokból sokallják a tervezett intézményt, befejeztem volna. Következik a másik, mely kevesli. És itt első sorban Hoitsy képviselő ur nyilatkozott, a ki kevesli azt, hogy 12000 tiszttel szemben 120 növendék, illetőleg évenkint 12 tiszt fog állni. Arra megfeleltek már, hogy a 12,000 szembeállított tiszt sem mind nem-magyar. Méltóztassanak azonban megengedni csak azt, a nélkül hogy bővebben bocsátkoznám a felállított theoria elemzésébe, hogy az, hogy a 120 hely sok-e vagy kevés, nagyon is az appretiátió tárgya. Ép ugy fel lehetett volna hozni, hogy 600 is kevés volna. Ugyanaz áll arra is, a mit Thaly képviselő ur felhozott, hogy t. i. 1688 tényleges alapítványi hely közül magyar 441 van és ezt kevesli kivált azért, mert a 441 közt nem mind tisztán hazafias érzelmű. Ezen argumentumot épen a törvényjavaslat érdekében lehetne felhozni, mert ha igy áll a dolog, annál inkább kötelességünk az arányt javítani és a javításhoz minél előbb hozzá fogni. Kevesli Hoitsy képviselő ur is és kiváló súlyt fektet a Cadett-iskolákra. Először is bátor vagyok azt állítani, hogy a Gadettiskolákban az arány nem oly rosszul áll, mint ő méltóztatott felállítani. A Cadett-iskolákban a növendékek egy harrmida, sőt több, magyar. A Magyarországon létező öt hadapród iskolába pedig kizárólag magyar ifjak vétetnek fel. De azt hiszem, épen a t. képviselő urnak nem kell bővebben bizonyítanom azt, mily nagy különbség van az egyszerű csapattisztek kiképeztetése és a magasabb fokú katonai kiképeztetés között. Azon nemzetek is, a melyek egységesek és a hol a hadsereg nemzeti szelleme kérdés tárgya sem lehet, nem elégednek meg azon szellemmel, hanem súlyt fektetnek igen természetesen és igen helyesen a hadseregben a magasabb katonai kiképeztetésre. És épen azért, ha a hadsereg szellemét a magyar nemzet érdekében javítani akarjuk, nem elegendő a súlypontot a csapattisztekre fektetni, hanem arra, hogy a magasabb képzettségű elemek bevonása és a magasabb fokú kiképeztetés alapján elérhető magasabb helyek elfoglalása által fejleszszük a hadsereg szellemét. Ernuszt t. képviselőtársam, kivált azon kasztrendszert említette, mely szerint a katonaképzőintézetek helyei kivált katonatisztek és állam hivatalnokok fiaival töltetnek be. Én elismerem jogosultságát annak, a mit az irányban tökéletesen helyesen felhozni méltóztattak, de nem ismerem el már azt a túlzott állítást, hogy a jelenlegi alapítványi helyeknek következménye is az lesz, hogy oda csak katonatisztek fiai fognak kineveztetni. T. képviselőház! Azok, a kik a javaslatot és a jelentést figyelemmel olvasták, azok ezen következtetésre nem juthatnak, egyébként pedig maga a javaslat épen azon szempontból, melyet Ernuszt Kelemen képviselő ur felhozott, ismét előny, mert szemben azzal, hogy eddig túlnyomó többségben katonatisztek fiai vétettek fel, most épen azért kívánunk 120 alapítványi helyet rendszeresíteni, hogy necsák katonatisztek fiai, hanem a polgári elem fiai is felvétessenek. Én azonban elismerem, hogy itt is reformokra van szükség és ily irányú reformokat a javaslat nem is zár ki, valamint nem zárja ki azt sem, hogy külön katonai akadémia létesíttessék Magyarországon. Igenis, a mit hangsúlyozni méltóztatnak, egy oly értelmű katonai akadémia,