Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-117

210 117. owíségos ülés jnnius 8. 1Ó82tanintézetekben az ifjak a hazaszeretetre, az alkotmányos szabadsághoz való hű ragaszkodásra oktattassanak; szükség van arra, hogy oly tanintézetek állíttassanak fel, a melyek senkinek másnak rendelkezésére ne álljanak, mint magának a nemzetnek rendelkezésére. Ugyanazért feladata, sőt mulaszthatlan kötelessége a kormánynak oly törvényjavaslatot terjesztem a képviselőház elé, melynek czélja a nemzet igényeinek megfelelő katonai nevelő- és tisztképző intézeteket állítani fel itt benn a haza határain belül. Addig is azonban t. ház, mig ez megtörténhetnék, kell, hogy a mámoros álmaiból öntudatra ébredő nemzet megvetéssel forduljon el azoktól, a kik e nemzetet az anyagi, szellemi ég közerkölcsi megsemmisülés szélére taszították, (Igaz! ügy van l a szélső baloldalon) nekünk pedig, a közjogi ellenzék tagjainak, kik folyton a nemzet, a nép érdekeiért küzdöttünk és küzdünk, feladatunk, mulaszthatlan kötelességünk a törvények korlátai közt odaműködni, hogy az osztrák szellem kiirtassák mind a magyar hadsereg , mind a nemzet köréből; (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) mely osztrák szellem, hogy mily kártékonyán hatott e hazára, e nemzetre, napfénynél világosabban mutatja Tisza Kálmán ministerelnök és mamelukjainak nemzetgyilkos politikája. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha figyelemmel tanulmányozzuk a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolást, figyelemmel tanulmányozzuk a véderő bizottság jelentéseit, ezen okiratokból arról győződünk meg, hogy a közös katonai tanintézetekbe mai napság nincsenek oly nagy számban felvéve Magyarországban született ifjak, mint minő mennyiségben kellene nekik lenni ott, azon összeghez mérve, mely összeggel járul Magyarország a quota szerint létező katonai intézetek költségeihez. Tehát már magából ezen körülményekből is kitűnik az, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban kivetett összegre e hazának, e nemzetnek nincs szüksége és ennek következtében kötelessége azon képviselő uraknak, kik a öárgafekete zászló alá sorakoztak .... (Igaz ! ügy van! szélső balfelől. Zajos ellenmondások jobbfelől.) Elnök (közbeszól): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt a magyar nemzet képviselői ülnek és semmifele zászló alá sorakozásról nem lehet szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Tehát azok, a kik a nemzetellenes, a nemzetet megsemmisítő közös ügyes alapon állanak, mely ugyanegy értelmű a sárga-fekete zászlóval. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondom, kötelessége azon képviselő uraknak oda kényszeríteni a kormányt, hogy azon helyek, a melyekre a quota arányában történik fizetés, feljogosítják a magyar nemzetet arra, hogy oda Magyarországban született ifjak vétessenek fel, oda kell szorítani a kormányt, hogy eszközölje azon helyeknek magyar ifjakkal való betöltését, ha már esakugyan nem lehet kimenekülni az oda való fizetésektől. Én azonban azt nem kivánom, nem óhajtom, mert kieugesztelbetleu ellensége vagyok a nemzet elosztrákosításáuak, hanem igenis lelkem mélyéből óhajtom azí, hogy még a katonai körökből is száműzessék az osztrák szellem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E czél elérhetése tekintetéből szükséges, hogy e haza területén katonai nevelő- és íisztképző-intézetek állíttassanak fel, szükséges, hogy még azon pénzösszegek is, melyek eddig a közösügyes lovagok által a létező osztrák tanintézetekre szavaztattak meg, e hazában magyar érdekekben felállítandó tanintézetek javára fordíttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyauazért t. ház, én óhajtom, hogy a kormány mentül előbb a nemzet érdekének megfelelő törvényjavaslatot terjesszen a háa elé, melynek következtében benn a hazában állíttassanak fel katona nevelő- és tisztképző-intézeiek; a jelen törvényjavaslatot pedig általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Szólásra többé nincs senki feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Rakovszky István előadó : T. ház! Alig hittem volna, hogy ezen magában véve oly egyszerű dolog ilyen 3—4 napig tartó vitára adjon okot; igy azonban, miután igen fontos érvek is hozattak íel az ellen, kötelességem előadói zárszómmal élni és a tisztelt ház becses figyelmét néhány perezre igénybe venni, annál inkább, mert hiszen azért is megtámadtatott a bizottság és az előadó, hogy miért ez a bizottság és miért nem a másik bizottság adja elő e tárgyat; sőt Mukics Ernő t. képviselő ur azt mondta, hogy a véderő bizottságnak beleszólás sem engedtetett és ebből nem tudom miféle tacticát igyekezett kimagyarázni. Már pedig ha méltóztatnak a jelentést megtekinteni, látnák, hogymind két bizottság jelentése itt van kinyomatva a t. képviselő urak kezei között és igy a véderő bizottságnak nem csak beleszólás engedtetett, hanem az is ajánlja a javaslatot elfogadásra. De as természetes, hogy csak egyik bizottság referálhatja a dolgot, ha csak azt nem akarják, hogy itt ketten üljünk, mint előadók; véletlenül a pénzügyi bizottsághozjutott utóbb a javaslat és igy kötelességszerűen a mi kezünkben maradt a referáda, de nem lehet eböői következtetni semmi ijesztő tenden-