Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

196 116. országos ülés jnnins 5 1882. azokat költségünkön gcrmánizálja és engedelme* gépekké idomítsa. (Igaz! a szélső baloldalon.) Szomorú és megdöbbentő példáit észlelhetjük az osztrák katonai nevelésnek. Láttam én a legtősgyökeresebb magyar családból kikerült oly katonatisztet, a ki anyanyelvét az osztrák tiszti képezdében egészen elfeledte, a ki kicsinyelte és lenézte nemzetét, gyűlölte, gúnyolta hazája alkotmányát, a ki minden polgári és szabadsági intézménynek esküdt ellensége volt; szóval, a kinek csak neve magyar, ő maga testestől lelkestől osztrákká változott át. Az ily megdöbbentő átalakulásnak nem egy szánalmas példányát találhatjuk leginkább a hadsereg magas állású tisztjeinél, a kik magasabb polczra csak magyarságuk megtagadása, hazafias érzelmeik levetkőzése árán emelkedhettek fel. És ez t. ház, természetes következménye ama kizárólagos nevelési rendszernek, mert hiába mondja Ivánka képviselő ur, hogy a jó anyag ott sem romlik el, hogy a ki Ott levetkőzi magyarságát, az más körülmények közt is elveszne a hazára nézve, az nem méltó a magyar névre, az rósz magyar; mert fontos lélektani megfigyelés állapította meg azt, hogy a mit a fogékony fiatal szivbe egy évtizeden át beoltanak, azt többé semmi onnan kiirtani nem tudja. Én megfordítom Ivánka képviselő ur tételét s azt mondom, hogy az az osztrák katona-tanár, a ki a teljhatalmába bocsátott, a szigorú katonai fegyelemnek alávetett, a szülői háztól végleg elszakított, minden gyöngéd és hazai érintkezéstől elvont, soha az édes anyanyelv zengését nem halló 10 éves magyar gyermeket 20 éves koráig osztrákká át nem tudja gyúrni, az rósz osztrák és szerencsétlen flótás. (Igaz! a szélső baloldalon.) Igen, a nemzet és annak minden jóakarója óhajtja, hogy fiaink minél többen részesüljenek a felsőbb katonai kiképeztetésben; óhajtja és óhajtania kell, hogy a hadsereg tisztikarában fiaink megfelelő arányban nyerjenek alkalmazást már csak azért is, hogy az ijesztő mérvben felburjánozó kaputos proletariátus számát az által is apasszuk és a jogi és hivatalnoki pályán alkalmazást nem nyerhető műveltebb fiatalaink tevékenységének agy újabb tért nyissunk; de azt senki — ki nemzetének érdekét szivén hordja — nem helyeselheti, hogy szaporittassék azon szerencsétlenek száma, kik a nemzet kebléről erőszakosan letépetnek, hogy idegen érdekek eszközeivé idomíttassanak. Mi mindig azt kívántuk és azt szorgalmaztuk, hogy katonai pályára lépő fiatalaink kiképzésére egy magyar katonai akadémia, hadapród-képezde és megfelelő reáliskolák szervezessenek. Az a 68, illetőleg 74 ezer forint, a mit most évenként az osztrák katonai intézetekben felállítandó 120 alapítványra kérnek, alkalmasint elégséges lenne arra, hogy a Ludoviceum katonai egyetemmé átalakíttassák és a szükséges hadapród - iskolák berendeztessenek, mert a szükséges épületeké meglévén, vagy ha kívánatos lenne, csekély kiadással kibővíthetők levén, a most megszavaztatni kért összegből az alkalmazandó tanárok fizetése fedezhető lenne. Ha azonban ez összeg nem lenne elégséges. bizonynyal a törvényhozás egy tagja s így pártunk sem fogná megtagadni a magyar katonai akadémiára és tiszti képzésre szükségelt költséget; de a most nemzetellenes czélokra kért összegek megszavazásától annál inkább óvakodnunk kell, mert az egyenesen a magyar katonai akadémia felállítását akarja megakadályozni és lehetetlenné tenni nem csak a jelenben, hanem a jövőben is; miután a fedezet évek sorozatára kéretik, mi által a jövő törvényhozás kezeit is meg akarja kötni s elhárithatlan akadályokat gördíteni a magyar önálló hadsereg felállítása elébe. És ez t. ház, egyik fő- és leglényegesebb oka annak, hogy e törvényjavaslatot el nem fogadhatom s önöket is annak visszautasítására kérem, mert ez által ismét egy iújabb torlaszt fognának emelni a nemzeti önálló magyar hadsereg felállítása elébe, a mi nélkül nemzeti létünk biztosítása és pénzügyeink rendezése agyrém marad. Most a t. ház kegyes engedelmével áttérek az előttem felszólaltak beszédeire, azon igyekezettel, hogy szerintem hamis álláspontjukat megvilágosítsam s ha lehetséges lenne, a jó útra, a hazafiság útjára térítsem. (Halljak!) Mindenekelőtt a t. pénzügyi bizottsági előadó ur beszédével kell foglalkoznom, bár én magam is nagyon visszás helyzetnek találom azt, hogy ezen, bár tőlünk nagy pénzáldozatot kívánó, de lényegében még is tisztán hadügyi intézkedést magában foglaló javaslatot a pénzügyi és nem a véderő bizottság előadója terjeszti a ház elébe; (Ugy van! a szélső' baloldalon) ha csak ez is nem akar czélzás lenni a mi szomorú helyzetünkre s a hadügyi kérdésekben való jogfosztottságunkra, mely szerint a katonai kormányzat kegyeskedik azt megengedni, hogy a szükséges pénzt a magyar országgyűlés megszavazza; de a további beleszólást és megvitatást nem engedményezi, se országgyűlésünknek, se véderő bizottságának. A t. előadó ur, a többek közt azt mondja, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedés általános óhajnak felel meg. Tény az, t. ház, hogy általános az óhaj hazánkban az iránt, miszerint hadügyünket függetlenítsük az osztrák vagy inkább granicsár generális urak megdermesztő nyomása alól;