Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

Í16. országos ülés június 5. 18S2. 195 szempontjából fontosságát a jelen körülmények közt elismerje, elfogadja és a sanetiót megadja. Ezeket voltam bátor előadni és befejezésül csak még egyet említek meg. Nem tudom, mi fog történni a magyar katonai akadémia kérdésében, de sajátságos jelenséget tapasztaltam e kérdésben. Midőn Bécsben fenvoltunk és a magyar katonai akadémia kérdése 'előjött, akkor különösen az ellenzéki lapok megtámadtak minket, hogy semmit sem merünk tenni. A delegatió egyhangúlag hozta meg határozatát és más határozatot nem is hozhatott, mert előbb elő kellett a dolgot készíteni, mielőtt végleg döntött volna ; s mikor látták, hogy a delegatió teljesítette kötelességét, ellene fordultak és azt mondták, mire való az akadémia? Nem érünk el vele semmit, mert az magyarosítani senkit sem fog. Mikor a nemzet közóhajának iparkodik egy erre rendelt törvényszerű testület eleget tenni, a hangulatot előkészítették; mikor határozatot hoz, ellene fordultak: ez minden inkább, mint eorrect eljárás. Minket ez eljárás tévútra vezetni nem fog. Mi köszönöttel vesszük, mini Ernuszt Kelemen képviselő ur elismerte, a mit a kormány ez idő szerint helyesnek és czélszerüinuk vél és azt hiszem, a t. többség is hozzá fog járulni ahhoz és annak alapján a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés johhfelö'l.) Orbán Balázs: T. ház ! Valóban megdöbbentő azon hanyatlás, a melyet hadügyeink terén a fusio kormánya alatt tapasztalhatunk. E kormány servilismusa odáig négy, miszerint az 1867-ben még törvénybe iktatott magyar hadseregnek még az emlékezetét is elenyésztetni akarja s arra törekedik, miszerint hazánk fegyver alatt levő százezreit ugy beolvassza, ugy betemetéssé a közös hadseregbe, hogy teljesen elenyészszenek, hogy a magyar hadfiak még csak gondolatukba se vehessék azt, miszerint ők a magyar nemzet fiai s hazájuk és az alkotmány védelmére lennének természetszerűleg hivatva. Alkotmányunkat nem csak védelmezni, hanem még csak tisztelettel megemlíteni sem szabad, a mint azt a Götzl esete elég kézzelfoghatólag tanúsítja. Hazánk védelmére hivatott fiatalaink ezen rabszolgaságát, ezen a haza kebléről való kegyetlen letépetésüket s a szabad polgárok százezreinek zsoldosokká való lealacsonyítását: a íasio kormánya egész kedvteléssel mozdítja elő. Nem alkottatott e kormányzat alatt hadügyeinket érdeklő' egyetlen törvény sem, mely a katonai önkényuralom térfoglalására ne irányult, mely a nemzetre vert bilincsek szűkebbre szorítását ne eredményezte volna. Odáig jutottunk ma már, hogy nemzet és a magyar király, tehát a legfőbb állami hatalom e két jogosult tényezője, egyaránt a soldateska önkényének dobatik zsákmányul. A zászlónkban nemzetünket, alkotmányunkat és ez alkotmányra esküt tett magyar királyt egyaránt sértő és megalázó alezredes előléptetésében, az alkotmányról és királyesküről tiszteletteljesen nyilatkozó Grötzl elűzésében, a kolozsvári orgyilkos katonatisztek szolgálatban tartásában találjuk fel jellemzését az alkotmány fölé helyezkedő katonai anarchiának, a mely""; csak a kard jogát ismeri s Arabi bey önteltségét is jóval túlszárnyalja. És vak eszközül szolgáló kormányunk ismét egy törvényjavaslatot terjeszt elénk, a mely a katonai omnipotentia térfoglalását fogja elősegíteni, a mely politikai mamelukjaink mellé katonai mamelukokat akar idomíttatni s a nemzet fiatalságának virágát kegyelemre kiszolgáltatni űz ics-vics generális uraknak. (Derültség.) Mi is nagy bajnak és veszélyes helyzetnek tartjuk azt, hogy harczra termett műveltebb fiatalságunk a hivatásszerű katouni pályáról mesterkélten leszorirtatik s hogy a közös hadsereg tisztikarában csak 6%-nyi magyar fiút találunk; de ezen szomorú állapoton n:m fogunk az által segíteni, ha az osztrák katonai intézetek vezetőinek módot nyújtunk arra, hogy 120 granicsár-tisztet a mi költségünkön neveljenek s azokat halálos ellenségeinkké képezzék. Mert előre lehet látni, hogy miután a helyek betöltése leginkább a hadügyminister önkényétől függ, daczára annak, hogy a pályázathirdetés és felvételbe honvédelmi ministerünknek is befolyást biztosít a törvény, mégis a bécsi hadügyminister akaratja fog érvényesülni, épen a mi honvédelmi ministerünk alárendelt helyzeténél fogva. Ekként fognak a mi pénzünkön alapítandó helyekre leginkább granicsár tisztivadékok felvétetni, a kik gyűlölnek minket egyénileg, ellenségei lesznek alkotmányunknak intézményileg és egyoldalú nevelésüknél fogva. Ez ellen nem nyújt biztosítékot a törvényjavaslat í-ső §-ának azon intézkedése, mely szerint az alapítványi helyekre csak magyar koronaországbeliek fiai vétetnek fel, mert ezerekre megyén azon itten született Soldatenkinder és granicsárivadékok száma, kik más hazát a hadseregnél nem ismernek s kikbe már zsenge korukba bele oltották a nemzetünk elleni gyűlölet mérgét. (Igaz! a széls'ó baloldalon.) De feltéve, hogy szemkiszurásból fognak magyar fiukat is felvenni, ebben sem lesz haszna, hanem inkább veszedelme nemzetünknek, mert az osztrák tisztképzés tendentiája az, hogy a magyar fiukból kiirtsa a haza és alkotmányhoz való ragaszkodásnak még a csiráját is, hogy 25*'