Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-116
194 116. országos ülés jöHiiis. 5. 1882 meg van nehezítve az által, hogy magyar alapítványok nincsenek, melyek előmozdíthatnák a magyar ifjus% belépését; legalább nincsenek oly számban, mint a milyenben lenniök kellene. Ennek azonban főoka az volt, hogy a Ludovicaakadémiát létesítettük. Akkor a magyar kormány kijelentette a delegátiók előtt is, hogy ezen baj orvoslása iránt intézkedni fog. Ez volt a kérdés egyik része. A második része a kérdésnek az volt, hogy a delegátió kimondotta, hogy a magasabb katonai kiképzés az ország határain belül történjék. Kimondotta, hogy mi akarjuk, hogy a katonai képzőintézetek közt a kellő arány megtartassák és ismételten utasította a kormányt, hogy az akadémiát itt a magyar területen állítsa fel, bemutatván előbb az arra vonatkozó tervet. Maga a delegátió ketté választotta tehát a kérdést s ha a közös hadügyminister azt mondja, hogy az akadémiát Magyarország területén felállítani nem tartja szükségesnek, mert jelenleg is van elég hely arra, hogy a jelentkező elemeket elláthassa, s ő csak azt óhajtja, hogy az elemek szaporodjanak: akkor nem mondhatunk mást, mint ;izt, hogy módját fogjuk nyújtani annak, hogy az alsóbb képzőintézetekben, a melyekből meríti első sorban a katonai akadémia elemeit, ifjaink számára nagyobb számmal adjunk stipendiumokat. Ez egyszerű, világos álláspont. Hogy pedig t. ház, a jelenlegi adott körülmények közt a katonai képzőintézetek viszonyai mellett és a mi tendentiánk mellett ez a legczélszerííbb és legegyszerűbb reform-út, melyet követnünk kell, azt senki sem fogja tagadni, ha teljesen eltekintünk a politikai indokoktól és kiválóan a nevelés ügyére fektetjük a súlyt. Ha ezen utóbbi igen fontos tekintetet veszszük is, sohasem lehet az ügy ártalmára, ha az ifjúságnak bár csekély részét katonai oktatásban részesíteni törekszünk. Ezen nézet, t. ház, teljes mértékben döntőnek elfogadható. S ezzel kapcsolatban bátor vagyok Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam beszédjére egy-két megjegyzést tenni. Nézeteiben általában véve osztozom és véleményem szerint, ne méltóztassék szerónytelenségnek venni, ha kijelentem, hogy felfogásának menete e kérdésben teljesen correct. Ezen nézetét méltóztatott kifejezni a delegátióban is és ott äs mindnyájan osztoztunk abban. De van két kérdés, melyre nézve azt hiszem, tévedni méllóztatik. Egyik az atyák jutalmazása — mert igy vettetett föl e kérdés — t. i. azon körülmény, hogy a tisztképző intézeteknek különösen állami ösztöndíjas és ellátási helyeire, a teljesen ingyenes és ellátási helyekre kiválóan a tisztek gyermekei, azután az állami tisztviselők, bírák stb. gyermekei és csak azután a laieusok gyermekei vétetnek föl. Utánna láttam e kérdésben a külföldi viszonyoknak és azt tapasztaltam, hogy a hadsereg ezen elemeinek nem megjutalmazása, de életexigentiáinak könnyebb teljesíthetése érdekében mmden hadseregnél a tisztikarban szolgálók gyermekeinek — a hol a házasság meg van engedve — bizonyos előnyt biztosítanak a katonai intézetekbe való felvételnél, egyszerűen főleg azon indokból, mert a katona legkevésbbé sem állandó, mozgalmas élete mellett gyermekeinek oly neveléséről, a mint a polgári alkalmazásban levő ember teheti, nem gondoskodhatik. A humanitás és a közoktatás érdekében van tehát, hogy ezen apáknak bizonyos előny biztosittassék. Igaza van a t, képviselő urnak, hogy korlátok szabandók s tény is, hogy szabatnak. Például ha egy magasrangú katonának több fia van, nem vétetik fel valamennyi oly könnyűséggel, hanem tnegszabatik a helyek bizonyos száma, melyekre első sorban azok bocsáttatnak, de bocsáttatnak mindig mások is, különösen tisztviselők gyermekei is. A mi a laicusokat, különösen a vagyonos laicusokat és fizetéses helyek kérdését illeti, a dolog abban van, hogy a fizetéses helyek évről évre szapoiittattak. A delegátió erre különös súlyt fektetett. Evenkint kimutattatott, hogy mennyivel szaporittattak a helyek és hogy a vagyonos laicus elemek mily mértékben vettek részt, előkértük a kimutatásoka:, hogyan töltettek be a helyek, mennyi jutott ezekből a magyarországiakra s mindezen felvilágosítások készségesen megadattak. Előfordult ezenkívül, hogy midőn a fizetéses helyek szaporittattak, emeltetett a fizetés, reáliskolákban 400 frtra, akadémiában 800 frtra. Megmondtuk a hadügyministernek, hogy ezen újabb fizetésemelés czélszerűnek mutatkozik a viszonyok folytán, de jövőre tiltakozunk a fizetésemelés ellen azon szempontból, mert hogyha szerfelett drágittatnak e helyek, a czél, melyet a fizetésemelések szaporítása által elérni akarunk, meg fog gátoltatni az által, hogy szerfelett nagy terhekkel jár az iskolába való küldés. Erre azon biztosítsát nyertük, hogy magasabbra a fizetéses helyek már nem fognak emeltetni. Midőn tehát t. ház, be akartam bizonyítani, hogy a katonai képzés Ugye nem ugorva, de lassan és fokozatosan előre halad, hogy e tekintetben összeműköduek mindazon tényezők, melyek hivatva vannak ez irányban működni, be akartam bizonyítani azt is, hogy igenis, a delegátió a maga kötelességét teljesítvén, a t. háznak álláspontja ezen törvényjavaslattal szemben, melyet a magyar kormány terjesztett elő, egész correct: az, hogy annak különösen katonaképzés