Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-116

116. országos ülés jnnins 5, 1882. 193 szabad tolmácsolásával. Ez eddig mindenütt nagy mértékben korlátozva volt: cBodálható-e, hogy nálunk, kivált 1848. óta ugyanezt tapasztaltuk? Nem azért említem föl ezen évet, mintha a magyar szabadságbarczot határnak akarnám tekinteni e kérdésben, a hadsereg fejlődése közt azelőtt és különösen a 60-as évek óta észlelt fejlődés közt nagy a különbség, de említem azért, mert ezen év óta a magyar elemnek a közös hadseregbe való belépés iránti tartózkodása nagy mérveket öltött. A 60-as évek e tekintetben semmi segítséget nem nyújtottak, ugy hogy a hadseregnek időközben észlelt fejlődése magában foglalt minden elemet, a mely erre alkalmas volt, csak magyar elemet nem, a mely a hadseregtől való idegenkedését az utolsó esztendőkig teljesen leküzdeni képes nem volt, még pedig részben politikai, részben társadalmi okoknál fogva. Ezt a behatását az időközi fejleményeknek és viszonyoknak a közös hadseregre nézve tagadni akarni és tagadui akarni azt, hogy épen ezen körülmények ne lettek volna befolyással a hadsereg szellemére is, annál kevésbbé lehet, mert a hadsereg, a melynek dynastikus fontosságát senki nem vonhatja kétségbe s különösen annak vezérlő elemei kénytelenek voltak a súlypontot a, meglevő elemekre fektetni és azok igénybe vételével fejleszteni a hadsereget. Ma, midőn ezen elemek ép ugy fennállanak és midőn a magyar nemzetben fölébredt a vágy, hogy számarányának megfelelően érvényesítse magát a hadseregben, ma ezen elemekkel számolni kell, számolni az okszerű, a fokozatos reformok segélyével. Ne méltóztassék tehát szem elől téveszteni a második indokot, ha azt akarják, hogy e kérdés objective biráltassék meg. Egyébiránt magát a kérdést ne bíráljuk a mi álláspontunkból, t. i. a közös hadsereg szempontjából, de bíráljuk az önálló, független magyar hadsereg szempontjából. Sobasem fogom azt ellenezni, de azt hiszem, igy is ugyanazon eredményre fogunk jutni. Ha bármikor elérik önök, hogy az önálló magyar hadsereg létesíttessék : önöknek azon elemekkel, a melyek tényleg léteznek a hadseregben, számolni szintén szükséges leend; tisztán magyar tisztikart létesíteni egy hadsereg számára önök képesek nem lesznek. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Nem lesznek képesek, én ezt a dolgoknak biztos tudatában mondom és nem törődöm vele, ha ez talán sokaknak, a kiknek véleményére különben súlyt helyezek, nem fogna tetszeni. Ez tény és ha ma külön válik a magyar hadsereg, mindenesetre bizonyos kötelességeik vannak azok iránt, a kik ma szolgálnak; de a magyar hadsereg ezen része iránt is vannak kötelezettségeik, a melyet tiszt nélkül hagyni nem lehet, a mai | KÉPVH. MÁPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET arány szerint pedig önök annyi tisztet kihozni, a mennyi azon rész érdekében szükséges, nem fognak. Tehát önöknek is érdekében áll, az önök szempontjából is szükséges, hogy időközben, mig azon czélt törvény szerint is el fogják érhetni, a magyar elem fokozatos ^kifejlesztése és kiképezíetése előmozdittassék. (Élénk helyeslés á jobboldalon,) Hiszen ha önök erről lemondanak, ha azt mondják, hogy azon hadseregben nem lehet szolgálni, mert annak szelleme ilyen meg olyan és másfelől ostromolni fogják a kormányt s azt mondják, hogy a kormány nem tesz semmit ezen szellem javítása szempontjából, akkor méltóztatnak önmaguknak igen erősen ellentmondani. És én nem csodálkozom, ha ilyen ellenmondások érzetében — mert hiszem és tudom, hogy Önök maguk is érzik ezt —• nem a dolog érdeméhez méltóztatnak szólani, hanem minden egyes alkalommal előrántják az egész nagy kérdést, a mely mindig szőnyegre kerül,, de kimerittetni csak a jövő eseményei által fog. De hát a szellem! ? Az előttem szólott tisztelt képviselő ur felemlíteni méltóztatott, hogy a 12 éves gyermek milyen zsenge, milyen befolyás alá kerül, a mig felnő. T. ház, én nem akarom tagadni, hogy vannak rá példák, hogy a katonai nevelés egész menete ezen zsenge keblekben a hazafiságnak érzetét mérsékelte, ha nem is ölte ki azt. Én nem tagadom, hogy a magyar elemeknek a hadseregbe kerülése bizonyos tekintetben befolyással volt azelőtt a magyar nemzetiségre és tény, hogy a hadseregnek szláv részénél ezt nem tapasztaljuk, annál nem mérgeztetik meg a szellem. De ezek egyes esetek és általánosságban a honvédelmi minister urnak igaza volt, midőn azt mondotta, hogy ő nem teszi fel, hogy épen a magyar nemzet legyen nemzetiségében oly gyenge, hogy úgyszólván önmagától eldobja nemzetiségét. De különben t. ház, az ellenkezőnek is vannak példái. Hát a nemzeti irodalmi ébredés korszakát ugyan kik mozdították elő ? Hát az 1848-ki szabadságharcz kitűnő hősei honnan kerültek ki? (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát ha vannak is esetek, melyekben egyesek hazafiságukat a külbefolyásnál fogva elvesztik, vannak másfelől számtalan példák, melyekben a szellem nemcsak hogy nem veszett el, de sőt a katonai kiképzés folytán megerősödött és öntudatossá vált. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) De t. ház, mi a mi álláspontunk? A mi álláspontunk t. ház, nagyon egyszerű. (Halljuk!) Midőn az 1881. évi delegátió az 1882. évi költségvetést tárgyalta, constatáltatott az, hogy a magyar ifjúságnak a hadseregbe való belépése m