Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-116
J92 116 ' országos ülés jnulns 5, 1882. Egyik Bzempontot képezte azon nézet, mely szerint a magyar ifjúságnak nevelése és katonai kiképzése csak akkor lesz teljes mérvben eszközölhető, ha a hadsereg magyar része külön választatik, egy szóval önálló magyar hadsereg teremtetik. De mindjárt hozzá tette ehhez a t. képviselő ur: hogy igaz, hogy talán ez idő szerint ezen eszmének létesítése alig lehetséges, sőt talán koezkáztatott lenne. Éu azt hiszem, t. ház, hogy a viszonyoknak teljes ismerete és magának a t. képviselő urnak ezen teljesen alapos utóbbi megjegyzése felment engem attól, hogy az önálló magyar hadsereg kérdésének újabb feszegetésével és az ellentétes nézetek kifejtésével az első szempontra czáfolatot mondjak, önmaga a t. képviselő ur czáfolta meg teljesen ezen első szempontot. (Helyeslés jobbJelSl.) A második szempontot merítette a t. képviselő ur az 1867 : XII. t. cz.-ből, melynek egyes, különösen 11., 12. §-aiból vélte kiolvashatni, hogy tulajdonképen a hadsereg köréhen teljes mértékben reálisálható a dualismus. Hát t. ház, épen a közös hadseregre vonatkozólag az 1867 : XU. t. cz.-nek nevezetesen 11. §-a félreismerhetlen határozatot tartalmaz, a mennyiben t. í. kimondja, hogy ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. A közös hadsereg keretében tehát a dualismusnak érvényesítése azon szempontból, mint azt feszegetni méltóztatott, az 1867 : XII. t. ez. idézett szavaival nem igazolható. De kétséget nem szenved, hogy az észrevételek, melyek különösen a szellemmel vannak kapcsolatban, a jogosultság bteonyos fokát nem nélkülözik, felemlittetik e tárgy alkalomszerüleg mindig a képviselőházban. De nézzük, hogy tulajdonképen miben fekszik a szellem kérdése. Én a magam részéről tapasztalat nyomán állíthatom, hogy ezen szellem fejlődése tekintetében érdemeket szerzettek ass idők és a viszonyok, de érdemet szereztünk mi magyarok is és különösen Magyarország nem egy esetben. Előbb a másodikkal akarok végezni. Az 1867-iki törvények megalkotása után a katonai képzés kérdése ezen képviselőházban határozottan megoldva, vagy a megoldás megkísérelve nem lön. Tekintsük az alaptörvényt, mindenre vau intézkedés téve, de a képzés ügye érintve nincs, sőt még a honvédség felállításával kapcsolatban a képzés körül, egyes törvényhozási intézkedések kivételével, milyen a Ludoviea akadémia kérdése stb. alig van gyökeres és mélyre ható törvényhozási intézkedés téve. Bizonyítja e körülmény azt, hogy a törvényhozás azóta legalább e kérdéssel úgy nem foglalkozott, mint a hogy azzal foglalkoznia kellett volna. És ebben rejlik épen a viszonyok hatása. A delegátiók felfogták e kérdésnek fontosságát és mióta a delegátiók mtíkodnek, fennállanak, méltóztassék megnézni naplóit, jelentéseit, évről évre fokozatos haladást fognak constatálni, nemcsak a delegátió eljárásában, de a közös hadügyi kormány intézkedéseiben is. Természetes, hogy ez nem ugróhaladás, de fokozatos haladás. És valamint a t. előttem szólott kijelentette azt, hogy ő maga is szükségesnek tartja e tekintetben a lassú és biztos reformok megalkotását, úgy a delegátió is mindenkor azon nézetet fejezte ki, hogy ,,ha törik-szakad", haladást követni nem lehet, de a lassú, fokozatos, reformszerű haladást meg kell kezdeni, de folytatni és keresztül is vinni. (Helyeslés jobhfelől.) És t. ház, e tekintetben méltóztassék a delegátió jelentéseit megnézni, mit fognak tapasztalni a magyar nyelv tanítása körüli intézkedések bírálatára nézve? A delegátiók határozatot hoztak ezen tanítás kiterjesztése iránt, a delegátiók határozatot hoztak, midőn megvizsgálták a minister eljárását a tanrendszerre vonatkozólag és kijelentették óhajtásukat a magyar akadémia felállítása iránt, azonkívül előterjesztettették maguknak esetről esetre a katonai képzőintézeteknél elért eredményt a kellő statistikai adatokkal illustrálva; és eonstatältatott, hogy például az utóbbi időben a magyar nyelvbeni képzésben a növendékek 40 százaléka részesül; és constatáltatott az, hogy az arány, a magyar ifjaknak a katonai nevelő-intézetekbe való felvételét és a magyar nyelv oktatását illetőleg sokkal kedvezőbb azon aránynál, a mely itt tegnap felemlíttetett és nem marad a quotaarányon alól, de azt nagy mértékben felülhaladja. De mondom, mi magunk voltunk okai, hogy a képzés eddig nagyszerű és fényes eredményt el nem ért, mert mint mondám, e kérdéssel törvényhozási úton eddig alig foglalkoztunk. De említettem, hogy ez az első ok a viszonyokban keresendő. T. képviselőház ! Én a hadseregek viszonyait általában és a mint azt különösen 1793 óta tapasztaljuk Európában, bírálat tárgyává tenni nem fogom; de azt a következtetést talán szabad megtennem, hogy mindenütt, jelentékenyen a monarchicus államokban s újabban a köztársasági államokban is, a hadseregek fejlődésére a lehető legnagyobb súly fektettetik és igen nehezen tör magának rést bárhol is a hadseregek körében azon nézet, hogy a hadsereg minden egyes tagja olyannak vétessék, mint az ország minden egyes polgára, teljes egyéni jogokkal és szabadsággal s a politikai nézetek
