Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-116
116. országos filés jtmius 5. 1882. 189 állítja föl. — De bármiként akarnák az 1867. évi XII. törvényczikknek a hadi szervezetre vonatkozó ezen szakaszait magyarázni, egyet sem ezen szakaszokból, sem a törvény egész szószerinti szövegéből nem lehet szerintem kimagyarázni, sem abba bele interpretálni. És ez az, hogy az idézett törvény értelmében a magyar törvényhozásnak ne volna joga a katonai kötelezettség alá még nem tartozó ifjaknak a katonai pályára való előkészítése, szóval a katonai nevelés kérdésében intézkedni, azt a fennálló védrendszer sérelme nélkül teljesen önállóan rendezni és szervezni, mert az ifjúságnak a katonai pályára való előkészítése nemcsak hadügyi, de nem csekélyebb mértékben nevelési, közoktatási kérdés és mint ilyen az országnak a közügyekre vonatkozó törvények által is érintetlenül hagyott legsajátosabb belügye. — Azonban ha az 1867: XII. törvényezikk meggyőződésem szerint a hadügyre, illetőleg a hadseregre nézve is a dualizmus elvét állítja föl, a dualizmus azonban t. ház, nézetem szerint nem zárja ki azt, sőt megköveteli, hogy a hadseregen belül is nyerjen kifejezést. Hiszen az önálló magyar hadsereg nem a dualismus követelménye, az a personalis unió követelménye, annak folyománya, melyeket én részemről igenis óhajtok, de elismerem, hogy annak életbe léptetése nem rohamosan, de fokozatosan eszközlendő. De tovább megyek, hivatkozom egyenesen a ministerelnök úrra, annak igaz, a múltban követett magatartására, pártjának felfogására és 1867. magyarázatára. Emlékezni fognak mindazok, kik 1875 előtt tagjai voltak a háznak, hogy valahányszor a magyar ujonczjutalék megajánlása forgott szóban, azon párt részéről, melynek élén a t. ministerelnök ur állott, mindig megtétetett az indítvány, hogy ezen ujoaczjutalékot megajánló törvényjavaslat czímében a magyar hadsereg szó foglaltassák. Talán hivatkoztak a personalis unióra, talán hivatkoztak annak motiválására, arra, hogy fel akarják állítani a magyar hadsereget? Nem. Motívumul magát az 1867: XII. törvényczikket használták, én legalább erre ugy emlékszem és idézték a törvényezikk általam idézett szakaszát. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. honvédelmi minister ur azon kijelentése, hogy ő a hadseregen belül nem akarja a dualismust, engem igen meglep, hogy ő a hadseregben a teljes egységet akarja, ez oly anynyira meglepő, hogy ennek czáfolatát csak azért mellőzhetem, mert azon nyilatkozatot maga a törvény által megezáfoltnak tartom. (Helyeslés a szílsÖ balfelöl.) A t. honvédelmi minister ur azt mondja továbbá, hogy a közös hadseregnek nem áll érdekében a germanisatió. Én legalább igy értettem és igy fogtam fel. Azt mondta, tagadja hogy a közös hadsereg érdekében állana a ger" manisatió. T. ház! Az én nézetem szerint minden állami intézmény, mely némleg az organismus természetével bir, a dóig természeténél fogva és a természeti törvénye kérlelhetienségével fejlődésében oda gravitá, a mely ezélnak érdekében életbe lett léptetve. Azt pedig tudjuk — bizonyítja a történelem, hogy a közös hadsereg eredetileg, mikor szerveztetett, ennek felállításánál két czél forgott fenn. Első sorban igenis a monarchia államainak biztonsága kifelé, de ép oly mértékben eszköze volt a monarchia egyes államainak összeolvasztására irányzott törekvéseknek (Helyeslés a szélső baloldalon) és hogy e tekintetben a germanizálás volt egyik eszköz, azt, a ki ismeri a történelmet, meg nem tagadhatja. Mire való volt tehát a magyar vezénynyelvet eltörölni s a német nyelvet életbeléptetni, ha nem a germanisatió s annak utján az összeolvasztás? A közös hadsereg, mióta megalkottatott mint intézmény, első sorban igen is a külvédelmet contemplálta, de másodsorban mindenkor a centralistico absolutismusnak volt támasza. (Ugy van ! szélső balon.) Egy intézményt sarkaiból kiforgatni máról holnapra nem lehet s ha lehetne is, kötelességünkké teszi a józan politika, hogy azt ne tegyük. Hanem igenis czélszerű fokozatosan életbe léptetett reformok utján elejét venni a bajnak Igy ítélem én meg a 181. sz. törvényjavaslatot és ha a közös hadsereget, mint intézményt, függetlenül az egyes elemek akaratától tekintem, ki kell mondanom, hogy az germanizál. És ha ezen törekvések jellemzik a közös hadsereget, nem nehéz megítélni, minők lehetnek a vele összefüggésben álló katonai nevelő-intézetek. Ha szerintem bizonyításra nem szorul, hogy a közös hadsereg ugy, a mint ma fönnáll, szükségképen germanizál — ha kell, erre példákat mondhatok: altisztek, statisztikai adatok, népszámlálás — pedig annak kötelékébe rendszerint meglett ifjak s nem gyermekek lépnek, mi más hatása lehet a fönnálló cs. kir. katonai nevelőintézeteknek, mint az, hogy azok is fokozott mértékben germanizálnak. Nem akarom azt állítani, hogy a szándékos germanizatió tendentiája honol a ma fönnálló közös katonai tanintézetekben, hanem azt merem állítani és azt nem is nehéz bebizonyítani, hogy ezen intézetek szervezetüknél fogva olyanok, hogy még ha nem is akarnák őket felhasználni a germanizálásra, szükségkép ennek eszközeivé válnak. Elvártam volna, hogy e törvényjavaslat benyújtásakor a t honvédelmi minister ur majd kimerítő felvilágosítást fog nyújtani azon katona
