Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. orsaágos filé* május 23. 1882. 13 szemekkel {Ugy van! Ugy van! a szélső bal­oldalon) találkozott velem, mint vesztes féllel és azt a kérdést intézte hozzám, hogy: „hát te mikor jösz fel Pestre?" Én erre azt feleltem, hogy „beteges állapotom miatt megtörténhetik, hogy nem is megyek fel Pestre és nem vehetek részt a bosnyák vitában". „Az lesz a te részed­ről a legokosabb" monda ő nekem. {Élénk derült­ség a szélső baloldalon.) Mire azonban én azt válaszoltam: „hogy nii lesz legokosabb rám nézve, azt majd magam Ítélem meg". {Helyeslés jobb/elöl.) Ezzel elváltunk egymástól. És ime t. ház, én képviselői köteles­ségemmel megegyezhetőbbnek találtam, hogy ja­vulván némileg egészségem, feljöjjek ide és a bosnyák vitában részt vegyek és a boszniai költségeket, horrendum dictu, meg is fogom sza­vazni. {Derültség a szélső balon. Halljuk!) Beszédjében azt is felhozta Németh Albert képviselő ur, hogy az általános választások al­kalmával Nagy György ur Debreczenben járt — a kit, közbevetőleg legyen mondva, én sze­mélyesen a mai napig sem ismerek — és az ő járásának-kelésének az lett az eredménye, hogy a harmadik kerületben az „Európa" vendéglőben 44 hivatalnok irattá be magát választóul és ámbár az ő elvtársai reelamáltak az ellen, mégis a központi bizottmány ezen felszólalásokat eluta­sította. Nem tudom t. ház, járt-e ott az a Nagy György ur, vagy nem, azt sem tudom, hogy beiratkozott-e ott 44 hivatalnok vagy nem, hanem én azt hiszem, hogy rosszul lett informálva a képviselő ur, mert én ismerem azon helyiséget és mondhatom, hogy az 44 hivatalnokcsalád befogadására nem elegendő. {Felkiáltások a szélső haloldalon: Hiszen épen ez a különös!) Alkalmasint azért hozta ezt fel a í. kép­viselő ur, hogy devalválja a ministerelnök ur Debreczenben lett megválasztatásának értékét, hogy azt ugy tüntesse fel, mintha az csak ezen 44 hivatalnok segélyével lett volna lehetséges. Ez, t. ház, szerintem nem ugy van. Mert ha le­számítjuk is azon 44 hivatalnokot a többségből, mely Tisza Kálmán ministerelnök urnak a sza­vazatokból jutott, még akkor is tekintélyes több­sége marad. Egyébként én nyilváníthatom itt t. ház, {Halljuk!) hogy bárminő törekvések történtek is arra, hogy Debreczen város választópolgárainak intelligentiájánál a t. ministerelnök ur iránt a polgárok kebelében meggyökerezett bizalom on­nan ily alaptalan vádakkal kiirtassák, az, mond­hatom, sohasem fog sikerülni. {Helyeslés a jobb­oldalon.) Hogy szavazók voltak-e ezen hivatal­nokok, vagy nem, arra nem felelhetek, mert nem tudom. Hanem azt tudom, hogy az 1874. XXXIII. t.-cz. megengedi a központi bizottság határozatától a fellebbezést a királyi curiához. Ha tehát a felszólamlók nem fellebbeztek, ebből azt következtethetni, hogy felszólamlásuk alap­talanságát beismerték. {Helyeslés a jobboldalon.) Ezen észrevételek megtétele után engedje meg a t. ház, hogy ha már egyszer felálltam, szóljak a napirenden levő tárgyhoz is. {Halljuk! Halljuk! Derültség a baloldalon.) Az állandó pénzügyi bizottság jelentésén kivül két határozati javaslat fekszik a t. ház asztalán, melynek elsejét Eötvös képviselő ur, másikát pedig Szilágyi képviselő ur nyújtotta be. A két ellenzéki javaslat megegyez abban, hogy mindenik kifogást tesz a delegátió illeté­kessége ellen, ámbár különböző mérvben és kü­lönböző indokokból. De eltérnek abban, hogy mig az Eötvös képviselő ur által benyújtott határozati javaslat azt sürgeti, hogy vonuljunk ki azonnal Boszniából: addig Szilágyi képviselő ur javaslata csak azt tartalmazza, hogy utasit­tatik a kormány, hogy a törvényeink szerint őt megillető befolyását az occupationális politikából való kibonyolódás mielőbbi eszközlésére használja fel. Inkább vállalkoznám a kör négyszögítésére, minthogy a határozati javaslatokat benyújtott kép­viselő uraknak, vagy a határozatokat támogató képviselő uraknak összes állításaira , összes érveire feleljek, vagy annak bírálatát ma­gamra vállaljam. {Derültség a baloldalon. Fel­kiáltások : Elhiszszük!) Azon régi jogi reservatával élve, hogy „fen­tartván a fentartandókat", szólni kívánok az ille­tékesség ellen felhozott kifogásokról és szólni kívánok azon kérdésről, hogy benmaradjunk-e Boszniában, vagy jöjjünk ki onnan. Lássuk tehát először is a competentia ellen tett kifogásokat. Megvallom t. ház, hogy az igen t. igazság­ügyminister urnak mai felszólalása engem nagy részben megfosztott oly argumentumoktól, melye­ket én is fel akartam volna hozni. {Derültség a szélső baloldalon.) Megkísérlem a magam gyenge tehetsége szerint nézetem előadását, mert habár nem emelheti is, a mint hogy ily szaktekintély vélemény nyilvánítását nem is fogja emelni, de mégis megerősíteni fogja az ő nézetét az én csekélységem nézete is. Elismerem, hogy Eötvös és Szilágyi képviselő urak, mint a határozati javaslatok benyújtói, úgyszintén gróf Apponyi képviselő ur, mint a mérsékelt ellenzék javas­latának támogatója kitűnő beszédekkel védel­mezték álláspontjukat. Engedjenek meg nekem, hogy beszédjeik kitűnősége daczára is, én érvei­ket és törvénymagyarázatukat, mint teljesen megállhatókat a magam részéről el nem fogad­hatom. {Halljuk ! Halljuk.') Ne vegyék czélzásuak a t. képviselő urak, mert csak magamról akarok valamit bevallani.

Next

/
Thumbnails
Contents