Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

14 109. országos ülé {Halljuk!) Több évig, mint gyakorló ügyvéd, azt a tapasztalatot tettem magamon, hogy ha „in merito" gyönge lábon állottunk, mindig „in competentia" iparkodtunk erős álláspontot foglalni. [Derültség a jobboldalon.) Ez, ugy hiszem, megengedett dolog; hanem azután az is megengedett dolog, hogy az ellenfél a competentia ellen tett kifogásokat kellő értékükre leszállítsa. Én az ellenzék részéről tett kifogásokat magam részéről helyeseknek, elfogadhatóknak nem tartom, sőt elfogadhatónak nem tartom azon törvénymagyarázatot sem, a melyet Szilágyi Dezső képviselőm", megvallom hatalmas dialeciicával, itt e házban előadott, midőn azt be akarta bizonyítni, hogy az 1880: VI. t.-czikkben nemcsak a tulajdonképi közigazgatásról, lianem az összes boszniai költségekről van szó. Hogy miért nem tartom elfogadhatónak, bár a t. igazságügyminister ur már fejtegette, ha méltóztatnak megengedni én is megkísérlem. (Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur némely állítására és fogalom meghatározására egy pár rövid észrevételt tehessek; mert ha erre megteszem a magam észrevételeit, mcgkönnyítendem ez által a Szilágyi Dezső képviselő ur törvénymagyarázatára vonatkozó észrevételeim előadását is. Gróf Ápponyi Albert képviselő ur a közigazgatás fogalmát ugy állította fel, mint ismert fogalmat. Beszédében azonban mégis az administrátió fogalmát oly tág értelemben irta körül, hogy az alatt nem csak a tulaj donképi beligazgatás, hanem az államigazgatás minden tagosulata értendő. Szerinte közigazgatás fogalma alatt értendő a beligazgatás, külügyi igazgatás, közoktatás, közgazdászat, hadügyek igazgatása, szóval az összes állami életnek igazgatása E tételből azután azt akarta bebizonyítani, hogy a-berlini mandátum a fetiségi jogok gyakorlatának teljességét ruházta monarchiánkra, kivévén a török szultán souverain jogát. Ebből aztán azt a következményt vonta le, hogy az occupátió és az administrátió fogalma a gyakorlatban összeesik s a mi 1880: VI. törv.czikkünk mind az occupátióról, mind az admmistrátióról rendelkezett. A mi a közigazgatásnak a t. képviselő ur által meghatározott fogalmát illeti, részemről bevallom, hogy az elméletben, a tudomány megengedi azt, hogy a közigazgatást oly széles értelemben vegyük, mint a hogy a t. képviselő ur vette; a mennyiben az igazgatás az állami élet összes körére kihat, de nézzen végig a t. képviselő ur összes törvényhozásunkon: Magyarországon a közigazgatást a törvényhozás mindig szorosabb értelemben vette és ez alatt az állami szerveknek a belügyekben való politikai cselekrőségét május 23. 1882. értette. Hazai törvényhozásunk, a politikai közigazgatást a hadügyi igazgatástól mindig megkülönböztette és az államakaratnak ezen ügyekre vonatkozó végrehajtását külön közegekre bizta. Sőt, hogy hazai törvényhozásunk azt e mai napig is igy különbözteti meg, hogy ez alatt csak az állami közegek tisztán belügyi politikai cselekvését érti: az kitűnik magából az alkotmányból; mert mig jelenlegi alkotmányunk szerint beligazgatásunkról törvényhozásunk önállóan rendelkezik : addig a hadügyek igazgatásáról már nem önállóan, hanem a monarchia másik felének törvényhozásával egyetértőleg rendelkezhetik. E különbözést az 1880: VI. t.-cz. is megtartotta és nézetem szerint igazsága volt a t. ministerelnök urnak, mikor azt állította, hogy az csak Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról, de nem hadügyi igazgatásáról rendelkezett. Ebből kitűnik, hogy a közigazgatás fogalmát hazai törvényhozásunk mindig szorosabb értelemben vette és abból azt az értelmet nem lehet kivonni, a melyet Apponyi t. képviselő ur mondott, hogy t. i. abban benfoglaltatnék a hadügyi igazgatás. Ezen észrevétel után áttérek Szilágyi t. képviselő urnak törvénymagyarázatára. 0 nevezetesen azt állítja, hogy az 1880: VI. t.-cz. az összes igazgatási költségekről rendelkezett, tehát a hadi költségekről is. Azt mondja nevezetesen Szilágyi Dezső képviselő ur: „Már most t. ház, a kérdés csak az, hogy ezen VI. t.-cz. mi módon intézkedett a megszállással és kormányzással összekötött összes költségek rendezéséről — igenis, az összes költségek rendezéséről, mert ha e törvény nem lett volna, mindig és mindent, az utolsó krajczárig az országgyűlésektől kellett volna kérni, mert mi nem ismerünk a monarchiában más hatalmat, csak az országgyűlést, mely a nemzet erszénye felett rendelkezik. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát mikép rendelkezett ez a törvény? Eendelkezett oly módon, hogy az összes költségeket két kategóriára osztotta, még pedig — kérem ezen okoskodásomnak legszigorúbb ellenőrzését a ház részéről — a rendes administrátió körébe eső költségekre; vagy, a mint a törvény magát kifejezi, a rendes közigazgatás érdekében fedezendő összegekre és azokra az összegekre, melyek „nem a rendes közigazgatás érdekében" fedezendők." Erre t. ház, nézetem az, hogy bármily fényes beszédet mondott is a t. képviselő ur, bármily fényes dialecticával támogatta is állítását, de mégis tévesen fogta fel e törvényczikk értelmét. Elemezzük e törvényczikket a jogi hermeneutika szabályai szerint, ne csak ugy felületesen szóljunk hozzá, hanem ugy, mint a törvény értelmezéséhez szólni kell. Az igen t. képviselő ur épen ugy tudja mint én, hogy minden törvény-