Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
278 115 « országos ülés junta* 3. 1882 látjuk, hogy ez az országnak 62 ezer frt kiadásába kerül, akkor én e törvényjavaslathoz nem járulhatok, s ezt általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Ivánka Imre: T.ház! Én, at.^képviselő ur számításával épen nem értek egyet. 0 azt mondja, hogy 12 ifjú nem fogja 12 ezer tiszttel szemben a magyarságot fentartani. De hát az ármádia 12 ezer tisztje közt egyetlen magyar sincs? Az mind német vagy más nemzetiségű? Tessék a javaslatot megnézni, nem arról van itt szó, hogy 12 ifjút vegyenek föl, hanem arról, hogy már az első évben 48 vagy 54 vétessék föl, tehát ha a t, képviselő ur okoskodása helyes volna is, még akkor is 54 egyén küzdene a 12 ezerrel. Én nagyon kérem a t. minister urat s azt hiszem, nagyon szívesen megteszi, hogy a t. szélsőbal tagjainak fiait, kiknek apái oly erős magyar szellemmel birnak 8 kikről feltehető, hogy fiaikat mind e szellemben nevelik, vegye föl a katonai intézetekbe. (Ellenmondás. Nem kell! a szélső balon. Tetszés jobb/elől.) Vagyok bátor megjegyezni: biztos tudomásom van, hogy (Nagy mozgás bal felöl. Zaj.) a t. szélső baloldalon ülő képviselő urak közül többen ily helyekért már is folyamodtak. (Hermann Ottó tagadólag int. Ellenmondás.) Itt nem rovarokról beszélünk, hanem emberekről. Á szülőknek, a kik fiaikat katonáknak nevelik, van alkalmuk minden évben —• 6—8 hét alatt — befolyással lenni gyermekeikre, mig szabadságon otthon vannak, hogy nem felejtik el nemzeti voltukat, ha pedig a kegyed felfogása szerint e befolyás nincs meg, akkor bizony otthon sem lett volna abból az ifjúból valami tősgyökeres magyar ember. A másik, mit mondani akartam, az: azt méltóztatott mondani, hogy a katonaságnál azért nem szolgálnak tovább a magyar emberek, mert a szellem olyan, hogy ott nem lehet szolgálni. Hoitsy Pál: Nem mondtam! Ivánka Imre: Oly csendesen méltóztatott beszélni, hogy nem lehetett jól hallani. De ha nem mondta a képviselő ur, akkor okoskodásom e részét elhagyom; én igy értettem. Ugy tudom, hogy ha szép tehetségű fiatal emberek most mint katonatisztek tovább akarnak szolgálni, édes örömest tartogatják őket. (Felkiáltások a szélső balon: Látjuk!) Hogy addig, mig a hadseregben a legfőbb polczokon nem lesznek magyar emberek, addig az lamento és okoskodás marad, hogy: magyarosodják a hadsereg, mert a befolyást a legfőbb körök fogják mindig adni ezentúl is nem csak itt, hanem az egész világon. Évekig felszólaltam azon érdekben, hogy magyar ifjaink szolgáljanak a hadseregben, különösen azok, akiknek természetszerű kötelessége: „a nemesség" ; (Közbeszólás a szélső balon: Nincs előjog), szerintem a nemesség nem más, mint katonai kaszt, vagy nincs értelme és a helyett, hogy itt tengesse idejét semmittevéssel, teljesítsen az országnak, mint katona hasznos szolgálatot. Ebbeli törekvésem nem sikerült. Mi van most czélba véve? Az, hogy szegényebb ifjak mehessenek oda. azok, a kikre szüleik nem költhetnek és maradjanak a hadseregben, hogy kiképeztessenek arra, hogy a legmagasabb állásokat is elfoglalhassák. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy mikép lehet ezt „nemzetellenes dolognak" feltüntetni, nem értem. Elismerem azt is, hogy ez nem fogja egyszerre megmagyarosítani a 12,000 tisztet. Igen, de az ellenzék állítása szerint a tiszt mind nem magyar, de talán csak megengedik, hogy azon 12,000 tisztből egy talán még is lesz köztük magyar; ha önök szerint menne, a tiszti karnak majdnem fele részét el kellene csapni és állásaikat magyarokkal betölteni. Ámde, hol van az a 5 — 6000 magyar, a ki szolgálni akar? A képviselő ur például kitűnően tette le a tiszti vizsgát s miért nem szolgált tovább? Hoitsy Pál: A szellem miatt! Ivánka Imre: Hisz az olyan magyar ember, a kiben annyi szellemi tehetség van, mint a képviselő úrban, jobbat tenne, ha ott szolgálna, a helyett, hogy itt más szerepet játszik, mert több hasznot tenne az országnak. (Zaj a szélső halon.) Egyébiránt ez nézet dolga; én ha fiatal volnék, rögtön oda mennék szolgálni. Csanády Sándor: Hisz oda való! (Élénk derültség.) Ivánka Imre: Igenis oda való vagyok! {Helyeslés jobbfelöl.) Okoskodásom vége az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyan igen gyenge kezdet ahhoz, a mit elérni akarunk, de ha azért, mert nem érjük el a czélt egyszerre, a kezdetet sem akarjuk, ugy semmit sem fogunk elérni, (ügy van! jobbfelöl.) Minthogy pedig én a kezdetet akarom, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hoitsy Pál: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Előttem szólt képviselő ur azt monda, hogy nem érti, hogy mikép tudtam ezen javaslatot ugy értelmezni, mintha csak 12 ifjú jutna be egy esztendőben, holott, mint kimutatja, mindjárt az első évben 54 fog felvétetni. Erre nézve felemlítem, hogy a javaslatban 120 hely felállításáról van szó, de oly módozattal, hogy egy esztendőben, ha a törvény tökéletesen végre lesz hajtva, 12 ifjú vétessék fel, a kik a cursuson végig fognak menni. Különben ha a képviselő ur az én magyarázatomat nem fogadja el, felkérem a honvédelmi minister urat, hogy világosítsa fel az előttem szólott képviselő urat e kérdésben. (Tetszés balfelöl.) A mi azt illeti, mintha azt mondtam volna,
