Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
115. országos llés jnnla* 3. 1882. 179 hogy a magyar ifjak nem szolgálhatnak a közös hadseregben, megjegyzem, hogy ezt nem mondtam, mert csak annyit állítottam, hogy a szolgálati időnek átlaga mindenkire nézve körülbelől 10—11 év. (Ugy van! balfelöl.) A mi a képviselő urnak azon személyes megjegyzését illeti, hogy én mennyi hasznot teszek .... Ivánka Imre: igenis tesz! Iloitsy Pál: . . . erre nézve megjegyzem, hogy én magamat a ház egy igen szerény tagjának érzem ég képviselői működésemről nem tartok valami sokat, azonban mégis hiszem, hogy annyi hasznot csinálok, mint a képviselő ur. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Hermann Ottó: Személyes kérdésben kivänok pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk !) Kijelentem, hogy Ivánka Imre képviselő ur beszéde alatt Hegedűs Sándor képviselő úrral váltottam jeleket. . . . Hegedűs Sándor: És mégis megértettük egymást! (Derültség.) Hermann Ottó: Azonban ugy veszem észre, hogy a képviselő ur minden mozdulatomat magára szereti vonatkoztatni. (Halljuk! Halljuk!) Ezért én mint rovarász, constatälom, hogy ez az ő speciális bogara. (Élénk derültség.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Én igen sajnálom, hogy ezen derült episód után, én, mint a véderő bizottságnak egyik igénytelen tagja, röviden, szárazan a tárgyhoz fogom magam tartani és azért vagyok bátor felszólalni, miután az én nézetem részben eltér attól, hogy ezeu törvényjavaslat kielégítené azon óhajokat, melyeket a nemzet joggal táplál és én ezt csak mint csekély előleget tekintem azon kérdés végleges megoldásához, mely ezen igényeket kielégíteni fogja, de nem is esztom különben igen sokban osztott nézetét Hoitsy igen t. képviselő társamnak, hogy ezen törvényjavaslatot elvetném, hanem meg fogom mondani, hogy miért fogadom el. Nézetem és kiindulási pontom ezen kérdésben egyáltalán visszavezethető arra, hogy az általános védtörvény behozatalával a védtörvény alapját ki kellett terjeszteni a hadsereg minden részleteire, igy tehát a tiszti képzésre is, a mi eddig nem történt. Ugyanis tudjuk és látjuk az előttünk fekvő előterjesztésekből, hogy regi hagyományos szokás szerint, még mikor a Berufssoldatot nevelték, hogy a tiszti karnak első sorban az államhivatalnokok szolgáltatták az ő fiaikban a contingenst, mely a hadsereg tiszti karát képezte. No már a kasztrendszerrel mindenütt szakítottak, mint azt mindenki tudja, ki katonai dolgokkal foglalkozik; még Chinában is, hol most a hadsereget átszervezik, még ott is szakítottak; deje tehát, hogy ezen irány minálunk is magának utat törjön, hogy megszűnjék az, hogy midőn az általános védkötelezettség mellett a tiszti karnak körülbelül háromnegyed részét egyes osztályokból verbuválják, addig a többi 35 milliónyi lakosságból alig egy negyed része kerüljön ki. Eltekintve a méltányosságtól, igazságosságtól, de még magában a hadsereg érdeke is megkívánja, mert hisz a választottakból kevés lehet a hivatott és a sok hivatottból ellenkezőleg kevés alkalmas a tiszti képzésre. Én azért első sorban óhajtanám ezen kérdés megoldásánál, hogy a kellő arány hozassék rendbe a nagy közönséget megillető helyek közt és azok közt, melyek a katonákat és államhivatalnokokat megilletik. Ha ez megtörtént, akkor jön azon pillanat, midőn el kell határozni, mennyi illeti az osztrák tartományokat, ezen közköltségen nevelt katonai egyének ifjaiból és mennyi illeti Magyarországot. És ha ez megtörtént, akkor lehet mondani, hogy ezen kérdés megoldásánál a honvédelmi minister kellő figyelmet vegyen a honvédségre, mert mindeddig még, daczára annak, hogy terheit a hadsereggel együtt megosztani hivatva van, mégis ezen kérdésben mindenütt háttérbe szorult. Tudom én azt, sok nehézséggel kell küzdeni, tudom hogy szavaim talán félreértésre fognak alkalmat adni épen katonai hivatalos körökben; de én kívánom és elvárom minden kormánytól, hogy az ő akármiféle szakmában szolgáló eg3 r éneinek szolgálata irányában kellő igazsággal és méltányossággal legyen, de ne történjék oly arányban, mely a nagy közönséget megsérti. Tehát igenis méltóztassék az atyák érdemeit akárminő alakban méltányolni, jutalmazni, de nem ily aránytalanul, mint az eddig történt. Az előttünk fekvő törvényjavaslatból és indokolásból constatálom azt, hogy elsőben is ezt a bajt évek hosszú során át mindenki érezte és ebben mindeddig még nem történt semmi. Most az első lépést látjuk a honvédelmi ministerium részéről, de nem kielégítő módon és alakban. Mert igazsága van abban Hoitsy igen t. képviselőtársamnak, hogy évenkiut 12 ifjú kilépése, de;.talán a valóságban 10—11, betegség s elmaradás következtében ennyire apadhatván le számuk, igen gyönge és hosszú időre nyúló orvoslása a rendszernek. Harmadik kifogásom pedig az, hogy ez sem léptettetik rögtön életbe, hanem a mint Ivánka igen t. képviselő ur igen helyesen megjegyezte, két év alatt évenkint csak 54 vétetik fel. Megvallom, hogy én, a ki olvastam az eddigi szabályrendeleteket, melyek szerint a megfelelő polgári iskolákból mindig a kellő vizsgálatok letétele mellett lehet belépni minden osztályba, az akadémiák két utolsó tanfolyama kivételével, nem látom be, miért ne alkalmaztatnék ezen szabály ezen ifjakra azonnal, ezt annál kevésbé látom 23*
