Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
115 orsíágos ülés jnnius 5. 1882. 175 ket és azok arányát vette tanácskozása alapjául és ugy a pénzügyi mint a véderő-bizottság constatálták, hogy azon arány, melyben a magyar ifjúság a katonai tanintézetekben elhelyeztethetett, az új alapítványi helyek rendszeresítése által sem lesz altarálva és a magyar ifjak fel lesznek vehetők épeu ugy mint eddig, ha t. i. a kellő qualificatióval fognak birni és a feltételeknek megfognak felelni. A kizárólag magyar ifjaknak szánt alapítványok száma felette csökkent, főleg azért, mert 1872. évi XVI. t.-cz. ezen alapítványi összegeket más czélra, t. i. a ludovika - akadémiára utalta, valamint az erdélyi ifjak részére rendszeresített 18 alapítvány is 1870-ben más czélra rendeltetett fordíttatni. Ennek következtében azon alapítványi helyeknek száma, melyek kizárólag magyar ifjak számára voltak alapítva, 44-re csökkent. A többi alapítványok különböző természettel birnak. Legnagyobb részük, részint a birodalom túlsó felének budgetjéből fedeztetik, részben pedig és pedig legnagyobb részben az osztrák birodalom egyes tartományainak alapítványait képezi és igy azon tartományok fiainak számára van feutartva. Marad még egy rész, mely a közös hadügyi költségek által fedeztetik. Ebben azonban természetszerűleg sem országra, sem nemzetiségre nézve nem külön tekintetek követtetnek, hanem első sorban a katonai és állami szolgálat és érdem vétettek tekintetbe. Ennek következtében a mai viszonyok mellett, minthogy a katonai szolgálatra aránylag kevesen vállalkoztak a magyar elemből, ezen alapon is eddig kevés magyar ifjú tarthatott igényt a felvételre. És ez is egy indokkal több a törvényjavaslat elfogadására, a mennyiben ha a jövőre üézve lehetővé és kívánatossá teszszük azt, hogy minél több magyar embsr, mennél magasabb fokban képeztesse ki magát a hadsereg számára és ott minél nagyobb tért foglaljon el; akkor annál nagyobb lesz azon magyar ifjak száma, a kiknek katonai szolgálat és érdemek alapján lehet igényük a tanintézetbe felvétetni. A másik kérdés, melyet a pénzügyi bizottság is, a véderő bizottság is figyelembe vett és tárgyalt, az volt, hogy vájjon ezen alapítványi helyek rendszeresítésével nem vétetik-e e!eje, vagy legalább nem késleltetik-e egy felsőbb katonai tanintézetnek Magyarországon való felállítása. Erre nézve mind a két bizottság azon véleményben van, hogy e kérdés nincs összefüggésben amavval, sőt bizonyos mértékben talán lehet mondani, előmozdítja ezen 120 alapítványi hely rendszeresítése azt, hogy Magyarországon is mi] előbb felállittassék egy felsőbb katonai tanintézet — | mert alsóbb katonai tanintézet jelenleg is van, igy a négy katonai reáliskola közül három Magyarországon van — a mennyiben nem csak a delegátiók határozata folytán, hanem különben is alapos kilátás van arra, hogy a legközelebbi katonai felsőbb tanintézet, melynek felállítása szükségessé fog válni, Magyarországon fog felállíttatni. De ez természetesen csak akkor történhetik, ha az eddigi intézetek a jelentkező ifjak számára elégteleneknek bizonyulnak. Igy tehát, minthogy sem ezen czélnak és elvnek a javaslat nem praejndikál, sem egyébként azon czél, hogy a magyar elem minél nagyobb tért foglaljon a közös hadseregben, más utón oly gyorsan el nem érhető , mint ezen kezdetnek tekinthető törvényjavaslat által, ennélfogva ugy a véderő bizottság, valamint a pénzügyi bizottság annak elfogadását és mielőbbi életbe léptetését ajánlja s ezen ajánlatnak vagyok én kifejezője, midőn kérem a t. hazát, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Hoitsy Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy értem is, méltányolni is tudom azok igyekezetét, a kik minden telhető erővel rajta vannak, hogy a közös hadseregnek, különösen pedig a közös hadsereg tiszti karának szelleme a magyar nemzetiség eszméje iránt barátságosan hangoltass ék és állami eszközöket is szívesen kezükbe vesznek arra nézve, hogy a magyar elem aránya a közös hadseregben és nevezetesen annak tiszti karában a mi előnyünkre megjavittassék. A mi egyéni meggyőződésemet illeti, énugy vagyok meggyőződve, hogy Magyarország jogos igényei kielégítve csak akkor lesznek, midőn ily magyarosításra többé szükség nem lesz, ha t. i. a hadsereg minden egyes tagja magyar lesz, [Helyeslés a szélső bal felől) csak akkor, midőn Magyarország külön, önálló magyar hadsereg felett fog rendelkezni, mert csak ily hadsereg fogja állami biztonságának garantiáját képezni, mert csak ez les z mintegy a nemzet erejének testté vált revelátiója. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De midőn a közös hadsereggel szemben is nyilatkozik ez a magyarosítási hajlam, azt én semmi egyébnek nem tekinthetem, mint közeledésnek a többség részéről a mi álláspontunk felé, midőn önök több magyart akarnak behozni oda, mi pedig csupa magyart akarunk behozni. S ha csak ezen szempont vezetne, akkor mondhatom, könnyen tudnám magamat tájékozni, hogy e törvényjavaslattal szemben minő álláspontot foglaljak el. De azt gondolom t. ház, hogy tekintetbe kell vennünk először azt, vájjon ezen javaslat törvényerőre emelkedvén, meg fog-e í felelni azon czélnak, a mely czélnak akarják
