Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-115
176 115. országos ülés jnnins 3. 1882. hogy megfeleljen; másodszor, hogy az eredmények, melyeket ezen törvényjavaslattal el fogunk érni, megfelelnek-e azon nagy áldozatoknak; melyeket e törvényjavaslat elfogadása magában foglal ; és végül, hogy ily áldozatok mellett, máskép alkalmazván ugyanezen áldozatokat, nem lehetne-e sokkal nagyobb eredményeket elérni? E javaslatban 120 alapítványi hely felállításáról van szó, még pedig ugy felosztva, hogy ezek 10 esztendei cursusra fognak kiterjeszkedni, minden esztendőben 12 ifjú fog felvétetni a közös katonaképző intézetbe és 10 esztendei cursus után minden egyes esztendőben ismét 12 ifjú fog kilépni a közös hadseregbe. Ez a tizenkét ifjú lesz hivatva arra t, ház, hogy a közös hadseregnek tisztikarát hangolja a mi érdekünkben! Ez lesz azon elem, melynek az lesz a hivatása, hogy az eddigi nagy aránytalanságot megjavítsa. S micsoda számot fog magával szemben találni? Fogja magával szemben találni a közös hadsereg mostani egész tiszti állományát. Ezen tiszti állomány áll, leszámítva a nem combattans elemeket, a hadbirákat, az orvosokat, az egészségügyi csapatok tisztjeit és a tábori lelkészeket — áll, mondom. 12,204 emberből. És ezzel szemben mi 12 ifjút fogunk oda küldeni, hogy a 12,000 embert megmagyarosítsa. (Egy hang a szélső balon: Elnyelje!) Minden ezer emberre fog jutni egy ember és akkor aztán azt mondják, azt mondja a ministeri indokolás, hogy az aránytalanságot, mely ott most a magyar és nem magyar elem közt van, meg fogjuk javítani; az által t. i., hogy minden ezer emberhez oda teszünk egy embert. Ilyesmit várni ezen javaslattól, ehhez, azt hiszem, igen nagy foka a naivságnak szükséges (Igaz! a szélső balon.) Mondhatnák ugyan azt, hogy ez a tizenkét ifjú esztendőnkint fog kikerülni, ellenben a 12,000 főnyi állomány állandó egyszermindenkorra. Mondhatnák azt is, hogy a közös hadsereg akadémiáiból nem 12,000 tiszt kerül ki, hanem évenkint 170 és hogy 170-nel szemben a 12 ifjú számot fog tenni. Erre kettőt vagyok bátor megjegyezni Az egyik, hogy a közös hadseregben a tisztek szolgálati ideje átlag, leszámítva a halálozásokat és a nyugdíjazásokat, tiz esztendőt vesz igénybe. Ugy, hogy ha legjobb esetben is mindössze 120 ifjút fogunk szembeállíthatni a 12,000 emberrel, még akkor is minden magyarra jut 100 nem magyar. A másik, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy igenis a köaös hadi akadémiákból 170 ifjú jön ki évenkint, de a hadapród-iskolákból 1170, ugy hogy a 12 ifjú 1340 nem magyarral fog szemben állani, kiket magyarosítani nekik feladatukban fog állani. Már most megválogathatjuk a magyarság színe-javát, küldhetünk oda férfiakat kiforrott caraeterrel, megállapodott patrioticus érzelmekkel, a kiknek hazafisäga iránt semmiféle kétely nem lehet, a kik a legvégsőig el vannak szánva megtenni mindent a hazafiság érdekében. Még akkor sem várhatjuk azt, hogy azon nagy számbeli túlsúlylyal, mely velük szemben állni fog, valamit képesek lesznek tenni. Ne várjuk, hogy jóindulatot keltsenek mellettünk, hanem tartunk attól, hogy a közös hadsereg mostani szelleme, mely százados traditiókon nőtt oly nagygyá, a milyen, el fogja nyelni a 12 ifjút is, a mint eddig elnyelte a hasonló elemeket. (Ugy van! a szélső' balon.) Még inkább ezen meggyőződésre fogunk jutni, ha tekintetbe vesszük a dolog practicumát. Mert hiszen nem ilyen kiforrott jellemeket fogunk oda küldeni. Nem megállapodott caraeterrel biró embereket fogunk oda küldeni, a kiket a közös hadsereg kezére bízunk, hanem 10—11 éves ifjakat, a kik az a]reáliskolának legalsó osztályából fognak felvétetni akkor, a mikor ezeket az alapítványi helyeket fogják nyerni. Ez a legfölebb 12 éves zsenge gyermek rá lesz bizva egy katonatiszt nevelésére, hogy 10 év alatt embert csináljon belőle. Hogy milyen elem és micsoda szellem van a katonatisztekben, azt én nem mondom, minő; azt sem mondom, hogy rósz, hanem mondja a t. honvédelmi minister ur, mert ha annak a katonatisztnek a szelleme jó, ha benne meg lehet bizni: miért terjeszti a törvényjavaslatot élőnkbe, a mely azt a szellemet meg akarja javítni. (Helyeslés a szélső balon.) Ennek a katonatisztnek kezére lesz bizva a fiú 10 éven át és az nevelhet belőle, a mit tetszik. A legutolsó tanára a világnak az, ki 10 évre kap kezébe egy ifjút és nem oly szelleművé teszi, a minő neki tetszik. Ki fognak tehát ez ifjak kerülni a közös hadsereg kötelékébe akkor, mikor közöttük és a többiek közt nem lesz más különbség, csak az, hogy a többiek németekből német pénzzel neveltettek osztrákokká, a mi fiaink pedig magyar pénzzel fognak osztrákokká neveltetni. (Ugy van ! a szélső balon.) Ezt a kérdést nem lehet ez alapon megoldani. E kérdés megoldásának súlypontját nem szabad az akadémiákra vetni, mert az nem ott van. Az akadémiákkal szemben bizonyos népszerű vélemény fejlett a nagy közönségben, a mely a valóságnak egyáltalában nem felel meg. Kik a katonai akadémiák által gondolják elérhetőnek, hogy a hadsereg szelleme ilyen, vagy olyan legyen, nagyon tévednek, mert a közös hadsereg tiszti állományát nem az akadémiákból nyeri, mert a hol évenként 1200 és 1300 tisztre van szükség, nem elégségesek az akadémiák, a melyekben alig van 150, hanem a tisztikar contigensét verbuválja a hadapród-iskolákból, 'a honnan évenkint 1120—1170 ifjú kerül ki.
