Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

114. országos ül Én a kérdés jogi oldalának fejtegetésébe nem akarok bocsátkozni, mert azt eléggé megvilágosította Joannovics képviselő ur, mindenesetre azonban ismerre az ottani viszonyokat, arról vagyok meggyőződve, hogy ezen földek annak idejében igazságtalanul osztattak fel, vagyis családiasán szólva, a hatalmasabb emberek a szegényebb, befolyástalanabb embereket nem — megkárosították, hanem megrövidítették. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És ezek évtizedeken át panaszokkal járultak a magas körök elé, mikor nem volt alkotmány, a Bachsystéma alatt, de 48 előtt is és nem találtak orvoslást, nem találtak pedig orvoslást azért, mert a hatalmasabb elemek mindig ellensúlyozni tudták a szegényebbek panaszait. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) Igaz, t. ház, az én választóim, mikor megválasztottak, mintegy kötelességemmé tették és felszólítottak, hogy annak idején ezen megváltási ügyben az ő érdekükben felszólaljak és én ezt megtenni kötelességemnek is tartom annál inkább, mert én ugy az ő érdekükben, valamint a kormány érdekében nagyon szükségesnek tartom, hogy minél előbb megoldassanak ezen birtokviszonyok és a birtokok kellően telekkönyveztessenek, mert az ottani nép nagyon el van adósodva és mig a telekkönyvek rendezve nincsenek, csak igen drága kamat mellett juthatnak kölcsönhöz és igy rövid idő alatt tönkremennek. A kormányra nézve szintén előnyös a megváltás, mert eddig aránylag azon földterülethez nagyon kevés jövedelemben részesült, t. i. 80,000 írtban, a mi még rendetlenül is fizettetik. Nem áll az, a mit Somogyi ur mond, hogy azon földek 9—10 milliót érnének, ez túlzás és csak azon hátrányos helyzetben levő rész mondja, a ki minden jogát veszni látván, igér mindent és csodálom, hogy nem igért 15—20 milliót. (Igaz! jobb/elöl.) De ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, akkor a népnek azon része, a mely annak idejében a hatalmasabbak által háttérbe szoríttatott, minden jogát elveszti. Különös jelenség az is, hogy bár én azon községek közül 7 községet képviselek, mégis nem hozzám jöttek, hanem egy függetlenségi párti képviselőhöz; ezt talán azért tették, mert nem bíznak bennem, minthogy engem azok választottak meg, a kik talán többet kaptak, mint a mennyi őket megillette volna. Én azonban lelkiismereti kötelességemnek tartom azon meggyőződésemnek kifejezést adni, mielőtt e törvényjavaslatot elfogadnám, hogy szükségesnek tartom, hogy a pénzügyminister ur valamely módot találjon, hogy ezen hátrányos helyzetbe szorított lakosok is akár pénzbeli, akár egyéb kárpótlásban részesittessenek. Közvetlen velem, illetőleg Törökbecsével határos Tranyova község, EÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. és jnuias 2. 1882. jgg j annak viszonyait igen jól ismerem és tudom, hogy azon kerületben minden községnek nagy, osztatlan vagyona van, de a kezelés oly gyarló, hogy bár némely községnek 60—70 ezer frt jövedelme van, mégis el van adósodva, mert 15—20 vagyonosabb ember képezi a hatalmat, ezek ki nem adják a legelőt és a vagyonosabbak, kik több földet kaptak, mint a mennyi őket megilletné, tartanak 400—1000 birkát — nem akarok többet mondani — a szegény ember pedig, a ki már kevesebbet kapott, mint a menynyi megilletné és a viz-calamitások folytán tönkre ment, nem képes birkát tartani és igy az előnyt nem élvezheti. Épen ezért, én bátor leszek egy módosítványt beadni, a mely szerint utasíttatnék a pénzügyminister, hogy ezen szerződést kösse ugyan meg az érdekeltséggel, mert azt lehetetlenségnek tartom, hoary midőn évtizedek óta egyik kézből a másikba megy ezen birtok és jóhiszemű vevőkkel állunk szemben, ezektől az állam azt elvehetne, legfelebb az államnak volnának belőle kellemetlenségei és egy bonyodalmas perre szolgáltatna okot, a mely évtizedekig eltarthatna, mialatt az illető érdekeltség tönkre mehetne s a kormány sem kapná meg ezen 3—4 milliót. Én tehát egy módosítást leszek bátor beadni, mely szerint a pénzügyminister ur utasíttatnék, hogy azon még felosztatlan földeknek, a melyek még a községek kezelése alatt állanak, egy bizonyos része: negyede, fele, háromnegyede a községektől elvétetnék és egy külön kiküldendő bizottság, ministeri tanácsos vagy királyi biztos által igazságosan felosztatnék az elnyomott lakosság közt. Különben még egy észrevételem van. Ezen ügy keresztülvitelével Gödi képviselő ur volt megbizva. O ügyvéd és ezen dolognak keresztülvitele — a mint elismerem — nagy munkájába kerülhetett, illő tehát, hogy jutalmazásban részesüljön 5 de nem ismerem el és helytelennek tartom, hogy esetleg 100,000 frt jutalmat kapjon, ha azt keresztülviszi. (Nagy mozgás balfelöl.) Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Gödl Károly: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) 23 éve, hogy ez ügygyei foglalkozom s mondhatom, hogy életem legszebb részét ezen ügynek tanulmányozására fordítottam, sőt miután Kikindáról Budapestre tettem át lakásomat ? az illető birtokosok itt is fölkerestek és fölkértek, hogy ügyüket továbbra is vigyem és az egyesség sikerülte esetére önkénytesen 1 forintot ajánlottak fel holdanként ügyvédi díj fejében. (Nagy zaj a szélső' baloldalon. Halljuk /) Erre I nézve köztünk a szerződés meg is köttetett, még 20