Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
114. országos ülés janias 2, 1882. 151 jogának megszerzésére nézve a kerületi lakosság között uralkodott. Daczára ennek azonban a századéves birtok és a magánjogi viszonyok fejlődése magával hozta, hogy a fennállott nagy-kikindai kerület egész területén, mely Torontälmegye területével van körülhatárolva és több helyütt elválva és melynek egy harmadrésze úrbéri földekből, két harmadrésze überlandi földekből áll, ezen überlandi földek és az úrbéri telekföldek között forgalmi tekintetben a külömbségek mindinkább elenyésztek ugy, hogy ezen überlandi földek adás, vétel, csere, bírósági árverés, örökség, osztály utján emberemlékezet óta közforgalomba jöttek. És jelenleg a dolog ugy ugy áll t. ház, hogy az előttünk fekvő megváltási, illetőleg eladási szerződések folytán a birtokosok, kik ma már nem csupán szerbekből, hanem tetemes részben magyarok és németekből is állanak, újból jelentékeny vételárt fizetnek, tehát kétszeresen, oly földek után, a melyekért a forgalmi vételárt már egyszer leűzették. És ha ezen földek a törvényjavaslat indokolásában többször említett, de semmivel sem igazolható visszavételének egyéb következménye nem is volna, mint csupán a fennálló magánjogi viszonyoknak megzavarása, kitűnik az előadottakból t. ház, hogy e birtok és tulajdon számtalan ezernyi vonatkozásai megsértve, megsemmisítve volnának ; 8 hogy ilyen képzelhetetlen intézkedés csak nyomort és pusztulást vonna maga után és égbekiáltó újabb bizonysága volna azon mondának „summum jus summa injuria." T. ház! A törvényjavaslat indokolása feltüntette azon érveket, melyeknél fogva a bemutatott szerződéseket törvényhozásilag megerősítendőknek tartja. A fennállott nagy-kikindai kerületi községek és az überlandi földbirtokosok, a kik megbízottjaik által a szóban forgó földek megváltása iránti jogaiknak mindvégig való fentartása mellett a kincstárral egyezkedésre léptek, a megállapított vételár nagy terhét azon reményben vállalták el, hogy ez által végre valahára a birtokberendezés megfogja hozni azon alapot, melyen, mint e hazának hű polgárai, a békés fejlődés áldásainak nézhetnek eléje, T. ház ! Vérben és vagyonban tett áldozatok árán szerezték a volt nagy-kikindai kerületi lakosság elődei ezen földeket; tőkéjük és munkájuk beterjesztése által tették azokat művelhetőkké az utódaik. Öröklés utján vagy szorgalommal és takarékossággal nyerték a jelenlegi birtokosok ezen földeket, melyekért most újabban is nagy áldozatot hozni készek a teljes tulajdonjog megszerzése érdekében; kiemelem, hogy újabb és nagy áldozatot készek hozni egy oly kiváltságolt birtokjog élvezetében, melyet 130 esztendő előtt, az őrvidék polgárosítása után a bánság bekebelezése teremtett, a szabadságharca, az absolutismas, az úrbéri pátens, az állami rázkódtatások és közjogi átalakulások érintetlenül hagytak, de az alkotmány visszaállítása óta, az új alkotmányos korszak is mindig tiszteletben tartott. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfeló'L) Somssich Pál : Csak néhány perezre kérem a t. ház becsös figyelmét, hogy aggodalmaimat rövid tételekben fejezhessem ki, melyeket sem a most előttem szólt képviselő ur, sem Dániel Pál t. képviselőtársam, sem pedig a pénzügyminister ur nem volt képes eloszlatni. (Halljak! Halljuk!) Én daczára annak, hogy május elejétől óta előttünk fekszik a törvényjavaslat, mégis azt állítom, azt hiszem alaposan, hogy ha ma határozunk ezen ügyben, elhamarkodva cselekszünk, (Ugy van! a baloldalon) nem azért, mintha nem lett volna időnk e tárgyat tanulmányozni, hanem mert a kormány, mely a törvényjavaslatot beterjesztette, nem kellőképen készítette azt elő s különösen egy tekintetet, a jogi alapot teljesen figyelmen kivül hagyta. (Ugy van! a balon.) Mert bármit mondjon Dániel Pál t. barátom, én teljes hitelt adok neki, mint magánembernek az ottani viszonyokat illetőleg, de azt tagadui nem lehet, hogy azok után, miket e tárgyról olvastunk, nem most, hanem már a múlt országgyűlésen, miket Krisztinkovich t. képviselő ur is felhozott, a kérdés a jogi alapra nézve még mindig controvers. (Igaz! Ugy van! a balon.) Én legalább ma nem mernék határozni ugy, hogy elvállaljam egy netalán egy vagy több egyén által indítandó perre nézve a felelősséget. És kérdem t. képviselőtársaimat, kérdem a t. pénzügyminister urat, elvállalják-e a felelősséget azon esetre, ha azok, kik mint egyesek meg vannak érintve a diplomában és még individuális kötelességekkel is fel vaunak ruházva a nemesi felkelésre nézve, pert indítanának azon egyesség ellen, melyet mi ma megkötünk: vájjon az abból eredendő terheket, ha azok a pert megnyerik, mi fizessük-e? Én részemről nem vállalom el ezért a felelősséget. A jogi alap tehát tisztába hozva nincsen. Meglehet, a t. minister ur ismeri azt, ügyvédeket, szaktudósokat kihallgatott. De nekünk orgánumunk az igazságügyi bizottság, ez pedig meghallgatva e kérdésben nem volt. Én óhajtom, kérem, méltóztassék ezen kérdést e bizottsághoz utasítani, hogy az véleményt adjon felette és annak folytán határozzunk. (Helyeslés a baloldalon.) De t. ház, a másik aggodalom, az értékre nézve, melyet szintén Krisztinkovich t. képviselőtársam érintett, előttem ép oly fontosnak látszik. Megengedem, hogy ha a jogi alap viszgálatából az fog kitűnni, hogy a kincstárnak tulajdonjoga — deákosan mondva — oly nehéz conditiókkal
