Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

148 Í14. erszágos ülés június 2. 1882. tizedrésze által adatott be; de kifogásolja, hogy a beadónak mue3 felhatalmazása erre. Ez nem is szokás és akárhányszor jönnek hasonló fontosságú ügyekben nyomtatott felterjesztések is vagy kérvények a házhoz, a nélkül, hogy e tekintetben kifogásolhatók lennének. Nem az a kérdés, hogy ki adta oda a kérvényt, hanem hogy mi van abban? {Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tagadja a minister ur, hogy az azon emlékiratban foglalt adatok csaknem hasonlók azokhoz, melyek a törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak. Szó van mindazon kiváltságlevelekről, azon tárgyalásokról, melyek több értized óta ez érdemben folytattattak, következőleg ezen kérvény jelentőségét megtagadni nem lehet. És miután ép ezen emlékiratban vannak több oly tételek, melyeket Krísztinkovich t. képviselőtársam idézett és a melyekkel szemben — nem mondom, hogy a titkos czél vagy roszakarat, de a tények elferdítése szerepel — kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az a részletes kimutatás, mely a tények iránt az emlékiratban foglaltatik, valóságon alapul. Mit mondanak az előttünk fekvő adatok? Bátor leszek ezeket felolvasni, minthogy a pénzügyminister ur a rendelkezésére álló levéltárból nem méltóztatott az adatokat magával hozni, nem számítván arra, hogy behatóbban fog az ügy tárgyaltatni, hanem azt hitte, hogy könnyű szerrel megszavaztatván a javaslat, menekül a nagyszerű vállalattól. Ki van mondva az— s részemről nem nagyon csatlakozom a kiváltságlevél tartalmához, ámbár iránj^adó lehet bizonyos tekiutetben, de a kiváltságlevélnek az illetők által elfogadott tételeiből látható — hogy a magyar állam tulajdonáról van szó. Ezzel szemben, miután ezen jószágok természetüknél fogva össze voltak kötve bizonyos honvédelmi kötelességekkel, ezen jószágoknak tisztán maradt majorság része képezi a vásárlás tárgyát. Ezek között voltak az időközi használati és haszonbérleti szerződések. Hogy ezeket menynyiben lehet ellenkezőleg értelmezni, azt mutatják azon intézkedések, a mslyek tétettek. Hivatkozom, minthogy az előbbi tényeket nem akarom ismételni, az 1860-ban ő Felsége által kibocsátott leiratra, melyben az van mondva: „Azon kérdésre nézve pedig, miként lehetne a kerület egyes lakosai közt az überlandi földeknek igazságos felosztását eszközölni ? meghagyta a birodalmi belügyérnek, hogy annak idején jói megfontolt alapos véleményt terjesszen elébe". Tehát a kerület egyes lakosairól van szó. Továbbá: midőn Széll Kálmán pénzügyminister ur felelt az interpellátióra, határozottan kijelentette: „Én barátságos egyezségre hajlandó vagyok, de csak oly egyezségre, mely midőn az illető kerület lakosainak érdekeit méltányosan kielégíti, az állam tulajdonjoga elismerésével az államnak a 123,644 cat. holdért teljes kártalanítást fog nyújtani." Ezekből tehát, daczára annak, hogy a t. pénzügyminister ur azt állította, hogy nem egyesekkei, hanem községekkel volt az érintkezés, világosan kitűnik, hogy csak az egyesekről volt szó. Minthogy az egyeseknek a honvédelmi kötelezettség fejében voltak átengedve a birtokok, használatra egyenként kellett a szerződéseket megkötni. Kétségtelen, hogy a jelenlegi jogtalan szerzők és birlalók, szemben a néppel, melyneü száma rámegy 56—-58 ezerre, mely egyedül jogosult arra, hogy a birtokot kihasználja és megvegye az állammal szemben, tehát nem lehet mellőzni érdekeit, — Ezen felfogást képviselte Majtényi királyi biztos, mint Krisztinkovich t. képviselőtársam előadta és ehhez még csak következőket vagyok bátor csatolni. Mintán Majthényi megbizása meghiúsult, az van mondva ép a kezeink közt levő emlékirat szerint: „Végre, miután báró Majthényi sem volt képes a birtokos osztályt méltányos egyességre bírni, 1873-ik évi augusztus elsején NagyKikindán a nép vagyonosb embereiből egy 15 tagból álló eonsortium alakult „kikindai birtokrendezési társulat" czíme alatt. Ez akarta a nép számára az összes überlandi földeket a kincstártól adás-vevés utján 9—10 millió írtért megvenni, aztán a jelenlegi birtokosoktól visszaperelni és a nép közt a kiváltságlevelek értelmében egy legfelsőbb helyen jóváhagyandó terv szerint felosztani, egyúttal a vételárt a kincstárnak 20 évi törlesztés utján beszedni és megfizetni. Az alakulási jegyzőkönyv, a társulat alapszabályai és a szerződési terv be is lett Kerkapoly pénzügyminister urnak mutatva — ezek máig is a minister kezében vannak — de soha elintézést nem nyertek, mert időközben mind báró Majthényi a kir. biztosságról, mind Kerkapoly a pénzügyministerségről leköszönt s ezzel az überlandi földek kérdése is szünetelt". Kétségtelen, hogy ezen irományok a pénzügyminister ur irattárában vannak, mert nehezen képzelhető, hogy a volt pénzügyminister ur ez iratokat magával elvitte. Mit kellett volna a jelenlegi pénzügyminister urnak tenni? Meg kellett volna ragadni az elejtett fonalat ott, a hol Kerkapoly korában maradt s miután az az ajánlat meg volt téve 1872-ben, hogy a nép nagy többsége 9—lü milliót igért, a mit hir szerint még most is készségesen megfizetne: miért ignorálná ez ajánlatot és miért fogad el felénél alig többet s miért akarja a községekkel megkötni a szerződést, nem pedig az egyesekkel, kik kiváltságleveleik és minden eddigi szerződés értelmében egyedül vannak hivatva intézkedni? illetve használni vagy megvenni. Vájjon — nem tudom,