Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
114. országos ülés jnnius 2. 18S2. 147 seben és igy nem tudom átlátni, hogy hol van hát azon 9 /io rész, a melynek azon ur képviselője volna. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondják, hogy olyanok adták be ezen petitiót, a kiknek joguk volna azon földekhez, holott tényleg nem bírnak belőle semmit. Hát t. képviselőház, kik birják tényleg ezt a földet, a melyről most szó van? Ezen föld, a mint említettem/fölosztatott az úrbéri birtoklás alapján, tehát mindenki, a kinek ahhoz jogos igénye volt, kapott ezen földekből. Ha ma egyikének vagy másikának nincs meg az a birtoka, minthogy azt, a szabad forgalom tárgyát képezvén, eladta, akkor az, hogy most ezen megbízás alapján jogot formáljon, az igazsággal meg nem egyeztethető. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig volt valakinek panasza azon eljárás elien, mely a legnagyobb nyilvánossággal vitetett keresztül, azt nem hiszem, mert az illető községekkel kötött ezen szerződések elien nem szólalt fel senki. A községek ezen szerződéseket felterjesztették helybenhagyás végett a törvényhatóságokhoz. Ott sem szólalt fel senki. A kormány megvárta, hogy jön-e hozzá felfolyamodás. Nem jött. Ha pedig az egyezség már olyan nagyon sérelmes lenne, akár a vevőkre, akár másokra nézve, az a rendes utón is érvényesíthette volna jogát. Mindezek folytán arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvénvjavaslatot, mely a kincstárra nézve az adott körülmények között előnyös, elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: T. ház ! Előre kijelentem, hogy nem mint felhatalmazott vagy ügyvéd, hanem mint országgyűlési képviselő kívánok ezennel szólani, annál is inkább, mert a közvetlenül előttem szólott t. pénzügyminister ur, valamint Dániel Pál t. képviselőtársam oly felfogást tanúsítanak, mintha ezen ügy oly könnyű szerrel, az államkincstár érdekeinek megsértése nélkül volna megoldható. Mielőtt azonban az előttem felszólaltak állításainak részletes czáfolatába bocsátkoznám, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mi egy hasonló ügygyei pár évvel ezelőtt is foglalkoztunk, t. i. a naszódvidéki államjószág eladásának ügyével. Ugyanakkor gr. Szapáry Gyula jelenlegi pénzügyminister ur szerepelt mint belügyminister, Pauler Tivadar ur volt akkor is igazságügyér és Kerkapoly! ur volt a pénzügyminister. Ezek az államnak több mint 100 ezer holdra terülő birtokát eladták az országgyűlés tudta nélkül, a melyek iránt hosszií tárgyalások lévén folyamatban, ezen ügy minden sürgetés daczára még nem volt a képviselőház, mint az állam vagyona feletti főfelügyelő által eldönthető és mi most sem tudjuk, hogy ezen ügy hol késik az éji homályban; jelenleg ezen mostani ügyben szerepelnek gr. Szapáry Gyula mint pénzügyminister és Pauler Tivadar ur, ki jelenleg is igazságügyéi-. A t. pénzügyminister ur és Dániel képviselő ur is folyvást fitymálva kánytorgatják azt, hogy ezen kérdés teljesen meg lett vitatva és igy tehát itten nincs már véleményezésre szükség az igazságügyi bizottság részéről. Készemről óhajtottam volna, hogy mielőtt ezen ügy érdemleges tárgyalásába belemegy a ház, legalább az igazságügyi bizottság adjon véleményt. De ha már ez nem történt meg és egyedül pénzügyi szempontból kerül a kérdés a ház elé, legalább itt lenne köteles az igazságügyminister ur felvilágosítást adni mindazon perek állásáról, melyek annyiszor hangsúlyoztattak mind a jelentésben, mind az előttem felszólaltak részérói, hogy mennyiben van biztosítva az állam érdeke, vagy mennyiben van veszélyeztetve. Mert csakis ez tüntethetné ki és nem holmi kiváltságlevelek, hogy oly javak-e ezek, a melyekre nézve az állam tulajdonjoga megszűnt vagy nem. Ha nem szűnt meg az állam tulajdonjoga, akkor korlátlanul intézkedhetik róluk az állam, a mint erre nézve mind a jelentésben, mind Krisztinkovics t. képviselőtársam adataiban túlon túl vannak bizonyítékok, hogy itt az állam korlátlan tulajdonjogának eladásáról van szó. (Ugy va.n! a szélső' baloldalon.) Kívánatos lett volna tehát, hogy az igazságügyminister ur ezen ügy jogi természetére nézve megnyugtasson bennünket az iránt, hogy a czélba vett szerződés, mely adás-vevési szerződés jellegét hordja magán, megfelel-e egyfelől az állam tulajdonjogi érdekeinek, másfelől azon kilátásba helyezett előnyöknek, a melyeket a szerződés rendjén azon községektől az állani nyerne. A pénzügyminister ur kijelenti, hogy az előtte tudva levő adatok alapján biztosítja a házat, hogy itt az állam tulajdonát képező birtokok és jogok eladásáról van szó, hogy ezen perek megnyerése kétes volt. De hogy mi iránt folytak a perek, arról mit sem tudunk. Ép ezért kívánatos lett volna jogi szempontból a biztosság kedvéért és az állam érdekeinek megóvása ezéljából felderíteni a dolgot. Minthogy azonban mindez itt, nem történt meg és minthogy hasztalan adnám át magamat azon reménynek, hogy ezen felszólalásom után az igazságügyminister ur hivatva érzi magát halasztást kérni vagy bővebb felvilágosításokat adni, szabadságot veszek magamnak az előttem felszólaltak észrevételeire válaszolni. (Ealljtik! a szélső baloldalon.) Maga a pénzügyminister ur nem tagadja, hogy az emlékirat, melyet az elnök ur ma jelenI tett be a háznak, az érdekelt községek kilencz 19*
