Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

146 114. országos ülés jnaius 2. 1SS2. mellőzni, mindenesetre az állam érdekében kivá- | natos. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen szempontból a megoldás kívánatos volta által vezéreltetvén, már Í873—74-ben, mikor beliigyminister voltam, az akkori politikai közegek által a megoldás előkészítését 4

akkor megindítottam, mert ezen kérdések függőben tartását helytelennek tartottam. De hivatkozott a képviselő ur arra, hogy ezen üzlet pénzügyi eredménye mily rósz. Erre nézve bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy oly rosznak ezen pénzügyi eredmény még sem mondható, midőn ma 80 ezer pfrt az, a mire évenkint számot tartliat a kincstár és — méltóztassék a tényleges állapotot venni —- ezen 80,000 pfrtból ma 500,000 frt bérhátralék vau. A t. képviselő ur hibáztatja, hogy miért nem hajtatott be egész erélylyeí. Hát méltóztassék megengedni, ha a pénzügyminister ezen hátralékot csakugyan erélylyeí hajtatta volna be, a mit a toroiitálmegyei és azon vidéki mostoha viszonyok mellett, melyek az utóbbi években azon vidékét sújtották, tenni nem lehetett, de ha megtörtént volna, bizonyára vagy a képviselő ur maga, vagy akárhányan a t. túloldalról felszólaltak volna, hogy mily irtózatos kegyetlenség a kormánytól, hogy azon csapások által sújtott vidéken ugy jár el. (igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Épen azért t. ház, mert megggyőződtem arról, hogy azon viszonyok között, a melyek ma ott léteznek, ezen hátralékok behajtása nem volt eszközölhető, szaporodtak azok ilyen nagy összegre. De különben azon 80,000 frt jövedelemmel, a mi ma részben csak a papíron áll, a 3.555,710 frt vételár, a regale és hátralékokkal együtt pedig 5.153,000 frt mégsem oly csekély hogy azt kevésnek iés a szerződés megkötését pénzügyileg hátrányosnak lehetne [mondani, kivált ha tekintetbe vétetik, hogy ezen összeget az állam készpénzbea azonnal megkapja, a minek tényleges évi jövedelme legalább 300,000 frtra tehető, szemben a 80,000 frt, részben kétes évi jövedelemmel. T. képviselőház! Másfél esztendőnél tovább folytak az alkudozások, az államkincstár elment a szélső határig, hogy sikerre vezessen az egyezkedés 5 mert más mód nem volt, mint a per útja vagy pedig egyezkedni. Oly bonyolult viszonyok közt, mint a minők ott fenforogaak, meggyőződésem szerint, nem egy-két, de sok esztendőre lett volna szükség, míg a kérdés birói utón eldönthető lett volna. Es ha mást nem veszünk is, mint csak az ezen időközi kamatveszteséget, kérdés, hogy az államkincstár nyert volna-e ezen eljárás által. Hogy a kincstár tulajdonjoga tisztán áll és hogy azt a biróság megítélné, az kétséget nem szenved előttem; de hogy a mellékkörülményekre nézve a biróság mily határozatot hozott volua, hogy a befektetések megtéríttettek volua és mennyiben, az a bíró belátásától függ, a melyet előrelátni senki sem képes. Azonfelül még egy körülmény van t. ház, a mely szintén számba veendő, hogy t. i. kedvező birói döntés esetében lehetett-e volna azon sokat sújtott vidékeken nagyobb árt vagy csak annyit is elérni, a mennyi most eléretett egyezség utján, az mag nem oly positiv dolog és nem lehet egyátaíábau oly apodictice kimondani, hogy ennél sokkal nagyobb árt kapott volna a kincstár. Azt mondják, hogy Torontálmegyébea ezen ár rendkívül csekély. Kétséget nem szenved, hogy 57 frt egy hold első osztályú szántóföldért soknak nem mondható. De méltóztassék venni az ott most létező viszonyokat, a melyek virágzóknak egyátaíábau nem mondhatók és be fogja látni mindenki, hogy nagyon kétséges, vájjon átlag 57 frínál többet egy holdért elérni lehet-e. Azonfelül t képviselőház, nem idegen vevőknek, adatnak el állítólag potom áron azon földek, hanem azon községbeli lakosoknak, a kik ezen földeknek tényleg birtokában vannak és így közgazdasági szempontból is bizonyos tekintetben előny háramlik ezáltal az államra. (Ellenmondás a szího balon. Halljuk! jobb/elől.) T. képviselőház ! Krisztinkovich t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem szószólója azon kérvénynek, a mely a képviselőház tagjai közt szétosztatott. Én ezt megengedem; de valami súlyt mégis csak kell, hogy helyezzen azon kérvényre, mert hisz ő kérte annak felolvasását. De akár védelmére kelt azon kérvénynek, akár nem, minthogy az a ház előtt fekszik, bár az okmány csak tegnap este jutott kezembe, kötelességemnek tartom erre is reflectálni. (Halljuk!) Azt mondja az illető aláíró, Somogyi Pál ur, hogy ő azon vidékek lakossága 9

/io részének jogi képviselője. De hol van igazolva, hogy ő csakugyan jogos képviselője azon V10 résznyi lakosságnak? Ha csakugyan ily nagy tömegnek képviselője, jó lett volna meghatalmazást szerezni, aláírásokat gyűjteni, a mi nem oly nagyon nehéz és azon meghatalmazást ezen beadványhoz mellékelni. De én azt nem látom és igy kénytelen vagyok kétségbe vonni, hogy ő azon 9

/io rész lakosságnak csakugyan jogi képviselője. (Ugy van! a jobboldalon.) De kérem, egyátaíábau lehetséges-e, hogy azon lakosság 7io részének képviselője legyen az említett aláíró ? Ezen kikiudai földek, a melyeknek eladásáról és vételéről szó van, 9000 család birtokát képezi; ezen 9000 családban van mintegy 54,000 család tag és a kikiudai kerületnek összes lakossága 70,000-re megy; az érdekelt | felek mind részt vettek ezen szerződés megköté-