Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

114. országos ülés jmnins 2. 1882 145 elhamarkodva a tárgy ismerete nélkül határozni, az előadottak alapján nem vagyok képes elfogadni. Azt mondja a t képviselő ur, hogy milyen elprédálása az állam vagyonának, hogy itt 3 millióért oda adatik valami, a miért 9 milliót Ígértek. Hát t. ház, a közt, hogy igértetik, ki által igértetik valami és hogy végre is hajtható, komoly, positiv ajánlat volt-e, sok fokozat és nagy különbség van. (Ugy van ! jobb felöl.) Hogy komoly, positiv ajánlat nemcsak azon idő alatt, mióta én vagyok pénzügyminister, de az én három elődöm alatt, kiknek idejében ezen kérdés tárgy altatott, nem tétetett ily összegben, arra bátor vagyok most is hivatkozni és arra nézve nem mondhatok mást, mint a mit az indokolásban voltam bátor felemlíteni, hogy komoly, positiv ajánlat 2 millió százezer frtnál nagyobb összegre soha sem tétetett. Hivatkozik a képviselő ur, Széll Kálmán volt pénzügyministernek egy interpellátióra adott válaszára, melyben azt mondotta, hogy ő is — és itt kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy Széll Kálmán is, tett nyilatkozata szerint, helyesebbnek látta ezen kérdést nem a birói eldöntés útjára, hanem a méltányos egyesség útjára terelni — ő is azt mondotta, hogy a megoldás legyen méltányos a jelenlegi birlalókkal szemben és a kincstárnak is ntegadassék a méltányos ár ; mondta tehát ugyanazt, mit ezen törvényjavaslat érvényesíteni akar. (Helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, én azt vártam, hogy a t. képviselő ur legalább egy megközelítő összeget fog mondani, melyen alól ő ezen földeket nem tartja méltányosan eladhaíóknak. Igaz, hogy ez is csak egyéni vélemény lett volna, de gondoltam, hogy valami meghatározott összegű árt mégis fel fog említeni, de a t képviselő ur nem említett ily összeget, csak általánosságban mondotta, hogy a birlalókra és a kincstár érdekeire nézve méltányos áron adassanak át azon földek. De ez oly általános fogalom, mely tisztán egyéni appretiatiótól függ s a t. háznak most épen módjában van eldönteni, vájjon az ezen törvényjavaslatban foglalt ár a lakosság és a kincstár érdekeire helyes-e, méltányos-e ? De t. ház. arra hivatkozik Krisztinkovics képviselő ur, hogy ezen kérdést nem lehet pátensek és királyi rendeletek által megoldottnak tekinteni. Hát t. ház, a kérdés ezen részéhez is férne szó, azonban nem akarok ennek fejtegetésébe bocsátkozni; de nemcsak királyi privilégiumokról van itt szó, hanem a kincstár és egyesek között szerződések jöttek létre, melyeket ignorálni nem lehet. (Igaz ! Ugy van 1 jobbjelöl.) De t. ház, hogy a kormány ezen kérdést véglegesen megoldottnak nem tekinti, mutatja az, KÉPTH. NAPLÓ. 1881 — 84. VI. KÖTET. hogy ezen törvényjavaslat által, melynek elfogadása a t. háztól függ, akarja azt eldöntetni. Méltóztassék megengedni t. ház, hogy itt áttérjek a kérdés állására ugy, a mint én azt megítélem. (Bálijuk!) Azt t. ház, hogy ezen birtok kincstári tulajdont képez-e, senki sem vonhatja kétségbe s én e helyen legkevésbbé tehetem azt; de t. ház, mégis van ezen kincstári tulajdonhoz oly teher kötve, melynél fogva azzal a kincstár nem rendelkezhetik föltétlenül. Kettőt említek fel. Egyik az, hogy maga a kincstár is, habár áll azon eset, melyre Dániel képviselő ur hivatkozott, hogy némely telekkönyvbe nincs kitüntetve, hogy ez kincstári tulajdon, másokban ki van ez ügyen tüntetve, de a községnek tulajdonjogi igénye rá van kebelezve. Mindaddig tehát, mig ezen tulajdonjog bíróilag el nem döntetik, a kincstár szabadon nem rendelkezhetik ezen birtokkal. De t. Láz, van még egy más körülmény is. Ezen földek négy időszakban, úgymint: 1814, 1823, 1827 és 1837-ben osztattak ki a lakosok közt, a mint azok a víztől mentesítve lettek, és pedig minden alkalommal az úrbéri földek arányában. Igaz, hogy időről időre az illetőkkel ezen birtokokra nézve szerződések köttettek, melyek közül az utolsó köttetett 1851-ben, a mely alkalommal az évi bérösszeg 80 ezer pengő forintban állapíttatott meg, melyet mostanáig fizetni tartoznak. Azonban 1857-ben újabb szerződés köttetett, melyben kimondatott, hogy a birlalók és a kincstár akarnak a birtokjog természetére nézve nyilatkozni és ezt nyílt kérdésnek tekintik, hanem a községek elvárják a kincstártól, hogy ezen maximális bérösszeg nem fog emeltetni mindaddig, mig a birtokviszonyok bíróilag teljesen eldöntve nem lesznek. Mindaddig tehát, mig ezen kérdés bíróilag eldöntve nem lesz, a bér emelésére, vagy más viszonyok létesítésére gondolni sem lehet. Ezen intézkedés által kötve lévén a kincstár keze, földekkel oly szabadon nem rendelkezhetik, mint más birtokkal. Ily körülmények közt, mikor a telekkönyvek ugy állanak , mint Dániel Pál t. képviselőtársam is mondta és én is említettem, azt mondani, hogy ezek nem bonyolult viszonyok, mint Krisztinkovics képviselő ur mondta, nem lehet, mert ezek csakugyan bonyolult viszonyok, a melyeknek végleges lebonyolítására csak két mód van: vagy a birói út, vagy az egyesség. T. ház! Az ilyen kérdések megoldásánál, a mely izgalomban tart egy vidéket, talán bizonyos tekintetet a politikai szempont is érdemel és kívánatos, hogy az ilyen függő, rendezetlen birtokkérdések megoldatlanul ne maradjanak, mert ezek szolgáltattak alkalmat az elégedetlenség, nyugtalanság szítására, a mit ha el lehet 19