Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
|44 II4 ' wsziígos Még június 2. 1882. hogy adjuk nektek örök időkre meghatározott bérért; másodszor, hogy mi feníartjuk a kincstárnak tulajdonjogát, hogy még vissza is vehessük, sőt hogy még magát a privilégiumot is visszavonhassuk és harmadszor, hogy biztosítván egyébiránt benneteket, hogy soha tőletek ezen földeket többé visszavenni nem fogjuk és hogy az idők és viszonyokhoz képest fogjuk az ezen földek után általatok fizetendő évi bért meghatározni. Mi következik ebből a mai jogfogalmak szerint? Az, hogy ezeknek a földeknek a birtoka nem volt kizárólagos, hanem osztott tulajdon. A tulajdonjog az államé, a haszonélvezeti jog pedig a községeké volt és nem az egyeseké. És itt van a punctum saliens, hogy nem az egyeseké volt. Ezen községek felosztván e földeket az egyes birtokosok közt, miután ezek részint adás-vevés, részint örökösödés, részint pedig csere folytán a második és a harmadik generatió kezén vannak, többé visszavenni nem lehet, előállott azon eset, hogy a községeknek joguk volt a megváltáshoz. Ezt akarták ők érvényesíteni. Ezért a jogért perlekedtek. Hogy a kétes kimenetelű pernek vége vettessék, megköttetett az egyezség, a mely az Ötvenes években initiáltatott. Azt is hallottam, hogy itt felszámítások történnek azért, mert annyit meg annyit ruháztak be. Ezt helyesnek tartom arra az esetre, ha azt mondja az egyik, hogy a kizárólagos tulajdon a kincstárt illeti, a másik pedig, hogy a haszonélvezeti jog engem illet. Ha akad hiró, a ki azt mondja: én neked ezt visszaitélem, de téged onnan kidoblak ; ez a biró megteszi azt is, hogy azt mondja: neked pedig a száz éven keresztül tett beruházásokat, mert fáradtál, megtéríttetem és megfizettetem. Ne méltóztassék azt képzelni, hogy ott eldorádó van, mert annak a vidéknek sok a küzdeni valója a folyó- és belvizekkel. Az igaz, vannak ott ma már földek, a melyeknek holdja 200 frtot is megér. Azonban vannak olyanok is, melyekért 20 frtot nem lehet kapni. A ki erről meg akar győződni, tessék megnézni a 81-ben készített új kataszteri munkálatot, a mely szerint találtatnak földek 40 kr. tiszta jövedelemmel. Mert én azt hiszem, hogy a kormány helyesen cselekedett akkor, midőn ezen már nagyon is hosszú ideig tartó alkudozásoknak ezen egyezséggel véget vetett: mert ezen egyezséget úgy tekintem, mint az illetők által 60 —100 éven át tett beépítéseknek reeompem satióját: ezt az árt elfogadhatónak tartom és azért a beadott határozati javaslat mellőzésével ezen törvényjavaslatot elfogadom. {Helyeslés a jobboldalon.) Krisztinkovich Ede: Személyes kérdésben kérek szót, T. ház! Előttem szólott t. kép- j viselő ur akként kezdte beszédét, mint hogyha én az érdekelt községek kilencztized részének ügyvédje lennék, vagy pedig az általuk beadott kérvényt adtam volna elő. Én kijelentem, hogy én a kikindai kerület semmi néven nevezendő községének, de még egyetlen egy emberének ügyvédje nem vagyok s egyáltalán semmi más nem vagyok, mint egyedül a győr-szigeti kerület képviselője, a ki nem engedheti meg, hogy 3 millióért adassék el valami, a mi köztudomás szerint 9 milliót megér és pedig adassék el akképen, hogy akár a nagykikindai, akár a becskereki kerületről, földről, vasútról legyen s/.ó, mindig ugyanazon névvel, Dániel Pál nevével találkozunk. Dániel Pál: Bocsánatot kérek, én hasonlóképen sem érdekelt fél, sem bárkinek képviselője nem vagyok, „hanc veniam damus, petimusque vicissim". És még csak a gyanú árnyékának lehelletével sem érintettem t. barátomat. Csak azt mondtam, hogy némely dolgokat, melyeket ő elmondott, ki akarok egészíteni; a mint ki is egészítettem pl. azon táblázatra nézve, melyet felemlített, hogy benne kell lenni azon földek felosztási arányának is. Nem fogadhatom el tehát előttem szólott képviselőtársamnak szemrehányását. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister. T. ház ! Az előttem felszólalt Krisztinkovich Ede t. képviselő ur azt mondotta, hogy a kormány és a törvényhozás többsége elhamarkodva akarja ezen kérdést elintéztetni és hogy nem volt idő ezen kérdés kellő tanulmányozására. Erre bátor vagyok megjegyezni, a miről mindenki meg is győződhetik, hogy ezen törvényjavaslat május 11-én, tehát három hete, terjesztetett a t. ház elé, azonfelül az elnök ur akkori enuntiatója szerint az ezen vételre és eladásra vonatkozó szerződések a ház irodájában letétettek és igy ezen idő alatt elég módja volt a t. ház minden tagjának, a ki ezen kérdéssel foglalkozni akart, hogy azt a kellő alapossággal tanulmányozhassa. De hogy erre volt is elég idő, annak jelét maga a t. képviselő adta, a ki teljesen kimerítőleg szólt a kérdéshez. De t. ház, nemcsak most ezen három hét óta van és lehet tudomása a ház minden tagjának, ki ezen kérdés iránt érdeklődik, mert e kérdés iránt a tárgyalások a műit nyár óta folynak teljes nyilvánossággal, ott az illető községekben tárgyaltattak, az illető községek e tekintetben határozatokat hoztak, minden félnek módjában volt ezen határozat ellen felszólalni, ha általa magát sértve érezte; ezen kérdések tárgy altattak egész nyilvánossággal, a felebbezési idők pontos megtartásával a törvényhatóság előtt; ott is tehát mindenki, kinek érdekében állott, kellő tájékozást szerezhetett magának. Azon vádat tehát, hogy a t. ház kénytelen lenne
