Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
114. országos ülés június 2. 1SS2. 143 valamennyien, legfeljebb a kerület lakosságának azon rétege nem, melynek nevében ezeti petitióban felszólalás történik, mert én ugyan nem látom itt, hogy a lakosság 9 Ao-ed részének aláírása és meghatalmazása helyet foglalna, mert hiszen a papiros nagyon sokat títr el. De tovább megyek, Széll Kálmán is csak azt mondotta, hogy beleegyezik egy méltányos megoldásba, de ő maga is mindig a községekről és nem egyesekről beszélt. Hogy azonban nem is lehettek jogosultak az egyesekkel való érintkezések, ennek illustrálásául legyen szabad röviden elmondanom e földek eredeti felosztásának történetét. {Halljuk!) 1823-ban, nem merem ugyan határozottan állítani, hogy — a mint a kérvény mondja — ez évben történt volna a felosztás, de valósziníí, hogy sok vajúdás után, akkor történt meg a felosztás. Hogy Büdeskutinak és az orvosnak Grünneuek is adtak földeket, az lehetséges, mert a birtokok a községek rendelkezése alatt állottak; hogy ingyen, vagy mérsékelt áron adták, az is lehetséges, mert akkor 20 kr. volt ára egy hold ártérnek. Mondom, az lehetséges, de nem tartozik a dologhoz. Hanem mikor azután a történt sok handa-banda után a kincstár nolens-volens beleegyezett a felosztásba, akkor e felosztás úrbéres telkek arányában történt. Azon táblázatban, melyet t. barátom felemlített, abban benne van, hogy mennyi volt a remanentiális és mennyi más természetű föld volt, de ott valószínűleg az is benne van, hogy miképen osztatott fel az a 133,000 hold föld, amit azonban t. barátom nem említett fel. Ott benne van például a kikindai kerületnek 20,000 holdja, ebből kellett községi czélokra papok, dotatiójára, iskolára s más községi czélra, továbbá, hogy ne legyenek kénytelenek az egyes községek az egyesekre pótadót és megyei contributiót repartiálni, kivettek, — csak példát mondok —- 10,000 holdat, a másik 10,000-et pedig felosztották. Ebből esett minden telekre, mondjuk hogy 2 1 / 2 hold, de eseti 20 is, féltelekre, negyedtelekre, még a zselléreknek is adtak, a mint akkor az úrbéri törvények szabványai szólottak, nem tudom 3 vagy 8 holdat számítva egy egész telekre. Az volt a felosztása azon kerületi földeknek, a melyet ő Felsége is, az akkori uralkodó ezen kerületnek általában kilátásba helyezett. Midőn ezen nagy-kikindai kerület a törököktől jure armorum visszafoglaltatott, utóbb nem tudom — de a tabellákból ki fog tűnni — hány ezer hold úrbéri telkök volt, azután a mindenféle czímíí remantiális Ueberiandialis földek, melyeket másutt majorsági földeknek neveznek, 123,000 holdat tettek. Ezekből a községek magoknak tartottak egy részt községi kezelés alatt, ha jól emlékszem, 54,000 holdat, a többit pedig kiosztották. E kiosztást akkor véglegesnek tekintették és nem jutott eszébe senkinek azt mondani, hogy majd újra fogunk osztozni 20 év múlva. így tették a földeket adás-vevés tárgyává. Hogy azt mondták az illető adás-vevési szerződésekben: „Azon időre és azon joggal, melylyel engem megillet", ez csak azt mutatja, hogy eladták e birtokot Péter vagy Pálnak épen azzal a joggal, melylyel ők bírtak. Időközben ott építettek, történtek beruházások s ha most újra akarnók kezdeni az osztozást, 40—50 éves birtokviszonyokat kellene sarkaikból kiforgatni. Az, hogy a pénzügyministerium meg nem kérdezte a ház jogügyi bizottságát s más jogtudósokkal nem conferált s azoknak véleménye a ház asztalán nem fekszik, nézetem szerint a kormány eljárását nem viciálhatja. Mert valamint én ismerem a dolgot, annál jobban ismerheti a kormány, kinek kezében voltak az aoták s tudhatta, hogy itten másképen, mint a „sicuti possidetis" alapján, osaládok elpusztulása nélkül nem intézkedhetik. Nagyon sokat tudnék még e dologról beszélni, {Halljuk!) de megvallom, egyátalában nem rendeztem gondolataimar. Hogy állanak a telekkönyvi viszonyok? Kikindának nincs telekkönyve, a többinek vari. Egyik községbe be vau jegyezve tulajdonosnak a kincstár s a község az igénylő. A másik községben, hol í854-ben a telekkönyvvezető kissé gyengébb s a királyi kincstár képviselői lanyhábbak voltak, tulajdonosa a földnek a község s mint igénylő, be van vezetve a kincstár. Ez arra mutat, hogy itten roppant rendezetlen birtokviszonyok voltak s hogy ebből a rendezetlenségbői ki kell egyszer valahára bontakozni. Mint az előttem szólt igen t. képviselőtársam mondta, kísérletek történtek erre nézve 1853 óta. Többet mondok: az az eszme, mely a kérvényben van, hogy csináljunk tabula rasat, mintha a hű szerbek most jönnének az országba és most követelnék a vérdíjat, melynek alapján kapták a földet az akkori uralkodótól, megpendült már 1840-ben és adott alkalmat összeütközésekre és 1848-ban az volt az ürügy, mely alatt a zászlókat le kezdték tépni. Egyben nem vagyok egy véleményben az indokolással, arra nézve tudniillik, hogy ezen földek a kincstárnak kétségtelen tulajdonát képeznék. Mi van azon privilégiumokban, különösen a másodikban, a melyet Ferencz császár 1806-ban, vagy Í807ben adott ki, mert az első a cseh cancellária útján adatott ki és azt hiszem, önök azon oldalról nem fognak valami nagy súlyt helyezni azon privilégiumra, a mely Magyarországban a cseh cancellária útján jutott érvényre. Érezték is ezt akkor a districtualisok s ezért folyamodtak Ferencz császárhoz. Az van beimé először,
