Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

142 114. országos ülés június 2. 1882. désből néhány sort. Az egyik azt mondja: „Infra sciiptus sat. sat. illó jure, quo ipse possidet, sut successores eius possiderent, cum onere et eommodo vendideret cesseritque". Tehát semmi más jogot nem ad át az illető, mint a minőt maga birt, A másik itt felmutatott ily szerződés is eredeti és ebben is csak az arendálási jog adatik meg az illetőnek. De megtörtént, hogy egyik-másik vagyonosabb ember, különösen a mint említettem volt, mikor 1857-ben az nti possidetis elv érvényesülni akart, akkor az előbb említettem Büdeskúti kincstári tanácsos ur küldetett ki, hogyan ériette az árendás birtokok felosztását, kitűnik a beterjesztésből, hogy t. i. Trifunácz 29 holdat, maga Büdeskúti, a ki esmittáiva volt, honoráriumként kapott 24 lánezot (Mozgás balfelül) Grunner 34 holdat és Csuncsics 47 holdat sat. (Derültség bal/elöl.) Miután azonban megtörtént, hogy némelyek erősebben is otthon érezték magukat ezen a földön és kezdtek kis tanyát építeni, itt van totiesquotits a kanczellariai rendeletnek intimatuma, mely igy szól: ,,(Jum dominalibusterrie communietió ommmodepraecaventui'." „Districtualis magistratui serio inpugat, ne titulum perennalis fassionis intei e»dum afiministrat •— eonstructa aedificia intra unam quindenam obugine ulla exceptione demoliantur sint. Partitiones, subdivisiones dismembrationesque et? verditiones —• admittis nullatenus nulloque sub obstutu posse? Ezek után kijelentem, hogy én sem kikindai birtokos vagy lakos nem vagyok, sem az ottani érdekeltségek részéről fel nem kérettem s pusztán és egyszerűen mint e képviselőház tagja teszem ez alkalommal kötelességem és mert hát nekem semmi közöm nincs a dologhoz, de mikor egy 113 ezer katasztrális holdnyi birtoknak eladásáról van szó, még pedig potom áron való eladásáról, a melyért 9—10 millió igértetett, midőn az ország oly szegény, hogy európának legnyomorultabb országa, midőn már házhatározat is van, midőn a király nevében a kir. biztos is kimondta, hogy az eladásnak más alapja nem lehet, mint a mi a minister előtt beigértetett, midőn már Széll Kálmán akkori minister ur jelentése is ugy szól, hogy barátságos egyezkedésre hajlandó, de csak oly egyességre, a mely midőn ama kerület méltányos érdekeit kielégíti, az állam tulajdonjogát is elismeri és teljes kártalanítást követel: bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani : (Olvasta.) „Határozati javaslat: A fennálló kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári úgynevezett „Überland" földek eladásáról szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasít tátik a pénzügyminister ez überlandialis földek eladása körül oly egyezség létesítésére, mely midőn az illető kerület összes lakosainak érdekeit méltányosan kielégíti, az állam tulajdonjogának elismerésével e kinestári 123644 katastralis hold 1257 D-öl majorsági magánbirtoknak teljes és valóságos értékét vétel árúi biztosítja." Ez t. ház, nem pártkérdés, ez financiális kérdés, (Helyeslés a szélső baloldalon) ugyanazért kérem a t. házat, hogy méltóztassék, mint azt a t. előadó ur is mondta, a közkormányzati jogi érdekek szempontjából ugy az igazság és a magyar állam' kincstára megóvása érdekéből bölcs határozatot hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Pál: Engedje meg a t. ház, hogy némely téves fogalmaknak helyreigazítása végett felszólaljak. Megvallom, hogy én nem voltam arra elkészülve, hogy e tárgyhoz hozzászóljak, hanem miután oly dolgok hozattak fel, a melyek, habár nagy részben állanak, más részben épen nem állanak, kénytelen vagyok szót kérni, mint azon megyebeli, mint olyan, a ki fiatalabb koromban ott a megyének épen e tárgyban sok ideig referens voltam, a ki e tárgyaf'meglehetősen jól ismerem, még a negyvenes évekből is, mikor e kérdések égetők voltak. Engedje meg a t. ház, ha nem lévén eszméim rendezve, csak így rapsodistice fogok a dologhoz szólani. (Halljuk!) Az egész kérdés a körül sarkallik, hogy a községekkel kötött a kincstár szerződést és nem az egyesekkel. Ennek, t. ház megvan a maga helyes oka. A kormány nem is járhatott el másképen. De a mire itt hivatkozni méltóztatott, hogy t. i. az 50-es években ő Fehége meghagyta a belügyministernek, tegyen előterjesztést az iránt, hogy kiknek lennének kiosztandók ezen földek, ez áll, de azt nem méltóztatott megemlíteni, hogy mi foglaltatott a belügy minister előterjesztésében, az t. i. hogy e földek azoknak lettek volna kiosztandók, a kiknek birtokában voltak, de ezek már akkor mindenüket elprédálták, semmiök sem volt; azt nem méltóztatott mondani, hogy a belügyminister semmi különbséget sem tett és azt mondta, hogy zavart fogna okozni a birtok viszonyokban, ha ezen földek tán communistikus elvek alapján újra kiosztatnak; azt sem méltóztatott mondani, hogy Majthényi László idejében minő affidatió történt ott a községben, én nem tudom, hanem tán Kerkapoly idejében olyan étvágyat gerjesztettek ott egyeseknél, hogy majd új földosztás lesz; de a Majthényi báró szájából ilyen ki nem ment, az bizonyos, csak annyit mondott, hogy ezen kérdést ugy kell megoldani, hogy az illető érdekeltek meg legyenek elégedve. Én csak azt állítom, hogy ha e kérdés ugy oldatik meg,' a mint most előterjesztetett, akkor általános megelégedést kelt, meglesznek elégedve