Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

114. országos ülés június 2. 1882. 141 donjoga elismerésével, az államnak a 123,000 katastráíis holdért teljes kártalanítást fog nyújtani. Ily egyezségre, mely az állam eziránti kétségtelen jogait kielégíti, hajlandó vagyok, de nem a nagykikindai kerület, hanem a lakosság és a községek, mint ilyeneknek képviseletének közbejöttével." Erre Szabovlyevits képviselő ur azt mondta, hogy a census a jogalap, a jogczím nem az, a mit a minister ur mond s azt mondja, hogy az überlandi földek jogi természetére nézve véleménye a pénzügyminister véleményével ellenkezik. A ház azonban a minister ur válaszát tudomásai vette, vagyis az által magáévá tette azt, hogy csak oly egyezség jöjjön létre, mely a kerület lakosainak érdekeit méltányosan kielégíti és az ország tulajdonjogának elismerésével az államnak 123 ezer holdra nézve teljes kárpótlást nyújt. Mi történt azután ? Az, hogy egyszerre csak egy hirdetmény jelenik meg — itt van eredetiben — melyben az mondatik (olvassa): „A kikindaí tekintetes járási szolgabírói hivatal által f. év és hó 19-én kelt s 780. kig. sz. alatt ide áttett becses átirata az evvel kapcsolatban lévő és a nagyméltóságú m. kir. pénzügyministerium ugy a méltóságos torontálmegyei főispán, Hertelendy József ur által annak idejében kiboesájtott és a fendicsért szolgabírói hivatalnak áttett rendeletek a volt nagykikindai kerületi überlandiális földeknek megváltása tekintetében eszközlendő intézkedéseket illetőleg közhírré tétetnek: 1. A volt nagykikindai kerületi überlandi birlalók által 44 képviselő választandó, kik magok körébői egy szűkebb körű héttagú bizottságot választanak, mely utóbbival a kincstár alkudoznék. 2. Képviselőválasztásra csak azon községi lakos ós überlandi birlaló van jogosítva, ki legalább egy év óta 10 hold überlandiális földet bír Örökösödés avagy vétel utján. 3. Képviselőül csak az választható, a ki választó. 4. Miután ez esetben nem valamely törvényes jog gyakorlásáról, hanem egészen magán, ügyről van szó, melyben a kincstár mint földtulajdonos szabadon meghatározhatja, kikkel és miféle elemekből választott képviselőkkel kivan egyezkedni, a magas kincstár részéről határozottan kijelentetik, hogy a kincstár más mint a fenntebbiekben meghatározott módon választott képviselőkkel nem fog alkudozásba ereszkedni. Az, hogy mással nem bocsátkoznak alkudozásba, mint a birlalókkal, megszüntette a privilégiumokat, melyekre most hivatkozni méltóztatott az előadó ur, megszüntette Ferencz József utóbb megkoronázott királynak 1860. évi fejedelmi ígéretét, mert azt mondja itt a kormánybiztos, hogy azzal alkudozom, a kivel akarok. Ennek következtében aztán létesült az az egyesség, melynek egy példánya a ház asztalára le van téve s ama törvényjavaslat, melynek indokolásában maga a minister ur azt mondja, hogy igaz, nem a valódi értékért lett eladva a birtok és az eladási kincstári illetéket nem is a 3.555,000 frtért veszik meg az illatoktól, hanem az adó után megállapítandó valóságos értékért. És igy micsoda tanulsághoz jutunk? Ahhoz, hogy mig egy-két frtért egyéb vidéken végig exequálják az embert az adó fejébea, addig Nagykikindán 545,524 frt haszonbér-hátralék és a 251,000 frt adóhátralék fel tudott szaporodni. Ez mutatja, hogy mily gazdálkodás lehetett ott, a hol ily magasra mennek a hátralékok. {Igaz! Iqaz! a szélső baloldalon.) Ezt nem lehet máskép képzelni, mint ugy, hogy volt ott valami, a mit megmagyarázni nem lehet, a mi a 9 —10 milliós ajánlatot 3.500,000 frtos ajánlattá devalválja és a minek következtében azután ma a földek nem érnének annyit, a mennyi érettük már is igértetett. Mikor pedig a jelzáloghitelbank az egész 5.153,000 frtot, melyet összeadva, a törvényjavaslatba foglalt összegeket a minister kimutat, a kincstárnak megadja, hogy azután ebből napi szükségeit fedezze az államkincstár, ily körülmények között csak meglehetősnek is mondani ez üzletet, midőn a pénzügyminister ur az államjavak eladásáról szóló előterjesztés 29. lapján 2838 holdat 375,000 frt, 1118 holdat 170,000 frtra szándékolja értékesíteni, a nagykikindai kerületben pedig, hol a kincstárnak dominialis birtoklási joga tökéletesen való és midőn maga a minister a törvényjavaslattal beterjeszti, hogy ezért a remanentialis és urbarialis váltságot megkapta az állam, tehát ez semmi néven nevezendő úrbéri kérdéssel összeköttetésben nincs és csakis bizonyos királyi privilégium által haszuálatba adott birtok, hogy akkor a mi kötelességünk az volna, hogy 123,000 hold jó bánáti földet oda adjunk 3 millió és néhány száz ezer frtért: én legalább ezt felfogni nem tudom, (Helyedés balfelbT) annál kevésbé, mert igaz, hogy az mondatik, hogy öröklés és átruházások történtek. Igenis, a mikor az árendás meghalt, de gyermeke átveszi az árendát, megkapja az csakis a haszonbérletet, de nem az uri jogot és azért még nincs joga magához az uradalomhoz. Hogy a nagykikindai kerületben levő kincstári uradalmi birtok, a melyre nézve a telekkönyvet megnéztem, kivéve magát Nagykikindai, mert azé nem existál, lő-szoros kataszteri jövedelménél fogva 10 milliót felér. Hanem arra nézve, hogy öröklés, adásvevések semmikép sem viciálták a jogi helyzetet, van szerencsém bemutatni egy pár adás-vevési szerző-