Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-114

140 114- országos ülés jaaiBS % 1882. hajlandó maga a várossal, mint községgel is alkudozásba bocsátkozni. Ennek folytán felhívom az elöljáróságot stb." Igen természetes, hogy ezen felhívást igen nagy örömmel vette Kikiuda városa is, a tiz község is. Kikinda városa a maga részéről a meghatalmazottakat felküldötte. A meghatalmazottak megjelentek itten Kerkapoly Károly pénzügyminister urnák Kerkapoly Károly minister utasította Somody József ministeri tanácsost, hogy ezen ügyet hozza rendbe. Mikor már a dolog annyira megért, hogy a szerződés ratificatiójáriak kellett volna megtörténnie, a mely szerződésben a communitások — megint az összesség, nem az egyesek — annak, a mit a kataszter kimutat, 16-szorosát megígérték és valóságos aequivalensét beígérték a regálénak. Akkor történt egy eoup d'etát, a mely alapját képezi a mai törvényjavaslatnak; t. i. a kikindai polgármester táviratot intézett a pénzügyminister úrhoz, hogy azok, a kik napokig, sőt hetekig egyezkedtek ide fent, a kik ugyszólva j közvetlen '6 Felségének parancsára jöttek ide és a kikről Kerkapoly Károly pénzügyminister ur és Somody József ministeri tanácsos ő Felségének azt jelentették, hogy a ratifieatióig a punctiót beterjeszthették; —mondom ezekre nézve azt táviratozta a polgármester, vagy városkapitány Kikindáról, hogy ezek az emberek nem alkudozhatnak, mert azok sohasem lettek megbízással ellátva és csak ők maguk vették rá a bírót és maguk kerítették magukhoz a pecsétet. Ezt Somody József ur hozta elő. Ezután elmentek Kerkapoly Károly pénzügyminister úrhoz és ő is azt mondta, hogy miután ezen feljelentés megtörtént, megteendők tehát a lépések az iránt, hogy a valóság kitudassék. Erre azután ő Felsége kiküldötte Majthényi királyi biztost az ügy megvizsgálására. Ez kiment a helyszínére és ottan összeszedett mindenféle adatot, a mely az ügyre tartozott. Akkor ezen überlandi földekre vonatkozólag a népnek a következő előtárjesztést tette (olvassa) : „Ismeretes előttem, hogy a kerületben levő „Ueberland" földeknek uevezett kincstári birtokok rendezésének kérdése régóta foglalkoztatja a kerület lakóit. Szükség, hogy a birtok, mely eddig ingatag volt, tulajdonává váljék azoknak, kik abban részesülni fognak; ő cs. és kir. apostoli Felsége, legkegyelmesebb urunk, 1860. évi augusztus 31-én keit elhatározásával, ífiéiy bölcsességgel s szokott honatyai gondoskodással, a törvényes ut mellőztével, a barátságos alkut jelölte ki az elintézés legczélszerűbb módozatául", a hol t. i. azt mondja ő Felsége, hogy majd a birodalmi ministere az egyéni felosztásra nézve hozzá jelentést tesz; 'mondotta továbbá a kormánybiztos „Óvakodjanak a már megindított alku utján létrejött megállapodásokat újra vitássá tenni, ez nehezítené késleltetné, sőt koczkáztatuá a végmegoldást." Ezen szép szavakkal azután átmenve az omladinára, a nemzetiségi kérdéseken, csak arról nem szólt, a mi különös dolga volt. Az illetők azonban megnyugodtak és a királyi biztos elment. Hogy mit tett azután, azt nem tudni. 1877. mározius 14-én itt a képviselőházban Szabovlyevits Mihály képviselő ur iuterpellátiót intézett az akkori pénzügyminister úrhoz, Széll Kálmánhoz, hogy miben áll ez a dolog. A minister ur ezen interpellátióra válaszolva, azt mondja (olvassa): „A másik interpellatió" — mert azon a napon két interpellátióra válaszolt — „melyre válaszolni szerencsés leszek, ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból igen nagy fontosságú kérdésre vonatkozik, oly kérdésre, melynek helyes megoldása már igen régen foglalkoztatta az előttem működött pénzügyministereket a magyar kormány megalakulása óta, sőt mondhatom, az illető kormányokat, a magyar kormány megalakulása előtt is; olyan kérdésre, melynek helyes megoldása igen nevezetes teendőt képez a pénzügyi kormányzat kebelében megoldandó egyes pénzügyi problémák sorában. Ezen kérdés az u. n. nagykikindai überlandialis földek kérdése, melyek tárgyában hozzám a nagykikindai kerület képviselője a következő iuterpellátiót intézte: „Hajlandó-e a pénzügyminister ur az újra megindított úrbéri rendezési per megakasztása nélkül, tehát ennek folyama alatt a nagykikindai kerülettel, illetőleg az ennek érdekében választandó és egy testületté képezendő közeggel, az egyezkedést újra megkísérteni; s ha igen, hajlandó-e az egyezkedés megkezdhetése czéljából a nagykikindai kerület törvényhatóságának meghallgatása mellett a kerületi lakosság érdekeit képviselendő közeg felállítása és annak megtörténte után, az egyezkedés folyamatba tétele iránt, a szükséges intézkedéseket megtenni?" Itt azután elősorolja a minister a tárgy történelmi részét-, és folytatja: „A magyar kormány ily állaporban vévén át az ügyet, igyekezett e birtokviszonyokat tisztába hozni. A nevezett kerület részéről tett újabb beadvány köretkeztében a magyar kormány 1872-ben intézkedést is tett, kiküldvén egy kormánybiztost ezen ügyek tisztába hozatalára azon megbízással, hogy az illetőkkel egyezkedve, az ügyet tisztázni igyekezzék. Ez sem vezetvén czélhoz, miután az alkudozások sikertelenek maradtak, a magyar kormány a peres eljárás folytatását rendelte^ el." — Ezek után ekkép végzi beszédét: „En barátságos egységre magam részéről hajlandó vagyok, de csak oly egyezségre, mely midőn az illető kerület lakosainak érdekeit méltányosan kielégíti, az állam tulaj-