Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112. országos ülés május 26. 1882. 127 ,:• delegátió január 28-iki ülésében megszavaztatott egy összeg, mely ellen a competentia kérdését még ott a delegátióban sem vetették föl. Szilágyi Dezső (közbeszól): Majd felelek rá! Tisza Kálmán ministerelnök: Bajos lesz ezt személyes kérdés alapján kimagyarázni. (Derültség a jobboldalon.) Ezen utóbbi szükségletek közt vannak „Karaulok építése, átalakítása vagy helyreállítása, útvonalak biztosítására és kiigazítására stb. szolgáló összegek Herczegovinában". Ezt mondja a jelentés, mely ellen nem méltóztattak ott felszólalni. „Ezen utóbbi szükségletekre vonatkozólag megjegyzendőnek tartja az albizottság — igy folytatja a jelentés — hogy annak előirányzata ellen sem elvi, sem tárgyi kifogást nem tett, mert egyfelől azt tapasztalta, hogy itt oly természetű költségek nem szerepelnek, melyekre vonatkozólag elvi nehézségek merülhetnének fel, a mennyiben pl. Dalmátia déli részében szükséges állandó jellegű és a hadászati működés körén kívül eső beruházások nem vonattak ezen közöstn fedezendő szükséglet keretébe". Tehát itt már a jelentés különbséget tesz a szükségletek közt az occupált tartományokban és Dalmátiában. n

De másfelől meggyőződött az albizottság arról is, hogy a lázadók által kiváló előszeretettel felkeresett és nehezen megközelíthető búvóhelyek csakis a használható utak helyreállítása által válnak elérhetőkké és ha elfoglaltatnak, szükséges azokat egyszerű építményekkel, melyek fallal körítve, az ott elhelyezett csapatoknak védelmet nyújtanak, biztosítani a igy a felkelők fészkeit szétrombolni, azoknak visszatérését sikeres védelem által meggátolni". Azt mondja ki tehát január 28-ikán a delegátió — igaz, hogy kisebb az összeg — hogy sem elvi, sem tárgyi nehézséget nem lát, mert az ilyen nem szorosan a hadi aetióra vonatkozó költségek, Dél-Dalmátiát illetőleg, nem foglal tatnak benn, a Herczegovinára nézve benfoglaltakat pedig a közös költségvetés keretébe tartozóknak elismeri. Ezért mondtam t. ház, hogy nem lehet oly nagy azon elvi aggodalom, a mely itt kifejezteiett, mert ha elvi különbség van, 600 ezer frt, vagy 6 millió forint különbséget nem tesz. (Igaz! Ugy vanl jobb felöl.) Ismétlem t. ház, nem fogom a ház türelmét soká fárasztani; főleg Eötvös Károly t. képviselő urnak szeretnék, ha idő volna, többet felelni, de hiszen, a mint nagyobb részét azoknak, a miket ma mondott, hallottam máskor, fogom még hallani és lesz módom azokra felelni (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső balon) máskor is. Szilágyi t. képviselő urnak pedig, a ki ugy látszik, rósz néven vette, mikor látta, hogy jegyzek, tartozom egy nyilatkozattal. Én szoktam jegyezni, de higyje el, másfél órai beszédében feljegyzésre méltót nagyon keveset találtam. (Derültség jobbfelöl. Mzgás a balololdalon.) Szilágyi képviselő ur legelőször ellentétet lát Láng Lajos előadó ur felszólalásában és azokban, a miket mi mondtunk. De én ugy tudom, hogy én magam is mindig azt mondtam, hogy súlyosak az anyagi terhek, melyeket Bosznia okoz ; de azon kivonulás, melyet önök követelnek még pénzügyileg is nagyobb költségbe keverne annál, mint a mennyibe a helyzet fentartása ma kerül. Ezt mondtam nem egyszer, hanem sokszor, ismételten. Láng Lajos képviselő ur pedig hasonlag nem mondta, hogy Bosznia elfoglalása ránk nézve pénzügyi előny, hanem azt magyarázta, hogy az önök politikájának követése által pénzügyileg is többet károsodnánk. Nem volt tehát itt az az ellentét, melyet a t. képviselő ur említett. A képviselő ur szólott a történelemről és azt mondja — csak ezt a részét akarom releválni — hogy igen, értelme volt Boszniát elfoglalva tartani akkor, mikor egy olyan ifjú agressiv hatalom, mint a török, ott fenyegetett; de azt mondja, hiszen most mindenki tudja, hogy ha fenyeget valahol veszély, az nem onnan fenyeget. Hát t. képviselő ur, én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha fenyegetett onnan veszély, akkor a török ifjú hatalom által, bizouynyal nem csekélyebb azon veszély, a mely az azon tartományokban fészket vert szláv forradalmi agitatió és amaz, ép ugy nemzeti, mint felekezeti fanatizmussal is biró népségek részéről fenyeget; sőt, miután amaz akkori hatalomnak minden nagysága mellett, meg volt egy benső gyengéje, mely hitfelekezeteinek tanaiban rejlett s a mely a mostaniban nincs meg: méltóztassék elhinni, nem kevesebb, de több elő vigyázatot és több óvatosságot igényel a helyzet most, mint igényelt bármikor. (Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Szavazzunk !) Megvallom t. képviselő urak, magam is igen óhajtom, hogy szavazzunk; és épen azért még csak egy pár rövid szót szólok. (Halljuk!) Egy képviselő ur itten, mintha ő lett volna az a bizonyos egér, a mely ki szokta hallgatni a titkos megbeszéléseket, egy egész képet tárt elénk, hogy mint keletkezett a keleti kérdés. Gr. Appouyi Albert (közbeszól) : Az a kép igaz! Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, a képviselő ur volt a másik egér. (Nagy derültség.) Azonban két dolgot felejtett el, a melyeket egérkedés nélkül is tudhatott volna s a melyeket, ha el nem felejt, sem gr. Andrássyt, sem azokat, a kik vele voltak, azzal, hogy az orosz