Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

128 112. országos ülés májas 26. 1882. czélzatokat támogatták, nem gyanúsította volna. Az egyik tény az — és ezt jegyezzék meg a szabadság meleg keblű barátai — {Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) hogy igaz, midőn Törökország Szerbiát legyőzte, a közös kormány és a magyar kormány is magáévá tette azon európai nézetet, hogy ezt odáig juttatni, hogy a szerb fejedelemség újra lenyügöztessék, újra török iga alá kerüljön, mint azelőtt volt, nem lehet; de — ne vegyék zokon a szabadság barátai — másfelől, midőn Törökország Oroszországgal állott szemben s midőn ez az egész nagy plevnai harczot megelőzhette volna, ha Szerbiában keresztül vonulhat hadseregeivel, a gróf Andrássy Gyula által vezetett magyarosztrák kormány volt az, a mely azt mondta: „Ezt nem engedem, ezt háború-esetnek is kész vagyok tekinteni" — s meg is akadályozta, hogy az orosz hadsereg fegyvercsapás nélkül, kényelmesen juthasson a török hadsereg mögé. A másik, a mit tudhatott volna, az, hogy nem arról volt szó Berlinben, hogy mi az orosz kedvéért bemenjünk Bosznia és Herczegovinába; hanem arról volt szó, talán erre is azt fogják mondani, hogy az orosz kedvéért történt, hogy a diadalmai folytán a töröktől kicsikart szentstefanói béke megváltoztattassék, (Ugy van! jobbjelöl) még pedig megváltoztattassék ugy, hogy Törökországnak magának igen sok, a szt.-stefanói béke által elvett tartománya visszaadassék (Ugy van! a jobboldalon) és változtattassék meg ugy, hogy Bosznia és Herczegovina, melynek legnagyobb része részint Szerbiának, részint Montenegrónak volt odaígérve, elkülönítve, az osztrák-magyar monarchia administratiójárabizassék. (Ugy van! jobbjelöl.) Lehet ez a politika helyes, lehet ez a politika helytelen, ez felfogás, megítélés dolga; de hogy orosz érdekben követett politika lett volna, ezt a képviselő urakon kivül senki sem mondja, legkevésbé azok, a kiket azon politika ért: maga Oroszország és a szlávok. Ezt megjegyezve, a mi már azt illeti, hogy mit fogunk tenni: (Halljuk! Halljuk!) hát t. képviselőház, fogunk azon igyekezni, a mint igyekeztünk 1878 után, hogy a mandátumot, a melyet elvállaltunk, teljesíthessük, a nélkül, hogy az országtól oly nagy áldozatokat kelljen követelnünk, mint a jelen évben ; fogunk erre törekedni a leesendesítés teljes végrehajtása/fogunk az ottani administratio és más rendszabályok javítás*, tökéletesítése által. (Helyeslés jobbfelöl) Ez a feladat az occupátió ideje alatt. Aztán (Halljuk!) a többiekre nézve — s ez az, a mivel a képviselő urak ottan túl nem lesznek megelégedve — tartani fogjuk magunkat a berlini és más szerződésben adott joghoz és kötelességhez, a mely időhöz kötve

? mint tegnap mondám, nincsen, a melynek véglegesítési ideje és módozatai iránt — talán ezen az oldalon nem fogják kétségbe vonni — nem egészen magunk fogunk határoztatni; de a főfactoroknak nekünk kell lennünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondhatják a képviselő urak, hogy ez oraculumszerű, hogy homályos. Meglehet; de előttem a nemzetközi szerződések respectálásának kimondása nem valami homályos; másfelől pedig nem homályos, hanem világos a minden állam kormánya által figyelembe vett azon tekintet is, hogy kormányok oly dolgokban, melyek nemzetközi szerződésből eredtek és azokon alapulnak, egyéni nézeteket mondani addig, mig az idő.'el nem érkezett, nem szoktak. (Mozgás. Zaj a bal- és szélső balon.) Ez az, a miről tudtam, hogy a képviselő urak azzal nem lesznek megelégedve ; nem tehetek róla, igen kérem a t. házat s szivesen lemondok minden további polémiáról, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni, a határozati javaslatokat pedig elvetni. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső : T. ház ! (Felkiáltások Szavazzunk. Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Helyre !) Elnök: T. ház! Szilágyi Dezső képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Méltóztassanak őt meghallgatni. (Halljuk!) Szilágyi Dezső: T. ház! Én személyes kérdésben emelek szót. (Halljuk!) A ministerelnok ur jónak látta most, a vita berekesztése után — miután csak ebben az alakban szólalhatok fel, mert egyéb szavunk aincs — a delegátió határozataira nézve egy új váddal fellépni. Hogy mennyire loyalis ez, azt ítélje meg a t. ház. A vád áll abban, hogy 1882. év január hónapban megszavaztattak útvonalak kiigazítására, karaulák építésére a megszállt tartományokban ál talány összegben 8 millió frtra terjedő költségek. Én egyszerűen és világosan most csak annyit akarok kijelenteni a t. háznak, hogy ha sikerült akkor keresztül csúsztatni a delegátióban, (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! balfelöl) ha sikerült akkor keresztül csusztatni a delegátióban vagy a házban is oly kiadásokat, melyekre nézve a delegátió nem volt illetékes és a melyekre nézve ennélfogva hatáskörét átlépte, ebből még nem következik az, hogy felbomlottak azon törvényes határok, melyek a delegátió hatáskörét megállapítják. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés! Halljuk! Halljuk! balfelöl.) És különben is az levén szokása a t. ministerelnok urnak, hogy mindenből ürügyet farag a delegátió illetékességi kérdésének elhomályosítására, (Hosszan tartó zajo$ felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! Ez nem személyes kérdés! Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon) a mint azt a dele-