Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

124 112. országos ülés május 28. 1882. czegovinai ügy oly megoldását találni, mely a nemzet minden rétegeiben a palotától le a kunyhóig elterjedt és a jelen feliratban is tiszteletjesen tolmácsolt aggodalmakat megszüntetni és hazai állapotaink javítására irányzott már-már tünedező reményeinket újból felészteni alkalmas leend." (Tetszés a baloldalon.) Hát t. ház, állapodjunk meg itt egy perezre. Önöknek onnan a túloldalról ez az utolsó hivatalos nyilatkozatuk a boszniai ügyre. Önök rá ídták a boszniai ügyre utólag jóváhagyásukat azon feltételek alatt, hogy az occupátió ideiglenes lesz, hogy pénzügyileg nem ront meg bennünket, hogy még ideiglenesen sem fog beillesztetni, hogy nem vezet területi terjeszkedésre, hogy Magyarország összes erejét közgazdasági és pénzügyi felépülésére fordítsa. 1878 óta négy esztendő telt el és ha önök az előadó Úrral egyet nem értenek, a ki most önök ellenére felfedezte azt, hogy ez nagy nemzeti politika, akkor álljon fel mindenki, minden egyes ember és mondja meg itt a házban, hogy neki azon aggodalma, melyek itt tolmácsolva vannak, el vannak-e oszlatva, (igaz! Igaz! balfelöl) ha pedig nincs önök közt senki és nincs senki és nem akad senki, a kinek ezen aggodalmai nem hogy elenyésztek, de ne fokozódtak volna, mert ma már, a mi részben akkor félelem volt tényékké váltak és fenyegetőleg mutatkoznak a láthatáron, hogy önök vezettetnek az utolsó végzetteljes lépésre, melyet egykor önmagok kizártak, most vezettetnek és hajtatnak az annexió felé, (Igaz! Igaz! halfelöl) akkor azt kérdem, mi hát önöknek a kötelessége? Hát vannak ily fenyegető jelek? Hát nem tudják azt, hogy az osztrák delegátió megnyíltával az osztrák delegátió elnöke nyíltan kimondta az annexiót, mint legközelebb eszközjendőt s ez sehol, semmi hivatalos helyről nem lett meghazudtolva, maga fogja meghazudtolni a ministereínök ur. Én várnám, mondja meg, tárczáját köti hozzá, politikai reputatióját köti hozzá, hogy meg ne történjék! (Elénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azután történik az, hogy minden egyes tény, a mi életbe lép, csak ugy magyarázható mex, ha azt be akarjuk kebelezni, ha most a katonai rendszert elfogadjuk hogy annak csak az annexió mellett van értelme, ezt a múltkor megmagyaráztam, ám czáfoljon meg bárki is! És hogy akarják önökkel ezeket a lépéseket megtétetni ? Ugy hogy mindig találnak valami ideiglenes megnyugtatót. És miért hallgat a kormány ? Nem azért, mintha nem tudná, hogy annexionális politika készül, hanem mert nem tudják megtalálni azt, mely az önök ideiglenes — jól értsék meg — ideiglenes megnyugtatására alkalmas volna. (Élénk helyeslés a baloldalon) Hát mondják meg, mutassák ki, hogy alaptalan az ország aggódása, mondják meg, miért térnek el saját álláspontjuktól, miért térnek el attól, a mit 1878-ban politikájuk alapelvének tartottak?! Az az önök politikája, a mit mi határozati javaslatunkban ajánlunk, Mit mondunk mi javaslatunkban? Azt mondjuk, hogy a dualismust veszélyezteti, az orszáo- pénzügyeinek romlását előidézi. Hát nincs-e itt az" ideje annak, hogy önök talpra álljanak. Vájjon a mit önök 1878-ban vallottak, az azóta történtek tanulsága lecsillapította-e önök aggodalmát? Hiszen önök még mindig azon szabadelvű párt, még mindig azon kormány alatt vannak, még mindig ugy dicsekesznek hivatásukkal, hazafi áldozataikkal, önzéstelenségükkel és traditiójukkal, mindig ugy dicsekszenek. Méltán kérdhetem tehát, mint Byron kérdé, a felkelőben levő görögökre czélozva : „Még dívik pyrrhi táuezotok. De, hol a pyrrhi harczi rend? Feledségbe a kettő közül. Miért a nemesbik leczke ment?!" Önök még viselik a szabadelvű nevet, önök még dicsekesznek a traditiókkal. Miért ment veszendőbe a boszniai politika iránt kifejezett meggyőződésük? Miért ment veszendőbe^erre nézve ünnepélyesen kijelentett politikájuk (Elénk tetszés a baloldalon.) Ez az, a mit mi önöktől kérdhetünk. És önöknek van egy alkalmuk nyilatkozni ugy mint kötelességük, a nemzetnek, bármi történjék, midőn saját sorsát fonják és szövik, előlépni és nyíltan kimondani, azt a mit akarnak. Lépjenek önök elő. Ha önök annexiót akarnak, akkor menjenek azon homályos utón, melyen vezeti Önöket a ministereínök. (Élénk tetszés a baloldalon.) Vagy ha ragaszkodnak önök az 1878-ik programmhoz, akkor fogadják el azoa határozati javaslatot, melyet előterjesztettem. Itt van a választás önök előtt, ez alól kitérni csak ürügyekkel lehet, ürügyekkel pedig, remélem, a nemzet magát megnyugtatni nem engedi. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ezek azok, miket felhozni akartam és most bezárom szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) Két határozati javaslat van a t. ház előtt. Ha valamely ügy világos volt, soha a ház előtt világosabb kérdés nem forgott fenn, mint az, hogy itt a két hiteiben oly alkatrészek vannak, melyekre azon testület, mely megszavazta, nem illetékes. Soha a ház előtt világosabban nem állott az a kérdés, hogy itt egy vakmerő bitorlásról van szó és a törvények elmagyarázásának legkétesebb neme alkalmaztatik, hogy a bitorlás elfogadhatóvá tétessék. (Igctz/ Ugy van! a baloldalon.) Önöknek alkalmuk van ellentállani; alkalmuk van a delegátió erkölcsi tekintélyének ezen súlyos megrendítéséfc s az abban fektetett bizalom megingatását meggátolni, alkalmuk van meggátolni azt, hogy a pénz megajánlás! jogot az országgyűlés saját kezében tartsa és ez által 1 magának a boszniai occupatióra a befolyást biz-