Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112. orsüágos ülés május 26. 1882. 125 tosítsa: ezért kérem önöket, utasítsák vissza a javaslatot, tagadják meg a fedezetet. De ha ez nem történik meg, ha azért, mert a minister­elnök által odafestett veszélyeket — melyek nem lé­teznek s melyekre most már késő volna még egyszer visszatérni—• hiszik, hát legalább a jövő politika irányára, legalább erre szerezzenek biztosítékot. Ám fogadják el a határozati javaslatot, mely a megszállási politikából a kibontakozást, mint czélt megállapítja. A függetlenségi párt egy jjkövetendő példát állított fel; ők a dualismus jelen szerkezetét nem pártolják, még sem gátolja ez őket a hatá­rozati javaslat elfogadásában és itt ki kell jelen­tenem, hogy e részben ama párt szónokai által adott magyarázatához, mint saját szempontokból teljesen helyeshez s mint a mely e határozati javaslat intentiójával nem ellenkezik, én is hozzá­járulok, önöknek alkalmuk lesz választani és a kormányt önmagának gyengesége ellesi támo­gatni. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) De jó lesz neki egy kis világot gyújtani azoti homályos utak tévetegeio, melyekbe olyan nagyon bátran megindulnak. Jó lesz neki be­bizonyítani arra nézve, hogy önök egy sark­csillag után indulnak, nem pedig egy bolygó tüz gyönge fénye után. Mi, kik ugy fogjuk fel hivatásunkat és feladatunkat, hogy nem szabad engednünk azt, hogy ezen nemzetnek sorsát ellenünk és akarata ellen csinálják, mi, kik ismer­jük azt, hogy a homályos utakon való menés tova vezet, mi, kik ugy fogjuk fel, hogy ha eddig el nem váltunk volna, ezen homályos utak­nál okvetetlen el kellene válnunk, megszavazzuk mindkét határozati javaslatot és feníartjuk azt, a mit igazi nemzeti politikának nevezünk, midőn önök azt elejtik; fentartjuk alkotmányunk épsé­gére, közösügyi alaptörvényeink értelmére nézve, melynek traditiói az önök kezében Összetörnek, fentartjuk az országgyűlés hivatására nézve, nemzetünk létérdekeire nézve, melyről önök kezeiket leveszik és igy önként leköszönnek arról a jogról, mely a ministerelnök nyilatkozata szerint egyedül jogalapja egy .nagy párt léte­zésének , hogy a helyesnek ismert politika medrében állhatatosan megmaradjon. Vagy marad­nak önök meg s akkor saját vezérük nyilat­kozata szerint méltók, hogy nagy párt legyenek, vagy nem maradnak meg az általuk helyesnek nyilvánított politika medrében s akkor az önök vezére ítélte el önöket legsúlyosabban s ez alól saját lelkiismeretük sem fogja önöket felmenteni. (Elénk hosszan tartó helyeslés és éljenzés balfelb'l.) f |Tisza Kálmán ministereinök : T. ház! (Halljuk!) Ha nem kérek is öt percznyi szellőz­tetési időt, magam érzem a nehézséget ezen leve­gőben beszélni s érzem a t. háznak a vita előre­haladottsága folytán való fáradságát s épen azért csak igen keveset és csak egy pár legfőbb dologra vonatkozólag fogok szólani. (Halljuk!) Nem fogom az ellenzék kötelességét ma­gyarázni, hogy viszonozzam, a mit könnyen tehetnék, Szilágyi képviselő ur beszédének a többség kötelességére vonatkozó passusait. Nem teszem, mert utoljára ha én magyaráznám meg az ellenzék kötelességeit, meglehet, akaratom ellenére ugyan ugy állítanám oda a dolgot az ellenzékkel szemben, mint a miben Szilágyi t. kédviselő ur ez iránybau való egész hosszú okos­kopása culminált, t. i. hogy többségnek, ha jogosult párt akar lenni, csak egy kötelessége van: követni azt, mit Szilágyi képviselő ur mond. (Derültség jobb felöl.) Csakhogy ha aztán ez bekövetkeznék, legújabb szövetségesei vele szemben legközelebb azt mondának, hogy ha az a többség ismeri kötelességét, kötelessége azt tenni, mit mi jónak tartunk és nem azt, a mit Szilágyi Dezső' képviselő ur tart jónak. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Igen természetes, ha a pártok vitája oda megy, a hová sajnos, ez a vita ment, hogy egy­más nézetei jogosultságát vonják kétségbe, hogy nem tehetik fel a más nézetüekről, hogy tiszta, erős és becsületes meggyőződésük van, hanem az ellennézetűeknek már hazafiságában is kétel­kednek, akkor más következtetésre jutni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy az ily vitatkozási modornak kik fogják hasznát venni, nem elemezem; azt az egyet tudom, hogy a parlamentarismus és a köz­ügy ennek hasznát sehol sem vette, nem fogja venni most sem. (Ugy van! a jobboldalon.) És midőo önök egyfelől a szabadság elleni törek­véssel vádolnak bennünket és ugy állítanak oda bennünket, mind a szabadság elnyomóit, ön­magukat pedig mint a szabadság hirdetőit, akkor igen furcsán kezdik a szabadság hirdetését azzal, hogy még csak a vélemények szabadságát sem akarják elismerni. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Halljuk hát véle­ményét az annexióról! Tisza Kálmán ministerelnök: Horánszky Nándor képviselő ur hallotta már és meg is fogja hallani véleményemet, azonban igen természetes, hogy egyes kérdésekről nem ugy, nem abban a modorban és nem akkor fogok nyilatkozni, mikor akár Szilágyi Dezső nyilt felszólalásban, akár Horánszky képviselő ur beleszólásában tetszik, hanem akkor és ugy fogok -nyilatkozni, a mint kötelességem szerint nyilatkozni kell. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szememre vetette Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy a kérdés általános politikai részéhez keveset szólottam. Kiteszem magam, ha kell, bár szóltam és szólni fogok még ezentúl is

Next

/
Thumbnails
Contents