Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112- országos ülés laájM 26 1882. 123 esegtetéssel, sem hivatalos befolyással, mely ezen politikát elfogadná. (Kitörő helyeslés a kal­és szélső halon.) De ezen esüggedésében, ezen erőtlenítésé­ben a nemzetnek reánk hárul egy kötelesség t. ház, és ez az ellenzék kötelessége : hogy önöket emlékeztessük arra, hogy mint többség hivatva vannak nem csak követni a kormányt, de ellenőrizni. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen önök vakon követték e kormányt, egy homályos utón bevitettek az oceupátióba és mikor benn voltak, kérdem, nem ugy beszéltek-e föliratuk­ban róla, mint nemzeti szereucsétlenségről? (ügy van! balfelöl.) És most önök újra hajlandók követni a kormányt a másik homályos úton. Be­viszi önöket a kormány az aunexióba, habár világos szavakkal kizárták azt, midőn az occu­pátióhoz oly aggódva adták jóváhagyásukat. (Tetszés a bal- és szélső balon.) Tehát az első tanúság nem volt elegendő önöknek? (Helyeslés bal/elől.) Nem érzik azt, hogy a ministerelnök ur és a kormány nein ugy, mint szokta mondani, hogy a nemzet és sorsa közé áll, hanem a Ministerelnök ur közé állott a nemzet és a nem­zet érdeke közé. (Elénk helyedés a bal- és szélső balon.) És elhitette és arra volt irányozva ösz­szes működése, hogy elhitesse a nemzettel, hogy a mi neki egy szűkebb tanácsban nem siker tilt, az a nemzet egyértelmű fellépésének, az a nem­zet erélyes fellépésének sem fogna sikerülni. (Tetszés bal felől.) Ez elszigeteltsége a nemzetnek saját sorsától, a melyre Eötvös Károly t. kép­viselő ur czélzott, hogy t. i. a ministerelnök ur nél­külözhetlennek tartja magát nemcsak a koronára, hanem nélkülözhetlennek tartjfs magát a nemzetre nézve is. (Mozgás bal felöl.) Valahányszor nagy ér­dekeiforognak fenn a^nemzetnek, mióta a minister­elnök ur ott ül, mindig arra fordította politiká­ját, bogy már bevégzett tényekkel lépjen a ház elé (Igaz! Igaz! balfelöl) és mindig ez volt ér­velésének veleje: ez nem sikerült volna másnak sem, nem sikerült ő neki sem. De a ki igy fölébe helyezi magát a nemzetnek, a ki igy akarja homályos utakon vezetni a nemzetet sor­sában, az mutasson nagy eredményeket. {Ugy vau! Ugy van! balfelöl.) Nagy eredmények mel­lett, nagy nemzeti érdekek megóvása mellett, igenis, akkor joga van ide lépni a ministerelnök urnak és joga vau azt mondani : A törvényeket nem tartottam meg, de az országnak dicsőségét, az országnak érdekeit ime erős kezeikkel meg­óvtam. Hanem idelépni, homályos utakon vezetni a nemzetet a diplomatia legkétesebb jellemű kétszínű nyilatkozatainak példájával és alkalma­zásával ; homályos utakon vinni a nemzetet oda, a mit utólag csak a kényszerűséggel, csak azzal lehet elfogadtatni, hogy ez az állapot ideiglenes, hogy ez állapotból kibonyolódás lesz, (Igaz! I Igaz! balfelöl) és most másodszor még is oda akarni vinni a nemzetet, hogy az, a minek fel­tétele alatt elfogadta az oceupátiót, (Helyeslés a balon) az annexió kizárása meghiusittassék : ez, uraim, ha megtörténhetnék, nem a kormány­nak rovom fel, hanem felrovom a t. többségnek. (Élénk felkiáltások : Ugy van! a bal- és szélső balon.) En csak arra hivatkozom, a mit a minister­elnök ur mondott, a ki beszédében azt mondja, hogy elismeri azt, hogy: „A nagy pártoknak jogo­sultságát az adja, hogy egy helyesnek ismert politika medrében állandóan megmaradjanak." Hát mi az t. ház, a mit én önöknek t. többség itt második határozati javaslatomban ajánlok? Semmi egyéb — és erre ebben az időben, a ház erejének és figyelmének ily ki­merült állapotában is, kérem az önök figyel­mét — mint az, a mi világosabban, mint az önök politikája fel van állítva 1878-ban megalkotott feliratukban. Önök nem fogadták el az oceupá­tiót máskép, csak tisztán azon feltételek alatt, a melyek határozati javaslatomban vannak. Mik vannak abban ? Az, hogy az occupátió ideiglenes legyen — és felolvasom önöknek, mert talán ez lesz a legjobb. Az mondatik e feliratban: „Őszinteséggel megmondjuk Felségednek és figyelmét azon mély nyugtalanságra vagyunk bátrak irányozni, melyet ezen boszunü és herczegovinaí hadjárat az ország­ban kelt." Azt mondja: „Általános a meggyőző­dés, hogy a legkedvezőbb esetben is elérhető czél nem álland arányban azon súlyos áldoza­tokkal, a melyeket megkíván. u Figyeljenek csak az önök politikájára. Azt mondják : „Meg vagyunk győződve, hogy Felséged bölesesége, alkotmáayos érzülete mindenkor vissza fogná utasítani ezen állapot minden olynemü változtatását, mely hu népei többségének és a politikai tényezők nagy részének ismeretes óhajaival ellenkeznék." Azt mondja: „Nem egyedül anyagi tekintetek foglal­koztatják az ország közvéleményét, hanem fog­lalkoztatja azon lehető visszahatás is, melyet egy új elemnek a monarchiába való, akár csak ideiglenes beillesztése is netalán arra a nagy műre gyakorolhatna, mely annyi nehéz küzdelem, oly óriási akadályok legyőzése után 1867-ben létrejött." {Tetszés bal felöl) Azt mondja továbbá: „Alkotmányunk ezen alapjának csonkítatlan fentartása képezi Magyar­országnak leghőbb vágyát, neki nincsenek oly aspiratiói, melyek területének nagyobbítására vannak irányozva; (Tetszés balfelöl) egész erejét a belreformok munkájára, közgazdászati viszo­nyainak javítására kívánja fordíttatni." És végül önök azt mondják : „Felséged magas belátásának és hű Magyarországa irántijóakarati­nak bizonyára sikerülni fog a boszniai és her­16*

Next

/
Thumbnails
Contents