Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112- országos ülés laájM 26 1882. 123 esegtetéssel, sem hivatalos befolyással, mely ezen politikát elfogadná. (Kitörő helyeslés a kalés szélső halon.) De ezen esüggedésében, ezen erőtlenítésében a nemzetnek reánk hárul egy kötelesség t. ház, és ez az ellenzék kötelessége : hogy önöket emlékeztessük arra, hogy mint többség hivatva vannak nem csak követni a kormányt, de ellenőrizni. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen önök vakon követték e kormányt, egy homályos utón bevitettek az oceupátióba és mikor benn voltak, kérdem, nem ugy beszéltek-e föliratukban róla, mint nemzeti szereucsétlenségről? (ügy van! balfelöl.) És most önök újra hajlandók követni a kormányt a másik homályos úton. Beviszi önöket a kormány az aunexióba, habár világos szavakkal kizárták azt, midőn az occupátióhoz oly aggódva adták jóváhagyásukat. (Tetszés a bal- és szélső balon.) Tehát az első tanúság nem volt elegendő önöknek? (Helyeslés bal/elől.) Nem érzik azt, hogy a ministerelnök ur és a kormány nein ugy, mint szokta mondani, hogy a nemzet és sorsa közé áll, hanem a Ministerelnök ur közé állott a nemzet és a nemzet érdeke közé. (Elénk helyedés a bal- és szélső balon.) És elhitette és arra volt irányozva öszszes működése, hogy elhitesse a nemzettel, hogy a mi neki egy szűkebb tanácsban nem siker tilt, az a nemzet egyértelmű fellépésének, az a nemzet erélyes fellépésének sem fogna sikerülni. (Tetszés bal felől.) Ez elszigeteltsége a nemzetnek saját sorsától, a melyre Eötvös Károly t. képviselő ur czélzott, hogy t. i. a ministerelnök ur nélkülözhetlennek tartja magát nemcsak a koronára, hanem nélkülözhetlennek tartjfs magát a nemzetre nézve is. (Mozgás bal felöl.) Valahányszor nagy érdekeiforognak fenn a^nemzetnek, mióta a ministerelnök ur ott ül, mindig arra fordította politikáját, bogy már bevégzett tényekkel lépjen a ház elé (Igaz! Igaz! balfelöl) és mindig ez volt érvelésének veleje: ez nem sikerült volna másnak sem, nem sikerült ő neki sem. De a ki igy fölébe helyezi magát a nemzetnek, a ki igy akarja homályos utakon vezetni a nemzetet sorsában, az mutasson nagy eredményeket. {Ugy vau! Ugy van! balfelöl.) Nagy eredmények mellett, nagy nemzeti érdekek megóvása mellett, igenis, akkor joga van ide lépni a ministerelnök urnak és joga vau azt mondani : A törvényeket nem tartottam meg, de az országnak dicsőségét, az országnak érdekeit ime erős kezeikkel megóvtam. Hanem idelépni, homályos utakon vezetni a nemzetet a diplomatia legkétesebb jellemű kétszínű nyilatkozatainak példájával és alkalmazásával ; homályos utakon vinni a nemzetet oda, a mit utólag csak a kényszerűséggel, csak azzal lehet elfogadtatni, hogy ez az állapot ideiglenes, hogy ez állapotból kibonyolódás lesz, (Igaz! I Igaz! balfelöl) és most másodszor még is oda akarni vinni a nemzetet, hogy az, a minek feltétele alatt elfogadta az oceupátiót, (Helyeslés a balon) az annexió kizárása meghiusittassék : ez, uraim, ha megtörténhetnék, nem a kormánynak rovom fel, hanem felrovom a t. többségnek. (Élénk felkiáltások : Ugy van! a bal- és szélső balon.) En csak arra hivatkozom, a mit a ministerelnök ur mondott, a ki beszédében azt mondja, hogy elismeri azt, hogy: „A nagy pártoknak jogosultságát az adja, hogy egy helyesnek ismert politika medrében állandóan megmaradjanak." Hát mi az t. ház, a mit én önöknek t. többség itt második határozati javaslatomban ajánlok? Semmi egyéb — és erre ebben az időben, a ház erejének és figyelmének ily kimerült állapotában is, kérem az önök figyelmét — mint az, a mi világosabban, mint az önök politikája fel van állítva 1878-ban megalkotott feliratukban. Önök nem fogadták el az oceupátiót máskép, csak tisztán azon feltételek alatt, a melyek határozati javaslatomban vannak. Mik vannak abban ? Az, hogy az occupátió ideiglenes legyen — és felolvasom önöknek, mert talán ez lesz a legjobb. Az mondatik e feliratban: „Őszinteséggel megmondjuk Felségednek és figyelmét azon mély nyugtalanságra vagyunk bátrak irányozni, melyet ezen boszunü és herczegovinaí hadjárat az országban kelt." Azt mondja: „Általános a meggyőződés, hogy a legkedvezőbb esetben is elérhető czél nem álland arányban azon súlyos áldozatokkal, a melyeket megkíván.

u Figyeljenek csak az önök politikájára. Azt mondják : „Meg vagyunk győződve, hogy Felséged bölesesége, alkotmáayos érzülete mindenkor vissza fogná utasítani ezen állapot minden olynemü változtatását, mely hu népei többségének és a politikai tényezők nagy részének ismeretes óhajaival ellenkeznék." Azt mondja: „Nem egyedül anyagi tekintetek foglalkoztatják az ország közvéleményét, hanem foglalkoztatja azon lehető visszahatás is, melyet egy új elemnek a monarchiába való, akár csak ideiglenes beillesztése is netalán arra a nagy műre gyakorolhatna, mely annyi nehéz küzdelem, oly óriási akadályok legyőzése után 1867-ben létrejött." {Tetszés bal felöl) Azt mondja továbbá: „Alkotmányunk ezen alapjának csonkítatlan fentartása képezi Magyarországnak leghőbb vágyát, neki nincsenek oly aspiratiói, melyek területének nagyobbítására vannak irányozva; (Tetszés balfelöl) egész erejét a belreformok munkájára, közgazdászati viszonyainak javítására kívánja fordíttatni." És végül önök azt mondják : „Felséged magas belátásának és hű Magyarországa irántijóakaratinak bizonyára sikerülni fog a boszniai és her16*