Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés májiis 23. 1882. 5 zetes eseményeknek martalékává lehetne. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Gondoskodni kellett tehát oly eszközökről, melyek a dynastia és az ország érdekeinek egy­aránt megfelelőleg, a jövőnek oly alakulásait ískadályozzák meg, melyek mindkettőre nézve egyaránt veszélyesek. Ily eszköznek ismerte fel Európa a berlini mandátumot és ezt a monarchia a maga részéről elfogadta; elfogadta, mert ha nem fogadja el, azzal más hatalmat kellett volna megbízni, mely megbízás ránk nézve nagyon végzetessé válhatott volna. (Zajos helyeslés jobb­felöl.) És ha a szolnoki választókerület t. kép­viselője a tegnapi napon azon történeti előzmé­nyekre mutatott, melyek bennünket és Boszniát egyaránt érdcklenek: én az ő beszédéből azt a tanulságot merítettem, hogy Magyarország királyai a legrégibb időktől minden bajok, minden her­ezok, vérontások daczára is Boszniát oly positió­nak tekintették, melynek fentartása Magyar­országnak érdekében áll. (Igaz! Ugy van! jobb­jelöl.) És ha azon eseményeket veszszük tekin­tetbe, melyek azóta is végbe mentek a keleten, ha figyelemmel vagyunk azokra, mik Bolgár­országban, Ruméliában és a török birodalomban más világrészekben is történnek, akkor azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezen positió elfoglalása a mi befolyásunk megóvására szük­séges és czélszerű volt. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Az volt ugyan mondva, hogy ezen állítás testi monium paupertatis a mi diplomát! ánkra nézve, Angol ország és Francziaország diploma­tiái tudtak maguknak befolyást gyakorolni a török birodalom ügyeire megszállás nélkül. Hogy a mi monarchiánk diplomatiája tudott magának befolyást szerezni annak idején a török birodalom egész politikájára nézve, azt a törté­net tanúsítja: de ha tényleges törekvések meg­gátlásáról van szó, akkor a diplomatiai befolyás többé nem elégséges, akkor azt tényleges esz­közökkel támogatni és erősíteni kell. (Helyeslés jobbfelöl.) És hogy ezt nem csak a mi mon­archiánk, hanem más államok, különösen Angol­ország és Francziaország is teszik, azt a tör­ténet tanúsítja: nem állított ki testimonium pau­pertatíst magának III. Napóleon, mikor Syriát megszállotta; nem állított ki magának ily tes­timoniumot Francziaország most, mikor nem elé­gedett meg diplomatiai befolyásának érvényesí­tésével Tunesiában, hanem hadcsapataivaí azt elfoglalta; és végre nem állított ki magának testimonium paupertatis-t Anglia és Franczia­ország, midőn most Egyptomban consulainak befolyása mellett oda még hadihajóikat meg­indították. A diplomatiai befolyást tehát meg­szerezni és fentartani minden államnak köteles­sége és hivatása; de ha az elégtelen, ha ellenkező tényleges törekvések nyilvánulnak, azok ellen tényleges eszközöket kell alkalmazni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) „Bosznia megszállása — igy szól a múlt dele­gátióban gr. Széchen Antal — azon alakban, melyben történt, nem csak bizonyos politikai situatlónak is volt kifejezése és mig ez meg nem változik, addig annak sem lehet megvál­tozni". Mikor áll be azon idő, azt a nevezett gróf azok megítélésére hagyja, a kik a politi­kának minden szálait ismerik. Véleményem sze­rint, annak meghatározása a jövő eseményektől függ, melyekre nézve állanak Verbőczynek azon szavai: „De futuris contingentibus non est deter­minata veritas". De nemcsak a boszniai politikát általában véve, hanem különösen a magyar kormánynak politikai befolyását a boszniai közigazgatásra támadták meg és azt állították, hogy azon hibák, melyek ott elkövettettek, nagyrészbeo a magyar kormányt terhelik. Az 1880 : VI. t.-cz. azt mondja: „A közös ügyekre fennálló törvények szellemében a ma­gyar kormány az őt illető befolyást gya­korolja és pedig részvétele által azon tanács­kozásokban, melyekben Bosznia közigazgatási irányzata és elvei megállapittatnak," Kifogásolva lett ezen kifejezés : „A közösügyek iránt fenn­álló törvények szellemében". Hogy mi ennek az értelme ? Ennek az értelme szerintem nagyon világos. Az 1867 : XII. t.-cz. azt rendeli, hogy a közösügyeknek kezelésére a magyar kormány­nak is biztosíttatik befolyása; miután itt újabb közösügyen történik intézkedés, (Mozgás a bal­oldalon) csak is a közösügyekről szóló törvény szellemének értelmében — a mint a régi törvények mondják, in sensu legum — ki­mondatott, hogy arra a magyar kormánynak is van befolyása. (Zaj a szélső balon.) Ezen befolyás a közigazgatás elveire vonatkozik, vonatkozik azon részvételére, mely a magyar kormányt az a feletti tanácskozásban illeti. Nem terheli tehát a kormányt felelősség a részletes intézkedések­ért ; az elvekért, az irányzatért igen, de a rész­letes intézkedésekért azoknak alkalmazása, azok­nak végrehajtása iránt nem terheli felelősség. És habár én nem kételkedem, hogy a részletes intézkedések is azon lelkiismeretességgel történ­tek, mely azon férfiút jellemzi, a ki a boszniai ügyeket a legutolsó időben vezette, a kit mind­annyian ismerünk és tisztelünk és a kinek sze­mélyében a korona és ezen képviselőház bizalma összpontosul: habár mondom, nem kételkedem, hogy a részletes intézkedések is a leglelkiisms­retesebben történtek: a hibákat részben a végre­hajtásban, azon egyénekben találom, a kik azok­nak végrehajtásával meg voltak bizva, a mint azt az illető minister maga is elismerte. De csak

Next

/
Thumbnails
Contents