Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
108. országos ülés május 22. 1882. 371 a vádját. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az egyetlen érdemleges dolog, a mit a képviselő ur méltóztatott felhozni. (Felkiáltások jobbfelÖl: Ez is személyes kérdés?!) Azt hiszem, annak bírája, vájjon személyes kérdés-e valami, első sorban a mélyen t. elnök ur ; (Ugy van!) és ha véleménykülönbség merül föl, maga a ház, a mely erre felhivatyán, szavazás utján dönt, Ezen instantiák bármelyikének szívesen alárendelem magam, de illetéktelen közbeszólásoknak soha. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Végre jónak látta a képviselő ur néhány megjegyzést tenni, a mely azután tisztán az én személyemre vonatkozik. Jónak látta ugyanis azt mondani, hogy nekem szükségem volt arra, hogy a köztem és — mint magát kifejezte — „híveim közt a vámügyi vita" folytán megrendült bizalmat ujságezikkékkel vagy más eszközökkel megint helyre állítsam. Erre nézve nekem két megjegyezni valóm van t. ház. Az első az, hogy annak folytán, a mint egyik igen t. barátom a ház ezen oldalán nagyon helyes közbeszólással magát kifejezte, hogy a ház ezen oldalán nem létezik mamelukság, nekem egyátalán nincsenek „híveim t! . Vagyunk igenis mindnyájan hivei egy és ugyanazon politikai főiránynak, vagyunk hívei ugyanazon zászlónak, mely az alkalmasint még huzamosabb időn át szükségesnek mutatkozó küzdelem zászlaja és a mennyiben mindnyájan ugyanazon zászlónak hívei vagyunk, hívek vagyunk egymáshoz is, ki nem zárva a szabad meggyőződés nyilvánulását minden egyes kérdésben, mely azon fő szempontokkal nem áll összefüggésben, melyek miatt egyesültünk, egyesülve maradunk és kell maradnunk. És hogy ezen fő szempontok alatt, habár első sorban igenis, de nem kizárólag a boszniai politika értendő, de értendő alkotmányunk sarkalatos alapelveinek biztosítása, de értendő egyáltalán közéletünk és magának az alkotmányos discussióuak loyalitása is, ennek és ezen ügy védelmezése szükségének (Felkiáltások jobb/elől: Hát ez is személyes kérdés?) legfényesebb bizonyítékát Hegedűs t. képviselő urnak mai beszédje szolgáltatta. (Helyeslés balfelöl.) Hegedüs Sándor: Szavaim félremagyarázz miatt és személyes kérdésben kérek szót szót. (Nagy Zaj. Halljuk!) A t. képviselő urnak legutóbbi megjegyzésére nincs észrevételem; az ő dolga, igazítsa el. Második megjegyzésére, melyben azt állítja, hogy én qualificálhatlan módon állítottam valamit, a mi a deíegátióban történt: először visszautasítással felelek; másodszor pedig azzal, hogy én nemcsak vissza nem vonom, hanem egyszerűen gróf Ápponyit kérem, nézze meg a gyorsírói feljegyzéseket: mondtam-e, hogy az | ellenzék a delegátióban nem hozta fel az illeíékes| ségi kérdést? Hiszen még polemizáltam is ott hosszasan ellene; hanem azt mondtam, hogy a kérdést minden előkészítő stádiumon keresztül hagyták menni kifogás nélkül. (Ugy van! jobbfelöl) Ezt állítottam és ezen állításomat annyira fentartom, hogy nemcsak gróf Apponyi részéről, de bárkinek részéről sem fogadom el a helyreigazítást. (Helyeslés jobbfelöl.) Harmadszor állítottam és állítom most is és meg is neveztem a forrást — én nem hírlapi czikkekre hivatkoztam, mert hivatkozhattam volna arra, hogy önöknek minden közlönye, & „Pesti Napló" és a „Magyarország" az Oroszország elleni háborút prédikálta — ha önöknek közlönyük volt, tegyék felelőssé érte. (Zaj. Ellenmondás balfelöl.) De önök akkor hagyták és nem tiltakoztak e politika ellem akkor, mikor az nem volt olyan kényelmetlen, mint most. (Zaj. Ellenmondás balfelöl.) Hanem én, mondom, hirlapi czikkekre nem hivatkozom, hanem megmondtam, megneveztem a forrást és ismétlem: méltóztassék megnézni a gyorsírói feljegyzéseket — én nem szoktam utólag kiigazítani az én beszédeimet, mint némelyek szoktak — (Zaj) én azt mondtam, hogy a mérsékelt ellenzék az 1878-iki feliratban követelte az Alduna megőrzését. Hogy ennek értelme nem lehet egyéb, mint a megszállás, ezt állítottam és állítom most is. A többi aztán nem tartozik ide. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj baljelöl.) Gr. Apponyi Albert: Személyes kérdésben kérek szót. Nekem az előttem újabban felszólalt t. képviselő urnak második felszólalására csak egy észrevételem van: én ugyanarra a forrásra hivatkozom, a melyre ő hivatkozott, t. i. a gyorsírói feljegyzésekre, melyek majd meg fognak jelenni délután s betekinthetők még előbb is mindenki által, a kinek tetszik, hogy ő rólunk és politikai actiónkról nemcsak azt mondta, hogy „őrizzük az Aldunát", a minek értelmére kiterjeszkedni most természetesen nincs jogom, de mondta azt is, hogy egyéb kalandos tervek közt, a melyek a mérleg másik serpenyőjébe teendők, avval a serpenyővel szemben, melyben a boszniai politika súlya fekszik, tehát az ellenzéki politika serpenyőjében van az Oroszország ellen indítandó háború, ott van Románia és Szerbia megszállása. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát t. ház, gondolom, nagyon világos, hogy ő ezen czélzatokat az ellenzéknek tulajdonította. Es ezzel szemben megmondottam és ismétlem most is, hogy ezek a czélzatok azon pártnak részéről, melyhez én is tartozom, a parlamenti actió egyetlenegy stádiumában sem írattak zászlóira. Ezt fentartom és ezt rectificatióként szükségesnek tartottam. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Veszter Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) 47*
