Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

372 108. országos ülés május 22. 1382. Daczára Hegedűs t. képviselőtársam ellentétes véleményének, e'n azon nézetben vagyok, hogy az előttünk fekvő kérdés súlypontja a cornpe­tentia kérdésében fekszik. Előttem szólott Hegedűs t. képviselőtársam, ezen kérdés terhe alól azzal vélt kíbujthatni, hogy ő azt mondotta, nem az occupált tartományok, hanem a csapatok védel­méről van szó. Én azonban ugy tudom és hivatkozom a delegátióra, különösen pedig annak ellenzéki tag­jaira, hogy a közös hadügyminister a delegátió­ban világosan kijelentette, hogy ha nem is első rendű erődök, hanem állandó erődítések s oly országút-hálózat kiépítése szükséges, a mely Mostartól kiindulva Szerajevóban pontosulna össze s erre kell_ a pénz. (Helyeslés balfelöl.) Ugyanezt mondotta Éber Nándor t. képviselőtársam is. Ez uraim, másnak, mint középítkezésnek nem tekint­hető és ennél fogva ismétlem, hogy a kérdés súlypontját mégis az illetékesség képezi. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) azonban Szilágyi Dezső t. barátom e kér­dést oly alapossággal s oly módon tárgyalta, hogy annak a törvénymagyarázat boncskésével való minden további fejtegetése szükségtelenné vált elannyira, hogy az ismétlés veszélye nélkül aunak további elemzését még csak meg sem kísérelhetném. És ha az illetékességre nézve mégis teszek némely megjegyzést, azt csak azért teszem, mert szükségesnek tartom, hogy a kor­mányt és pártját álláspontjában folyvá&t hábor­gassuk, saját jogos álláspontunk törvényes voltát pedig minden alkalommai ismételten is feltárjuk s hogy egyátalában ne engedjük meg, hogy a xulsó oldal végzetes szándékának kivitelénél akár a nemzetet, akár pedig önmagát, a törvényesség­nek még csak látszatába is ringathassa. (Helyeslés baljelöl) Ha a delegátió mint a törvényhozás man­datáriusa működik — a mi kétséget nem szen­vedhet — akkor az is bizonyos, hogy felhatal­mazása iránt általánosan az 1867: XIL t.-cz., a bosnyák kérdésre nézve pedig különösen az 1880: VI. t.-cz. intézkedik. Az 1867: XII. t.-cz. szerint csak olyan ügyek esnek a delegátiók hatáskörébe, melyek határozottan a törvény által odautasittatnak, tehát nem kétesen, nem per analógiám, hanem határo­zottan — ez a generális dispositió. A speciális rendelkezést Boszniára nézve az 1880: VI. törvényczikkben találjuk, a mely a középítkezést, a rendkívüli beruházásokat és az azok feletti intézkedést nemhogy a delegátiókhoz utasítaná, de sőt azoktól expressis verbis eluta­sítja a törvényhozások elé. Azt hiszem t. ház, hogy e két törvénynek egybevetése után alig találkozhatik valaki, a ki ingadozás nélküli meggyőződéssel állíthatná, hogy a delegátiók akkor, a mikor az occupált tarto­mányok számára középítkezéseket, rendkívüli beruházásokat szavaztak meg, felhatalmazásukat meg ne sértették, egyúttal pedig hatalmi körüket önkényileg ne tágították volna. (Helyeslés bal­felöl.) Szemben ezen excessus mandati-val, most az a kérdés, vájjon lehet-e okunk, hajlamunk, hogy e rólunk nélkülünk létesített ügyletet most törvényhozásilag ratihabeáljuk ? Ha ezt Magyarország törvényhozása meg­teszi, ugy kétségtelen, hogy a delegátiók hatás­körét, ellenkezőleg ezen intézmény eredeti esz­méjével, a lehető legnagyobb mérvben kiterjesz­tette és ez által a közösügyek számát szaporította, még pedig felette veszélyes irányban szaporította. (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) En részemről t. ház, a közösügyeket sza­porítani nem akarom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindazon okulás, a melyei alkotmányos életünk 15 éves gyakorlatában nyertünk, támo­gatja ezen nézetem helyességét, (Helyeslés balfelöl.) Az államélet több fontos mozzanatainak közös intézése elfogadható eszme lehetett és volt is azon időben, a midőn abban Magyarország­képviselete egy nagy küzdelmet befejező békés kiegyenlítés egyetlen feltételét ismerte fel, de ma már nincs többé előttünk sem eompen­sationális tárgy, sem pedig a közösség kiterjesz­téséhez nem lehet többé valami nagy hajlamunk. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Az utóbbi idők tanulsága nem volt kedvező a delegationális intézmény hitelére nézve. (Helyes­lés balfelÖl.) Az a testület épen akkor mutatkozott leg­kevésbbé képesnek, midőn érdekeink veszélyez­tetve voltak; s akkor mutatkozott leggyengébb­nek, a midőn erősnek kellett volna lennie. (Helyeslés balfelöl.) Nem vártunk tőle kezdeményezést, de reméltünk legalább tőle hazafias szilárdságot. E helyett tehetetlennek mutatta magát s eszközzé vált a hatalom kezében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy a delegátiók hatáskörének kibővítése, esetleg annak nagyobb mérvű kiterjesztése elébb a delegátiók fontosságát és tekintélyét emelné, majd később annak erőt és hatalmat is kölcsö­nözne, azt nem tagadom; de épen ezen erő és hatalom esnék Magyarország független törvény­hozásának rovására és a testületből, melyet a nemzeti élet velején és vérén táplálnánk és meg­erősítenénk, a logikai szükség szerint csakhamar egy új creatió nőne ki, a többek által tán óhajtott, de Magyarország által soha nem sanctio­nálható centralparlament. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents