Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
g70 ' os- országos ülés május 22. 1882. türelmét pár perezre igénybe venni. (Halljuk!) A képviselő ur először is jónak látta azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, azt imputálni, hogy annak kebeléből oly kalanlos tervek, minő Szerbiának, Romániának s isten tudja, roinő tartományoknak elfoglalása, eredtek volna és mintha ezek a mi sorainkban a korábbi viták alatt védelemre találtak volna. Hegedäs Sándor (közbeszól): Nem mondtam! Gr. Apponyi Albert: Óhajtottam volna, hogy ha a képviselő ur megnevezi vala az alkalmat, a melyben és a képviselőt, a ki által ez történt, különben azt volnék kénytelen hinni, hogy a képviselő ur emlékében összekeveredtek a kormánypárti lapoknak azon időbeli álmodozásai az akkori képviselőházi ellenzéki nyilatkozatokkal. De hog)^ ily ráfogásokkal küzd ellenünk a képviselő ur az 1878-iki korszakban történtekre nézve, azon nem csodálkozom, mert hiszen azóta elég év telt el és eléggé elhomályosodtak emlékében az akkori dolgok, hogy találkozhassak valaki, ki ilyet állít. De azon azután valóban csodálkozom, hogy recens dolgokról, minők a delegátióban történtek, hasonló gyanúsító, hasonló, a tényeket elferdítő módon látta, nem mondom jónak, de czélszerűnek, észszerűnek, nyilatkozni. A képviselő ur velünk ellenzékiekkel szemben, kik a delegátió ülésszakában résztvettünk, megújította azon vádat, melyet a ministerelnök ur talán óvatosabban és nem is azon határozottsággal, melylyel a képviselő ur, jónak látta reánk róni, vagyis inkább nekünk insinuálni, hogy mi a kellő helyen, magában a delegátióban nem iparkodtunk a kellő hatálylyal érvényesíteni a competentia szempontját. Ezzel szemben a tegnapelőtti napon az egész ház előtt részletesen elmondottam, hogy nincs az az érdemleges argumentum, mely akár Szilágyi Dezső t. barátom által, akár általam itt a házban fel említtetett volna, melyet a delegationális ülésszaknak egyedül két érdemleges ülésében, még pedig több izben és pedig mindegyikünk több izben ne hangoztattunk volna. Ezt tegnapelőtt elmondottam; és a ki ezzel szemben ma feláll és jónak látja pur ét simple ismételni azt ... . Hegedüs Sándor (közbeszól): Igenis, teljesen fentartom! Gr. Apponyi Albert: . . . a mit a ministerelnök ur által mondatott, t. i. hogy mi a competentia kérdését a delegatióban nem érvényesítettük, attól elvárom, hogy tegnapelőtti határozott állításommal szemben megmondja tehát, hogy mi az az érdemleges argumentum, melyet a delegatióban érvényesíteni ne iparkodtunk volna. Midőn ezt nem teszi képviselő ur, hanem egyenesen, nyilvánosan történt dolgokról azok részéről, kiknek tetteit gáncsolja, tehát a legilletékesebb helyről vett ezáfolat és tagadás után ezen vádat pure et simple ismétli: egyedül a parlament iránti tisztelet tart vissza engem attól, hogy ezen eljárást a kellő módon jellemezzem. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen indokból annak akarom tulajdonítani a képviselő ur ezen qualificálhatatlan vádaskodását, hogy nem méltóztatott azt itt történteket kellő figyelemmel kisérni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Á ki pedig ez nem teszi és minden felszólalásával ast tanúsítja, hogy nem tudja, hogy mi történt, az tartózkodjék attól, hogy azokról a történt dolgokról beszéljen. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Végül az egyetlenegy (Felkiáltások jobb/elöl: Ez személyes kérdés f!) Azt hiszem t. ház, hogy midőn eljárásunk loyalitása az alkotmányos testületek előtt ismételten megtámadtatik, annak kimutatása, hogy azokat a hibákat, a melyek nekünk tulajdoníttattak, el nem követtük: ez személyes kérdés. (Ügy van! a bal- és szélső balon. Halljuk! Halljuk.') Az egyetlen érdemleges tény, a melyet Hegedüs Sándor képviselő ur felhoz és a mely a valóságnak megfelel, az, hogy erre vonatkozó határozati javaslatunkat a plenáris és nem az előkészítő ülésben terjesztettük elő. Hegedüs Sándor: Ennyit és nem többet állítottam! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Ha azt, a mit a képviselő ur ezen kivül mondott, visszavonja és nem mondottnak akarja tekinteni, akkor (Halljuk! Halljuk!) én is tisztán ezen tény elemzésére szorítkozom. Igenis, az albizottságban arra szorítkoztunk és azt gondolom, ez helyes eljárás volt, hogy azon kiadási tótelekre nézve, a melyeknek természete előttünk már az előterjesztés alapján gyanús volt, megszereztük a kellő részletes tájékozást. Ha ezt nem tettük volna és ha ezen részletes tájékozásnak megszerzése nélkül kimondottuk volna akár az illetékességet, akár az illetéktelenségét, jogosan érhetett volna minket a könnyelmű eljárás vádja fontos alkotmányjogi kérdéssel szemben. (Ügy van! a bal- és szélső balon.) Az albizottságban a dolog ugy politikai, mint közjogi oldalára nézve nem volt és nem is lehetett egyéb teendőnk, mint megszerezni a kellő tájékozottságot és ennek alapján megfontolni a kérdést. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ha a képviselő ur nem szokott igy eljárni, nem tehetek róla; de én azt hiszem, hogy ezen eljárás az egyedüli komoly és hogy minden ezzel ellenkező megérdemelte volna a könnyelműség, sőt a párttaktikából mellőzött jóhiszeműség hiányának
