Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

108. országos ülés m'gns 22. 1S82. 367 összeget a hadügyi kormány vasutak építésére fordította; mi ezt kifogásoltuk. A kormány ugyan bizonyította, hogy olcsóbban szállíthatott és igy olcsóbb volt az élelmezés. És mi mit tettünk erre? Hoztuuk egy határozatot, a mely igy hangzik: „A hadsereg élelmezése és ellátása tekintetében mulhatlanul szükséges ideiglenes intézkedéseken túlterjeszkedni nem szabad/ Ha tehát tőlünk élelmezés czímén kérnek valamit, azt nem szabad vasút, vagy ut építésére fordítani. És ezekből okoskodta ki a t. képviselő ur azt, hogy mi saját határozatunkat sem tartjuk tiszteletben. Sőt Ö tovább megy és beszéde végén nagy applombbal felkiált: >Ennél világosabb törvényt önöknek sem lehet hozni! < Ez pedig nem is törvény, hanem csak egyszerű határozat. (Tetszés jobb/elől.) Azonban t. ház, csalhatatlanságot senki sem vindikálhat magának.Lehet, hogy az értelmezésben, lehet, hogy az alkalmazásban tévedtünk, de hát kérem, állnak-e azok a praecedenstől való félelmek, a melyeket abból t. tagtársaim levonnak ? Bészben megkönnyítette helyzetemet Éber Nándor képviselőtársam, a ki erre már igen helyesen megtette észrevételeit. Én csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy akkor, mikor az országnak saját jogai értelmezésénél és magyarázásánál oly nagy súlyt kellett fektetni minden szóra, mert attól függött az ország elkobzott alkotmányának kivívása, biztosítása, akkor praecedensek ezen a téren igen nagy fontossággal bírtak s nem lehetett egy betűben sem engedni, mert ugy lehet, hogy abban a betűben lett volna a jognak feladása. De vájjon most az alkotmányos hatalom körén kivül eső tényezőről van-e szó, vájjon alkotmányunkon kivül álló, befolyásunktól elvont hatalommal alkudozunk-e az ország jogainak megállapításáról? Nem, hanem az ország egyik regnicoláris bizottsága követte el az állítólagos törvénysértést. Azon regnicoláris bizottság minden esztendőben újból választatik és minden esztendőben másként határozhat. Hogy abból az alkotmányt sarkaiból ki lehetne forgatni, azt nem hiszem. (Ugy van! jobbfelöl.) Még egy megjegyzésem van t. ház. Az ellenzék mindkét árnyalata ugyanazon vádat emeli ellenünk és csak a formulázás nuanceára tesz különbséget, k mérsékelt ellenzék azt mondta elég szelíden, hogy a hatalom „kényelme" szenipomjából tesszük ezt, A szélső bal már vakmivel vastagabb kifejezést használt és azt monda: a hatalom „érdekének" szempontjából. T. ház, hát miről van itt szó ? Egyrészről a törvényhozásról és annak minden factorairól, másrészről a regnicoláris bizottságról. Ugyan kérem, miféle érdek és miféle kényelem mozdíttatik az által elő, hogy a hitel azon része, mely kifogásoltatik, a delegátióban szavaztatik meg és nem itt? Hisz az ellenzék t. szónokai is elismerik, hogy Tisza Kálmánnak ép oly könnyít volna megszavaztatni a szóban forgó összeget itt, a mily könnyű volt megszavaztatni ott. Egyéni szempontból vagy az illető factorok kényelme és érdeke szempontjából tehát közömbös, hogy ezt vagy azt a forumot választja-e a kormány; és a míg meg nem mutatják azon pontot, a melyen ezen érdek vagy kényelem sarkalük, addig fentartom azon állításomat, hogy sem a törvényből, sem a határozatból, sem a lélektanból, sem a logicából, sem érdekből egyebet kimagyarázni nem lehet, mint azt, hogy minden forumot a maga illetékességében meg kívánt tartani ugy a kormány, mint a delegatio. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen, de t. ház, ekkor következik, mint beszédem elején volt szerencsém említeni, a politikai perspectiva. Elmondtam és azt hiszem, híven, hogy miféle vészeket, veszedelmes következéseket vonnak le az ellenzék t. szónokai abból, ha mi e hitelt megszavazzuk. Állítottam és állítom, hogy ezen hitellel oly költségek fedeztetnek, melyeknek a boszniai politika jövő fejlődésére és annak miként való alakulására absolnte semmi befolyása nincsen; állítottam és állítom, hogy az^októberig való katonai szükségről és ennek fedezéséről van szó és ez idő' alatt ennek nélkülözhetetlenségét nézetem szerint lehetetlen kétségbe vonni. De t. ház, midőn nem fogadhatom el azon következtetéseket, hogy itt egy politika állandósításáról, annak folytatásáról, még pedig azon irányban való folytatásáról van szó, a mini t. képviselőtársaim kifejtették, viszont nem fogadhatom el azon perspectivát sem, melyet a t. szónokok közül különösen Szilágyi Dezső t. képviselő ur felállít. Mielőtt azonban észrevételeimet erre röviden megtenném, bátor vagyok a t. háznak emlékezetébe hozni egy kis előzményt. (Halljuk!) Ha a kérdés ugy állana és állott volna elejétől fogva, hogy vagy megszállás, occupátió, vagy semmi: abban az esetben mindazon terhek, alkotmányi nehézségek és mindazon erőfeszítések és áldozatok, melyek e politikával összeköttetésben vannak, az ellenzék részéről minden ellensúly nélkül lennének és igy egész súlyukkal teljes mértékben reánk nehezednének. De a másik serpenyőben is voltak mindig •— igaz, nagyon változó — súlyok. Majd azt követelték, hogy menjünk Oroszország ellen , majd hogy szálljak meg Romániát, majd azt követelték, hogy szálljuk meg Szerbiát, sőt azon famosus felirati javaslatban, melyet 1878-ban a mérsékelt ellenzék előterjesztett, az is foglaltatik, hogy őrizzük az Al-Duna mentét. (Te-'szés a jobboldalon.) Önök szerint tehát mindenüvé menüink volna, hol békés viszonyok voltak, de ott a ho] lázadás, a hol ellenünk való intrigua, eseíszövéay és össze^